2014.10.10. Tárkonyos szárnyasaprólék leves, káposztás tészta, szilvatöltelékes gombóc

Gyulai vagyok, és lokálpatrióta. Van egy csevegőoldalunk is a Facén, ahol ezt a kérdést olvastam:
"Szép Napot mindenkinek! Arról szeretnék Veletek csevegni, Kinek mi hiányzik legjobban Gyuláról? Szolgáltatás, szórakozás bármi, ami eszedbe jut. Kérlek írd meg ide. Oszd meg a kérdést hogy minél több ember véleményét megismerhessük. Köszönöm."
Akár politikus is lehetett volna a kérdező, mert most nagy divat a zemberek megszólítása, de nem az. Egyszerű,örvendetes kíváncsiság. Több oldalon keresztül sorolhatnám a válaszokat, melyek közt KFC. stadion, munkalehetőség, útfejlesztés, de igen különösek is voltak. Mégis kiemeltem két ismerősöm véleményét.
"Pozitív életszemlélet, bizakodás, jó jövőkép, egymás érdekek nélküli tisztelete, segítése, egy kedves mosoly, egy baráti gesztus, minden nap egy olyan önzetlen jó cselekedet, amely örömmel tölti el azt is aki adja, és azt is aki kapja...........ja, és egy retro szórakozó hely, ahol lehet beszélgetni, és ahol "halk zene szól az éjszakában " 
De jó lenne! Különösen az, hogy ne azt nézzék piros, vagy narancssárga bugyi van-e rajtad, (Nejem után szabadon) hanem igazi értékeidet. De jó lenne, ha minden politikus így állna munkájához! 
Másik ismerősöm gyakorlatiasabb módon közelítette meg a témát. Ő egy sokat próbált, harcedzett fiatalasszony, akivel méltatlanul kibabrált a sors. Ennek ellenére nem adta fel, hanem azóta is küzd megélhetéséért, igazáért.
"Addig, míg felvevő piaccal rendelkező piacképes készterméket előállító cégek, üzemek nincsenek, addig a mosollyal, pozitív életszemlélettel nem igazán megyünk semmire. Mindennek meg van az ára. Hiányozni hiányozhatnak dolgok, de egy épeszű vállalkozó sem fog a közmunkára ítéltetettek hadára támaszkodni. Mert sajnos Ők a minimálbérükkel, ami nem a létminimum, csak egy magára hagyott ballaszt sajnálatosan. Az objektív valóság ez. Ötleteim, elképzeléseim Nekem is is vannak. Erősen dédelgetem is őket, s óránként mantrázom, vizuallzálom a megvalósulásukat! A tenni is érte állapotán már túl vagyok. Még sem jön az a tőke."
Mindkettővel tökéletesen egyetértek! Örülnék, ha ezeket a hozzászólásokat városvezetőink, képviselőink is olvasnák! Tegnap megint dömping volt a postaládámban. Minden többoldalas kiadványban dicsekedtek, mit oldottak meg az elmúlt években. Nem lehetne végre az a cél, hogy emberként, és ne választóként tekintsenek ránk? Több éven keresztül, és ne csak pár hétig, amikor szükség van ránk? Nem is ránk, csak a szavazatunkra! Még nincs vége, mert ma, és holnap várom a telefonos lerohanást! Pedig ilyenkor már engem nem lehet meggyőzni. Van határozott véleményem, amit nem a szlogenekre, hanem a teljesítményre építek. És mivel szerencsére nem vagyok vak, és agyam is fel tudja dolgozni a receptorokból érkező ingereket, csak a tényekre hagyatkozom. Ugye nem politizáltam túl a mai írásom kezdetét?

Nem is ez a dolgom, mert ilyenkor rövid bevezető után gyorsan rá szoktam térni a napi ebédre.

Ma tárkonyos szárnyasaprólék levessel kezdünk. Nem tudom miért, de még mindig ifjúkorom robbantott csirkéjére asszociálok ezen leves alapján. Életveszélyes volt a sok törött, éles csontdarab benne, és valóban úgy tűnt, hagy a belekerült csirkék legalábbis aknamezőn kapirgáltak, mielőtt megboldogultak. Ifjúkorom leveseibe, amiket a gimi menzáján ettem, hús szinte nem is került, csak csont, és bőrös szárnyvég. A mai leves nem tükrözi a múltat. A megszokott pénteki gazdag leves kitűnő példája. Nekem ízlik, nem úgy, mint az évtizedekkel ezelőtti a gimi menzáján, vagy katonaéveim alatt kapott levesek. De rég volt! Van saját receptem is róla, így megtudható, én hogyan készítem. 

Káposztás tészta a főételem. Nekem biztosan, mert ezt szeretem. Minden káposztás ételt imádok egyébként, és a párolt káposztát is, amivel ez a kaja készül. Úgy, hogy jó bőven van rajta káposzta. És még egy! Ne legyen rajta cukor. Van aki úgy szereti, hogy vastagon áll rajta a cukker, de ez nem édesség. Egyébként sem ehetek cukrosat, és nem is annyira szeretem az édes ételeket. Tiszteletben tartom mások ízlését, ezért mindenki fűszerezze úgy, ahogy szereti. Én sósan, borsosan szeretem. Ha párolt káposztát csinálok, és marad belőle véletlenül (ritkán) akkor mindig főzök ki akár egy marék tésztát is. Ettetek már olyan káposztás tésztát, ami gyümölcsös párolt káposztával készült? Én sűrűn, mert szinte mindig valamilyen gyümölccsel csinálom, és borral a párolt káposztát. A cvekedlit pedig így készítem. 

A szilvás gombócot viszont nem szoktam csinálni. Meg tudnám tenni, mert tudom hogyan készül, de annyira nem szeretem, hogy nekiálljak. Egyébként is lehet kapni fagyasztottan, jó minőségben, akkor minek kínlódjak vele. A konyhán sem csinálják másképpen. Ott is fagyasztott alapanyagot használnak. Nem is szilvás gombócot esznek ma akik rendeltek belőle, hanem szilvatöltelékes gombócot. Mi a különbség? A szilvás gombócba gyümölcs kerül, mint ahogy nagyanyám csinálta, a szilvatöltelékesbe gyümölcsíz, magyarul lekvárszerű töltelék. Mint a derelyébe. A gombóc alapja a krumplis, lisztes tésztaalap, amibe beletöltik a szilvát, vagy a lekvárt, majd megfőzik. Többnyire pirított morzsával, rosszabb esetben pirított grízzel tálalják. A fénykép egy régebbi étel képe.

Péntek lévén gyümölcsös nap van. Minden pénteken jár valamilyen gyümölcs is az ebéd zárásaként, és már elérkeztünk abba az időszakba, amikor szűkösebb a választék. Alma van bőven, de nem lehet minden héten almával traktálni az ebédrendelőket. Nekem ugyan mindegy! Ma nem zöldalma jött, mint az előző hetekben, egy hanem egy gyönyörű, méretes piros. Épp idáig jutottam írásomban, amikor két csöngetést hallottam, ami postást jelent. Nem a postás, hanem a GLS futár hozta nyereményeimet, amiket receptjeimmel nyertem, és egy gyümölcscentrifuga, valamint egy robusztus, elektromos só, és borsőrlő volt a csomagokban. Ez utóbbit máris kipróbálom!