2014.10.21. Karalábéleves, sajtos, pikáns csirkemell csíkok, gombapaprikás.

Mivel nekem is van véleményem dolgokról, és ennek általában hangot is adok, tegnap megrökönyödtem, egy tízéves gyerekeknek szánt vers kapcsán. Nem azon, hogy létezik, hanem azon, hogy egy 5. osztályos tankönyvben van. Mivel anélkül senki nem tud véleményt alkotni, hogy ismerné az ominózus verset idézet következik, először a könyvből.

Jó játék a lapát,
azzal ütjük apát,
Orrot fület lapít,
jó játék a lapát, 

Jó játék a konektor,
én jöttem rá magamtól,
Beledugom, hol egy toll,
jó játék a konektor.

Bevallom, felháborodtam. nem a vers létezésén, mert azt el lehet olvasni, ha nem tetszik be lehet csukni a verseskötetet, lehet kritikát írni, mindenkinek saját ízlése szerint. Azt viszont elítélem, hogy mindezt gyerekeink, unokáink  tankönyvébe tegyék, akár elrettentő példaként is. Elképzelem a szitut, hogy a kisgyerek az iskolából hazatérvén jól pofán vágja az apját a lapáttal, ezt tanultuk az iskolában felkiáltással. Alapos ember vagyok, így két módon is rákerestem az interneten. A vers címére keresve ezt kaptam.

Hé, te baba! Hé, te!
Hová lesz a séta?

Nem mászom el Tömörkényig,
csak ide a vödörkémig.
Belehörgök ijesztően,
a szomszéd is kilesz tőlem.

Héka, baba! Héka!
Hová lesz a séta?
Nem megyek a mányi tóig,
csak a távirányitóig.
Átteszem a kettesre,
épp amikor fény derülne
a filmben a tettesre.

Hé, te baba! Hé, te!
Hová lesz a séta?

Nem mászom el Rédéig,
csak a papa gépéig.
Emailjeit befejezem,
ne főjön a feje ezen.

Héka, baba! Héka!
Hová lesz a séta?

Nem megyek el Csátaljáig,
csak a cica tányérjáig.
Kieszem a kajáját,
úgy tudom, hogy kisbabáknak
kimondottan ajánlják.

Ezt nem találtam annyira szörnyűnek, így elvégeztem a keresést más módon is. Megtaláltam az első verziót is, az elkövető nevével fémjelezve. Az idézett két versszakból megérthető felháborodásom oka. Bízom kitűnő Magyar nyelvtanáraink talpraesettségében, hogy ezt a nem egyszerű feladatot meg tudják oldani. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy TANKÖNYVBEN szerepel a vers. 

Ismeritek a morfondír nevű hangszert. Én mostanában sűrűn játszok rajta, mert mindig találok rá okot. Nem szeretném, ha ez lenne a trend a jövőben! Most, hogy jól kimorfondíroztam magam, jöjjön a szelídebb téma, a kaja.

Karalábéleves jött, amire nagyon kíváncsi voltam. Mostanában, mindig fás volt a karalábé, amiről legkevésbé a szakácsok tehetnek, mert Ők böcsülettel megfőzik a mirelit alapanyagot. Nem értem azt sem, hogy miért fás a fagyasztott karalábé, mert láttam a fagyasztott termékek feldolgozását, és filmet is csináltam róla jó húsz éve. Tudom, hogy mindent napra pontosan akkor szállítottak feldolgozásra, amikor a legoptimálisabb volt. Többoldalas beszállítási terv volt, minden rögzítve, sőt elcsúsztatott vetéssel készültek arra, hogy ne kelljen dömpingszerűen feldolgozni a beérkező árut. Állítom, nagyon meg volt szervezve. Még nem írtam receptet a karalábélevesről, de ami késik nem múlik. Megvárom azt az alkalmat, amikor egy nem szokványos, de nagyon finom leves receptjét tudom idehozni. Majd csinálok egyet, ugyanúgy, ahogy a karfiollevest is megcsináltam nemrégen. Ma lényegesen kevesebb fás karalábét találtam a levesben, mint az elmúlt alkalmak bármelyikében. Csak az a fránya ételízesítő! 

Megnéztem az étlapot, és sajtos, pikáns csirkemell csíkok szerepel rajta. Ezen a néven még nem érkezett étel eddig hozzánk. Épp ezért kíváncsi voltam, vajon mit takar a megnevezés. Meg kell mondanom, hogy íze kísértetiesen hasonlít a pulykacsíkok sajtszószban nevű kajára, amiről viszont van receptem is. Így azt hozom ide, mert ez alapján a mai kaja is elkészíthető.  Csak a pulykát csirkére kell cserélni. Áron fiam biztosan ezt fogja választani, mert a gombát nem szereti.

Én viszont igen. A gombapaprikást különösen, de minden más ételt is, ami gombát tartalmaz. A gombapaprikás galuskával a legjobb, és ma is azzal érkezett. Hirtelen három receptet is találtam saját írásaim közt, de azt hozom ide, ami a legkülönlegesebb. Ezt napon szárított paradicsommal csináltam, ami nagyon pikáns alapanyag. Saját magam aszalom, és ilyenkor ősszel, télen is a nyarat idézi. Mindezek mellett nagyon finom az édes, enyhén savanykás íze. Ebben a receptben ráadásul saját termelésű csilipaprikámmal dolgoztam. A csiliről mindenki azt gondolja először, hogy csíp. Nem mindegyik. Vannak az egészen enyhe, és a hihetetlenül erős változatai, így van miből válogatni, milyen csípősségű csili kerüljön az adott ételbe. 

Mivel mindkét ételhez érkezett savanyúság is, illik szót ejteni arról is. Uborkasaláta jött, ami épp elég a két ételhez. Bevallom, ha én készítek salátát, akkor a bőség zavarában szenvedünk. Én képes vagyok jól lakni a salátával is, mert imádom. Ma beérem azzal az adaggal, ami érkezett, sőt igazságosan elosztjuk kétfelé. Azért ha már szóba került az ubisaláta, ideteszem azt a receptemet, amit kezdők konyhája oldalamon jelentettem meg még nyáron. Pont a szülinapomon írtam a legegyszerűbb uborka, és paradicsomsalátáról. 

Most pedig előkapom kedvenc hangszeremet a morfondírt. Úgy érzem jót tesz, ha kicsit játszok rajta ismét. Egy néhány perc morfondírozás mindig megnyugtat. Még szerencse, hogy minden nap van min morfondíroznom!

Az előbb pedig válaszoltam egy emailben érkezett kérdésre, amiben megkérdezték, melyik a kedvenc évszakom. Naná, hogy a tavasz! A válaszadók többségének is az. Sajnos, egy jó félévet várni kell rá! De kibírjuk!