Csináltam magamnak egy hosszú hétvégét. Jól esett! Alig ültem a monitor előtt, és csak egy blogot írtam. Jót is tett a szememnek, mert ma nem könnyezve ébredtem. Lehet, hogy sűrűbben kellene szünetet beiktatni, legalább hétvégére. De ez a szenvedélyem, mit tegyek?! Megkérdezték, hogy minek tudom be a sikereimet a gasztronómiában? Igen. Vannak sikereim. Pont annyi, amennyi kell, és elég. Nem vágyom rá mindenáron. Ha elismerést kapok megköszönöm, de nem mindenáron hajtok rá. Ha nem nyerek valahol, azt nem kudarcként fogom fel. Tudom, van olyan, akinek a második hely is katasztrófa. Még év elején felkért, legyek a csapatának a tagja. Milyen jó, hogy nem lettem. A hétvégén lezajlott kolbászfesztivál kapcsán is megkérdezte egyik barátom: Hogy lehet az, hogy egy elismert gasztroguru (ez azért túlzás) nem vett részt a gyúrásban. Ha barátaim ott lettek volna, akkor én sem hiányoztam volna. Értünk a kolbászhoz is, mert mindig helyezettek voltunk a gyulai böllérnapon. Volt, amikor győztünk is. A kolbászfesztivál az más. Nem szeretem a tömeget! Nem is nekem való. Nem bírom az egész napos állást, időnként szükségem van pihenésre.Nem is irigylem azokat, akik jól érezték magukat, jól szórakoztak. Biztosan finom kolbászt is csináltak. Megkérdezték azt is, hogy milyen ételeket szeretek csinálni, Mindent. Bármit elkészítek, de nem az az első, hogy rohanok receptért. Egy Cseh - Szlovák versenyt láttam a múltkor a TV Paprikán, ahol a versenyzőknek fél órájuk volt, hogy Olasz ételek után kutakodjanak a neten. Én biztosan nem tettem volna. Megnéztem volna a rendelkezésemre álló alapanyagokat, és azonnal nekikezdhettem volna a munkának. Itthon is így csinálom. Megnézem mi van a hűtőben és a kamrában, és azokból főzök. Azt szeretem a legjobban, amikor néhány meghatározott alapanyag köré kell építeni az ételt. Ezek is általában a legsikeresebb ételeim. Nem lenne bőr a képemen egy receptversenyre egy más által készített ételt elküldeni. Sok olyan kaját találtam ki, ami tényleg az enyém. Van időm kísérletezni. Gondolatban többször lejátszom a folyamatot. Arra nincs pénzem, hogy kísérleti főzést csináljak, mindennek elsőre sikerülnie kell. Szerencsére így is van. Van, mikor az előre gondosan eltervezett folyamatot, egy hirtelen új ötlet átrendezi, és improvizálok. Onnantól ösztönössé válik a főzés. Ez tehát a módszerem, ez a sikereim titka. Ezért szeretem nézni a különféle gasztronómiával foglalkozó műsorokat is, mert új ismeretekre teszek szert. Ezek egyszer előkerülhetnek emlékeim bugyrából, és máris egy finom étel az eredmény. Nálam tehát nincsenek kiemelt helyen a szakácskönyvek. Nem is főzök belőlük gyakran. Mondhatnám azt, soha. Megkérdeztem a konyhán is, hogy használnak-e szakácskönyvet. Igen volt a válasz. Meg is értem, mert több száz adag esetében biztosra kell menni. Pontosan kimért mennyiségeket hozzáadni, ezeket előre rendelni. A konyhán pontosan annyit kell főzni, amennyi kell. Ha sok marad, akkor veszteség. Ha keveset főznek, az még nagyobb baj. Akkor nem jut mindenkinek, és ennél nagyobb égés nem lenne. Itthon mi úgy főzünk, hogy bővebben, mint szükséges. Így mindig jut akár több adag repeta is. De ez a saját konyhánk, és lásuk, ma mit kaptunk.
Ha nem tudtam volna, hogy hétfő van, akkor is rájöttem volna, mert köménymagleves érkezett. Jellegzetesen hétfői étel, ami havonta egyszer valamelyik hétfőn megjelenik az étlapon. Ma jött el a sora. Eszembe jutott, hogy nagyanyám sűrűn készítette ezt az egyszerű rántott levest főként olcsósága miatt. Nagyapám meg rengeteg kenyeret aprított bele. Én pirított kenyérkockákkal szeretem, bár lehet, hogy nem veszem a fáradságot, hogy ma kenyeret pirítsak. Nem is vagyok éhes. Tegnap Anyósom főztjét ettem, és tőle nem lehet eljönni üres gyomorral. Csirkehúsleves csigatésztával, töltött káposzta, sült hurka, kolbász, cigányka, sütemények. Ez a hétvégi étrend. Csoda, ha nem vagyok éhes? Receptem azért van a köménymaglevesről, így ide is hozom.
Mint ahogyan van receptem a csikós tokányról is. Egyre bővül receptjeim kínálata, a konyháról érkező ételek jelentősebb részéhez már tudok elkészítési javaslatot is adni. Azért van még mit tennem, sőt időmként átnézem régebben írt receptjeimet, esetleg új képeket töltök fel hozzájuk, ha kell javítom, a jobb érthetőség miatt. Szeretem, ha könnyen értelmezhetők írásaim. Remélem, a csikós tokány recept is könnyen értelmezhető, mint a következő ételé is.
Ez pedig a babfőzelék. Bevallom, a szárazbab főzelék nálam a csúcs a főzelékek közül, az egy tökfőzeléktől azonnal elnézést kérve, amit szintén imádok. Szóval ma nem szárazbab, hanem zöldbab jött, amit legalább annyira szeretek, mint más főzeléket, az imént említett kettőn kívül. Kötelező kóstolás következik, hiszen már említettem, étvágy tekintetében a béka tomporánál vagyok. Pedig alig ettem tegnap is. Ennek ellenére a ma érkezett kaják mindegyike ehető, finom. Mások biztosan jól fognak lakni velük. Nálunk sem megy kárba, csak át lesz ütemezve az ebéd. Míg el nem felejtem, itt a főzelék receptje saját szemszögemből.
Süti az, amivel minden hétfői ebéd zárul, így ma sem maradhat el a desszert. Ez szinte minden esetben valamilyen kelt, vagy leveles tésztából készített péksütemény. Nem csalódtam, mert lekváros táska jött. Ifjúkorom, egyik legkedveltebb sütije, és volt alkalmam rövid ideig rögtön a kemencéből kivéve megkóstolni. Az volt a legfinomabb. Néha még a forró lekvár meg is égette a nyelvemet a nagy mohóságomban, de ez is emlék. Szép emlék, mint annyi más is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése