Nagy kő esett le a szívemről! Kb. egy éve történt, hogy valaki elkezdte dicsérni munkámat, receptjeimet, majd tanácsokat kért tőlem. Később komolyabb segítséget is, és én szívesen segítettem. Majd többször is csúnyán átvert. Ennek ellenére, én korrekt módon viselkedtem, nem kiabáltam ki világba, hogyan jártam vele kapcsolatosan. Tegnap vettem észre, hogy törölte ismeretségünket, amit nem én kezdeményeztem anno. Most már nincs szüksége rám! A Mór megtette kötelességét.... Keres, sőt már talált is más Mórokat. Valószínű ezért is törölt ismerősei közül, mert így nem lesz akkora rálátásom nyomulására. Bevallom, örülök. Minden alkalommal, mikor közzétett valamit, eszembe jutott, milyen csúnyán átvert. Mostantól, legalább kevesebbet emlékeztet rá. Abban is biztos vagyok, hogy közös ismerőseinknek, egészen másként lett tálalva az eseménysorozat, de Ő már csak ilyen. Az én becsületem tiszta, nyugodtan nézek tükörbe. Téma lezárva! Remélem, egy életre!
A héten, rengeteg kajafotót csináltam. Milyen szerencse, hogy a digitális gép más, mint a filmes volt. Ezt nem kell előhívni, utólag is javíthatunk a minőségen, úgy méretezhetjük ahogy akarjuk, és nem kell esetleg heteket várni az előhívásra. Ráadásul, pénzbe sem kerül. Tegnap megnéztem. Több mint harmincezer ételfotót csináltam az elmúlt három évben. Nem semmi! Kár, hogy a mai képekkel nem szívesen dicsekszem!
Örülök, hogy ebbe a korba születtem. Igaz, még fiaimnak is szürreális az az időszak, amikor kisgyerek voltam, mert ők már ebbe születtek bele. Azokat a technikákat, amiknek meg kellett tanulnom a működését, Ők természetesként kezelik. Nem kell használati útmutató sem egy új telefonhoz, vagy más elektromos kütyühöz. Soha nem felejtem el, hogy Áron fiam három évesen végig csinálta a Szuper Mario összes pályáit. Az akkor gimis rokonok, csak nézték, hogyan csinálja. Magától ráérzett minden eldugott "kincsre" egyéb vacakra, segítségre. Mikor jött Anyósom, hogy vigyázzon rá, megmondtuk neki, ha TV-t szeretne nézni, szóljon Áronnak. Ő majd segít bekapcsolni. Ezek már emlékek, de a korunk jellemző emlékei. Mindenkinek vannak hasonló élményei saját életéből. És még mik lesznek, akár a mi időnkben is. Minden évben új generációs cuccok, amik nekünk ismeretlenek, meg kell tanulni a működésüket. Nekik, fiataloknak nem. Észre sem veszik, hogy az ember fejlődése során, talán a világ legnagyobb technikai forradalmában élnek. Én is próbálok alkalmazkodni ehhez a rohanó világhoz. Gondolom, Ti is így vagytok. De jó ez így! Örülök, hogy most élek!
Megint megtörtént a megszokott, napi morfondírozásom, így ideje rátérni a lényegre. A kajára.
Ma mexikói zöldségleves jött, aminek annyi köze van mexikóhoz, hogy olyan zöldségkeveréket használtak hozzá, amiben kukorica is van. Két dolog van, amit kifejezetten mexikóinak tartanak. A csilit, és a kukoricát. Tény, hogy ezek valóban régóta használt alapanyagok. Mexikó őslakosai az Aztékok is rengeteg ételt készítettek kukoricából. Kolumbusz jól tette, hogy az újvilágból visszafelé magával hozta ezt az addig ismeretlen gabonafélét, ami rögtön elterjedt az egész világon. Mi ma egy vegyes zöldséglevesként fogyaszthatjuk, amiben más zöldségek (sárgarépa, petrezselyem) is található a kukorica mellett. Én is szívesen használom ezt a keveréket párolt zöldségköretként, salátaalapként.
Ha valaki betér egy étterembe, és meglátja az étlapon a "sertésborda Budapest módra" ételt, nem biztos, hogy tudja mit takar az elnevezés. Sokáig én sem tudtam, de ahogy szélesedtek gasztronómiai ismereteim rájöttem, hogy egy natúr sertésborda, amit csirkemájas, zöldborsós raguval tálalnak. Jobb éttermekben apró betűs magyarázat is van az ételek neve mellett, ami azért jó, mert jó, ha a vendég tudja, mire számítson. Ma tehát Budapest módra készített sertésborda az egyik főétel krumplipürével, kovászos uborkával. A krumplipüré biztos abból a por alakú készítményből készült, amivel a múltkor megjártam. Mivel akkor kihűlt az ebéd idejére megmikróztam, és egy híg lötty lett belőle. Ma óvatosabb leszek.
A másik főkaja pedig rakott karfiol. A karfiolt is nagyon szeretem egy idő óta. Azóta, mióta felfedeztem a ropogós karfiolt. Kár, hogy ma erről sem tudtam elfogadható képet csinálni, de az íze jó. Gyerekkoromban, csak a szétfőzött puha, löttyedt karfiolt ismertem meg a levesben, és csak később jöttem rá, hogy más, tökéletesebb karfiolos étel is létezik. A rakott karfiol is ezek közé tartozik. Igaz, hogy ennek az ételnek nem a karfiol adja a legjelentősebb részét, de akár azt is meg lehetne csinálni. Fel is írom! Miért ne lehetne megcsinálni csak zöldségekkel, hús nélkül? Képzeljétek el, amikor megvágom, a vágási felületen szép színű zöldségekkel, beágyazva egy tökéletesen összeállt mártásba. Én elképzeltem. Karfiollal, színes paprikákkal, sárgarépával, esetleg brokkolival. Lehet, hogy meg is csinálom egyszer. Ma viszont azt eszem, ami érkezett, és biztosan jól fogok lakni vele. Mivel első írásaim egyikében írtam a rakott zöldségekről, azt az írásomat hozom ide.
Ma is jól fogunk lakni tehát, mert minden megvan hozzá. Remélem, mindenki más is!
A héten, rengeteg kajafotót csináltam. Milyen szerencse, hogy a digitális gép más, mint a filmes volt. Ezt nem kell előhívni, utólag is javíthatunk a minőségen, úgy méretezhetjük ahogy akarjuk, és nem kell esetleg heteket várni az előhívásra. Ráadásul, pénzbe sem kerül. Tegnap megnéztem. Több mint harmincezer ételfotót csináltam az elmúlt három évben. Nem semmi! Kár, hogy a mai képekkel nem szívesen dicsekszem!
Örülök, hogy ebbe a korba születtem. Igaz, még fiaimnak is szürreális az az időszak, amikor kisgyerek voltam, mert ők már ebbe születtek bele. Azokat a technikákat, amiknek meg kellett tanulnom a működését, Ők természetesként kezelik. Nem kell használati útmutató sem egy új telefonhoz, vagy más elektromos kütyühöz. Soha nem felejtem el, hogy Áron fiam három évesen végig csinálta a Szuper Mario összes pályáit. Az akkor gimis rokonok, csak nézték, hogyan csinálja. Magától ráérzett minden eldugott "kincsre" egyéb vacakra, segítségre. Mikor jött Anyósom, hogy vigyázzon rá, megmondtuk neki, ha TV-t szeretne nézni, szóljon Áronnak. Ő majd segít bekapcsolni. Ezek már emlékek, de a korunk jellemző emlékei. Mindenkinek vannak hasonló élményei saját életéből. És még mik lesznek, akár a mi időnkben is. Minden évben új generációs cuccok, amik nekünk ismeretlenek, meg kell tanulni a működésüket. Nekik, fiataloknak nem. Észre sem veszik, hogy az ember fejlődése során, talán a világ legnagyobb technikai forradalmában élnek. Én is próbálok alkalmazkodni ehhez a rohanó világhoz. Gondolom, Ti is így vagytok. De jó ez így! Örülök, hogy most élek!
Megint megtörtént a megszokott, napi morfondírozásom, így ideje rátérni a lényegre. A kajára.
Ma is jól fogunk lakni tehát, mert minden megvan hozzá. Remélem, mindenki más is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése