Enyhe bosszúsággal kezdődött a napom. Fagyott hajnalban. Hozzá kell szoknunk, de valahogy elsiklottam felette. Az internet nem figyelmeztetett kellőképpen. Nincs nagy károm, mert mindössze néhány későn érő csili maradt a kertben, de így is bánt. Most el van foglalva az internet más hírekkel, hogy holmi időjárást kiemeljenek. Így jártam. Eszembe jutott, hogy mikor betörtek a romához, megkérdezték tőle: és mekkora a károd? Hát, az most hogy jön ide? -volt a válasz. Azért bocsájtottam előre, mert előre látom, furfangos észjárású barátaim, ismerőseim biztosan rácsapnak a magas labdára. Én is ezt tenném! Szeretem a jókedvet, a humort. Lehet, hogy a kelleténél több humoros posztot is teszek közzé néha, de én már ilyen vagyok. Vígan megyek tönkre. Közel öt éve március 31.-én volt súlyos műtétem, és április 1.- én kerültem beszámítható állapotba. Mit gondoltok, mi volt az első ténykedésem? Persze, hogy azon törte a fejemet, kit, hogyan lehet megviccelni. Szegény ápolónők, és főleg szegény Gyuri nővér! Meg is jegyezték: úgy látszik elpusztíthatatlan vagyok.
Más! Ma lezárul egy szavazás, amin salátafotóinkra lehetett gyűjteni a voksokat. Barátaim, és én is kértük a segítségeteket, és köszönjük! Vannak olyanok, akiknek viszont ez sem elég. Húsz szavazat kellett, hogy zsűri értékelje munkáinkat, de az elején még mindig öldöklő küzdelem zajlik. Ők azok, akik semmi mást nem csinálnak a Facén, csak játszanak, és ölik egymást egy hűtőmágnesért, nyalókáért. Úgy kell nekik. A szervezőknek mondjuk egyszerűbb kitűzni egy limithatárt, ami fölött lévőket értékeli csak a zsűri. Negyven ételről könnyebb dönteni, mint 300-ról. A Facebook viszont mindenkiről árulkodik. Ezek a megélhetési lájkolók nem az ismerőseim, de nem kell hozzá nagy tudás, hogy megnézzem profiljukat. Visszataszító! Képesek egész napjukat lájkolásal, játékmegosztással tölteni. Én egy kicsit sajnálom is Őket! Ismerősek a nevek, és ha indul egy új verseny, az elsők közt vannak. Képesek éjszaka virrasztani, hogy Ők lehessenek az elsők! Úgy kell nekik!
Én viszont jót aludtam ma, és biztosan jól fog esni az ebéd. Kicsit később, mert még nem jött el az ideje. Tegnap afterpartit rendeztünk, mert maradt még a hétvégére főtt töltött káposztából. Az meg tudjuk annál jobb, minél többször melegítik. Tegnap aztán megmelegítettük a maradékot, és elpusztítottuk. Kutyám sem járt rosszul, mert köröm is volt benne, ami tudvalevőleg csontban is gazdag. Jól is lakott. Megint hosszúra nyúlt a beszámoló, de mentségemre szolgáljon, hogy korábban keltem. Már közel egy órája talpon vagyok, és amíg megérkezik a kaja, arról írok, ami foglalkoztat. Mindig az aktuális dolgokról.
Most viszont már itt a kaja, ideje tálalni, lefényképezni, majd megírni a véleményemet róluk. Elsőként az almalevesről. Rögtön megnéztem, hogy legutóbb múlt hónap 30.-án volt almaleves, amit egyébként szeretek. Most van a szezonja, és az idei almatermés bőséges volt. Úgy tűnik sok almalevesre számíthatunk tavaszig. Van is receptem róla, és tán ez hasonlít a legjobban a mai levesre. Párom meglepett néhány olcsó tálalóedénnyel, amik nagyon szépek. Mit gondoltok, honnan vette? Persze, hogy a kínaiból. A háromból kettőt ma ezekben tálaltam.
Töltött csirkecomb a mai egyik főétel. Erről nincs receptem, így teljesen szubjektív véleményt írhatok róla. Maga z étel is szubjektív, hiszen szinte bármivel megtölthető a csirkecomb. Arra kell gondolni természetesen, hogy sütés előtt óvatosan fellazítani a bőrét, és az alá kell tölteni az előre kikavart tölteléket. Ha egész csirkét töltünk, akkor a csirke belsőségét, elsősorban a máját keverjük össze főtt tojással, zsemlemorzsával, esetleg szikkadt kenyérrel, friss tojással, de ez akár el is hagyható. Ha a bőre alá töltünk, akkor is jó a csirke mája, és lehet, akár darált húsos, fűszeres keveréket is a bőre alá tenni. Nagyon finom a ropogós bőre, ami alatt a töltelék lapul. Ha csinálok majd töltött csirkecombot leírom, mert ez még hiányzik a receptgyűjteményemből. A mai csirkecomb egyébként kitűnő!
A székelykáposztát viszont nagyon szeretem, hiszen a káposztás ételek kedvenceim közé tartoznak. Három kedvenc alapanyagom a paradicsom, a bab, és a káposzta az, ami minden formában jöhet. A székelykáposzta nagyon hasonlít a torosra, de mégsem az. A Székelyekhez, mint népcsoporthoz az égvilágon semmi köze, hanem egy XVIII. század közepén élt levéltárosról, bizonyos Székely Józsefről kapta nevét. A pörkölt, és a savanyú káposzta, szinte véletlen házasságának köszönheti a létét. Olyan lehetett az egykori vendéglős, mint én. Szeretett kísérletezni az ételekkel, és így született, ez a tápláló, finom kaja. Székelykáposzta receptem még nincs, amin csodálkozok. Torost viszont rengeteget csináltam már, ami nagyon hasonlít a székelykáposztára. Itt a receptje. A székelykáposzta receptjét pedig pótolom!
Addig viszont mindenkinek jó étvágyat kívánok, saját ebédjéhez!
Más! Ma lezárul egy szavazás, amin salátafotóinkra lehetett gyűjteni a voksokat. Barátaim, és én is kértük a segítségeteket, és köszönjük! Vannak olyanok, akiknek viszont ez sem elég. Húsz szavazat kellett, hogy zsűri értékelje munkáinkat, de az elején még mindig öldöklő küzdelem zajlik. Ők azok, akik semmi mást nem csinálnak a Facén, csak játszanak, és ölik egymást egy hűtőmágnesért, nyalókáért. Úgy kell nekik. A szervezőknek mondjuk egyszerűbb kitűzni egy limithatárt, ami fölött lévőket értékeli csak a zsűri. Negyven ételről könnyebb dönteni, mint 300-ról. A Facebook viszont mindenkiről árulkodik. Ezek a megélhetési lájkolók nem az ismerőseim, de nem kell hozzá nagy tudás, hogy megnézzem profiljukat. Visszataszító! Képesek egész napjukat lájkolásal, játékmegosztással tölteni. Én egy kicsit sajnálom is Őket! Ismerősek a nevek, és ha indul egy új verseny, az elsők közt vannak. Képesek éjszaka virrasztani, hogy Ők lehessenek az elsők! Úgy kell nekik!
Én viszont jót aludtam ma, és biztosan jól fog esni az ebéd. Kicsit később, mert még nem jött el az ideje. Tegnap afterpartit rendeztünk, mert maradt még a hétvégére főtt töltött káposztából. Az meg tudjuk annál jobb, minél többször melegítik. Tegnap aztán megmelegítettük a maradékot, és elpusztítottuk. Kutyám sem járt rosszul, mert köröm is volt benne, ami tudvalevőleg csontban is gazdag. Jól is lakott. Megint hosszúra nyúlt a beszámoló, de mentségemre szolgáljon, hogy korábban keltem. Már közel egy órája talpon vagyok, és amíg megérkezik a kaja, arról írok, ami foglalkoztat. Mindig az aktuális dolgokról.
Addig viszont mindenkinek jó étvágyat kívánok, saját ebédjéhez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése