Egy darabig nem kapcsolok át az RTL-re, maradok a Paprikán. Véget ért ugyanis a Konyhafőnök (Masterchef) sorozat. A Masterchef az eredeti volt, ami lényegesen jobban sikerült mint a mi adaptációnk. Gordon Ramsay, azért egész más, mint Fördős Zé, aki egyébként Szárnyas Ízvadász. (most jól megkavartalak benneteket!) Vége tehát, és igazságos végeredmény született. Eddig rendben! Ami arra sarkalt, hogy mégis megemlítem a műsort, azok a kommentek! Kiderült, hogy nagyon sokan utálják Rozinát! Rozit, ahogy írják. Nem egyszerűen nem szeretik, hanem utálják! Elsősorban hölgyek. Nem csodálom, mert több jóvágású pasinak is lehetett szurkolni a műsorban. Mindenkinek szíve joga állást foglalni, sőt akár pálcát törni egyesek felett, de ne egy olyan műsor kapcsán tegyék (tegyük) azt, ami közel sem áll a valósághoz. Ez a műsor nem élő produkció volt, hanem utólag szerkesztett, kizárólag a nézettségi indexet manipuláló felvétel. Honnan veszem? Egyszerűen tudom, és kész! Értek hozzá. Nem minden úgy történik, mint amit mi a képernyőn láttunk. A végeredmény az érzelmekre volt kihegyezve, és úgy látom meg is volt az eredménye. Azzal most senki nem foglalkozik, mekkora munka volt ebben a műsorban a résztvevő szakácsok részéről. (Valljuk be őszintén! Ezek nem amatőrök voltak!) Az pedig, hogy kiben, milyen érzelmeket ébresztett egy manipulált műsor, nagyon meglepett. Senki nem foglalkozik utólag a teljesítménnyel, csak azzal, hogy benne milyen személyes érzelmeket váltott ki az adás. A média elérte célját! Újból, és nem utoljára. Ezt akarták. Elárulom, a következő sorozat sem lesz tiszta verseny. Ugyanilyen manipulatív lesz, mint az előző. Már toborozzák a következő műsor résztvevőit. Erre sem fogok jelentkezni, mint ahogy az előzőre sem, bár kaptam felkérést a most lezárult versenyre. Szerintem bloggertársaim közül többen is. Engem emailben kerestek meg. Véget ért, és örülök neki, hogy vége. Én személy szerint sokat tanultam, mert bizony engem is gondolkodásra késztetett, egy - egy feladat megoldása. Volt, amit egész jól meg tudtam volna csinálni. De egyiket sem jobban, mit akik a döntőbe kerültek. Azoknak pedig, akik most elcsodálkoznak az előző mondataimon elárulom, láttam már néhány szerződést, amit az RTL próbált aláíratni a gyanútlan versenyzőkkel egy - egy tehetségkutatóban. Saját fiaimmal pl. akik tehetséges zenészek. Persze annak, aki csak szerepelni akar, annak mindegy. Az, ha akar, úgyis megtalálja a módját, hogy szerepeljen. Én nem akarok!
Ezért fogtam vissza magam, a kelleténél kicsit jobban az utóbbi időkben. Pedig a sikerek, számomra is jól esnek. Inspirálnak, jobb munkára késztetnek. Nem érdekel, hány lájkot kapok egy ételemre, az viszont igen, hányan olvassák receptjeimet, esetleg el is készítik. Arra is büszke lehetnék, hogy legutóbbi nyertes receptemet lektorálás nélkül, eredeti formájában, saját fotómmal jelentették meg. Mit lehetnék? Büszke vagyok rá. Arra különösen, hogy ezek a receptek nem többszöri kísérletek eredményei, hanem egyszer kezdek neki, és kész. A végeredményt pedig publikálom. Soha nem kellett még azt írnom, hogy ezt bizony elba..bráltam. Mások ezt is büszkén közzéteszik. És nem másolok recepteket. Nem mondom, hogy nem nézek utána, mások hogyan csinálnak valami hasonlót, de nagyon szelektálok. Van néhány ismerős blogger, amatőr szakács, akikben megbízok. Őket meg tudom számolni kezeimen. Követem is mindet, és ha valami megtetszik én is elkészítem ételüket. Nem ugyanúgy mint Ők, hanem átgondolva, átalakítva, apróbb, vagy több változtatással. Van, akivel hamarosan találkozok, és már várom! Benne biztosan nem fogok csalódni. Tuti! Van akiben nagyot csalódtam, bár tőle soha nem vettem át receptet. Másoktól, apró változtatásokkal igen.
Nejem számára is nyomtattam ki néhány muffin receptet bloggertársaimtól, de Ő kikísérletezte saját alapreceptjét. Volt kitől ellesni a kísérletezést! De egyébként is ügyes a csajszi! Tegnap olyan meggyes lepényt csinált, hogy ihaj!
Most nézem, hogy kisebb regényt írtam már, de a kajákról még szó sem esett. Pedig illene megemlíteni őket.
Elsőként foglalkozzunk kicsit a tojáslevessel. Nagyon szeretem, bár a legegyszerűbb levesek közé tartozik. Rántott leves, csorgatott tojással, és kicsit gondolkoztam rajta, hogyan lehetne egy kis csavart vinni bele. Eddig mindig valami más receptet hoztam a tojáslevesek mellé, ami tojásleves volt, de valamilyen extra plusszal. Volt mikor kolbász, vagy más került a csorgatott tojáslevesbe, és most is új receptet írtam tegnap. Szokásommá vált, mert úgy érzem, apró dolgokon múlik, hogy még finomabb legyen egy étel. A Konyhafőnöl műsorban láttam, mennyit küzdenek a buggyantott tojással, így elhatároztam, megpróbálom elkészíteni a tökéletes tojást. Csináltam már, így nem okozott különösebb gondot. Mivel leírtam, hogyan csináltam, nem is ragozom tovább, hanem itt a recept. A montázson a mai leves, a szóló képen pedig saját levesem látható. Okkal vagyok büszke rá.
Kivételes helyzetben vagyok, mert ma mindenhez tudok elkészítési tanácsot is adni. Van amihez frisset, van, amihez már régebben írtam meg saját receptemet. A pulykatokány is ezek közé tartozik. Egy éve, egy gasztromagazin kérésére írtam meg a következő receptet, ami kicsit hasonlít is a ma érkezett kajára. A konyhán biztosan nem flambírozták a húst, de az én receptemben pálinkával pörköltem meg a pulykahusit. Olvassátok el, hogyan csináltam!
A babfőzeléket is szeretem. Minden hüvelyest, úgy általában. Főzeléket ritkán készítek, pedig igen sűrűn dolgozok a babbal. A paradicsom, és a káposzta mellett a harmadik kedvenc alapanyagom. Nem számítom ide a különféle tengeri herkentyűkel, mert azokból ritkán főzök. Nincs rá lé! Pedig imádom őket. A hétvégén ráizgultam a csigára is, mert megláttam, hogy lehet kapni a Lidiben. Elfogyott. Elfogyott a kacsacomb is, ami szintén izgalomba hozott. A csigát még túléltem, de a kacsacombért átmentünk egy másik áruházba is. Ott sem volt. Nejem a Drága megígérte, hogy elmegy a baromfiboltba, és megnézi van-e kacsacsomb, vagy bőrös mell. Narancsos mártással akarom csinálni, és azt is flambíroznám, mint az előző reciben a pulykát. A biztonság kedvéért gondoskodtam a narancslikőrről, narancsról, és más hozzávalókról is, de a narancslikőr, valami isteni finom. Vissza kell tartanom magam, mert itatja magát. Megint elkalandoztam. Olyan vagyok, mint kalandozó elődeink. Mielőtt a kalandozások közepette elfelejteném a receptet, gyorsan hozom. Babfőzelék receptekből a bőség zavarában szenvedek, és úgy érzem, ez hasonlít legjobban a mostani ételre.
Zserbót kaptunk. Közel egy éve érkezett utoljára ez a nagyon finom süti. Biztos ismeritek, sőt sokan tudjátok azt is, hogyan készül. Lakodalmakban ez a süti is ott szokott lenni az asztalon a mulatság előtt, és közben is. Ott lényegesen kisebb, falatnyi formában, de ez a cukrászdákban található méret. Egy biztos! Ügyes volt, aki kitalálta. Akár meg is nyerhette volna a konyhafőnök címet!
Ezért fogtam vissza magam, a kelleténél kicsit jobban az utóbbi időkben. Pedig a sikerek, számomra is jól esnek. Inspirálnak, jobb munkára késztetnek. Nem érdekel, hány lájkot kapok egy ételemre, az viszont igen, hányan olvassák receptjeimet, esetleg el is készítik. Arra is büszke lehetnék, hogy legutóbbi nyertes receptemet lektorálás nélkül, eredeti formájában, saját fotómmal jelentették meg. Mit lehetnék? Büszke vagyok rá. Arra különösen, hogy ezek a receptek nem többszöri kísérletek eredményei, hanem egyszer kezdek neki, és kész. A végeredményt pedig publikálom. Soha nem kellett még azt írnom, hogy ezt bizony elba..bráltam. Mások ezt is büszkén közzéteszik. És nem másolok recepteket. Nem mondom, hogy nem nézek utána, mások hogyan csinálnak valami hasonlót, de nagyon szelektálok. Van néhány ismerős blogger, amatőr szakács, akikben megbízok. Őket meg tudom számolni kezeimen. Követem is mindet, és ha valami megtetszik én is elkészítem ételüket. Nem ugyanúgy mint Ők, hanem átgondolva, átalakítva, apróbb, vagy több változtatással. Van, akivel hamarosan találkozok, és már várom! Benne biztosan nem fogok csalódni. Tuti! Van akiben nagyot csalódtam, bár tőle soha nem vettem át receptet. Másoktól, apró változtatásokkal igen.
Nejem számára is nyomtattam ki néhány muffin receptet bloggertársaimtól, de Ő kikísérletezte saját alapreceptjét. Volt kitől ellesni a kísérletezést! De egyébként is ügyes a csajszi! Tegnap olyan meggyes lepényt csinált, hogy ihaj!
Most nézem, hogy kisebb regényt írtam már, de a kajákról még szó sem esett. Pedig illene megemlíteni őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése