2014. október 3., péntek

2014.10.03. Lencsegulyás, krumplis tészta, diós nudli

Most is gyorsan elérkeztem a hétvégéhez, bár igazán nem panaszkodhatok. Mozgalmas volt a hetem. Tényleg meg kell beszélnem egy időpontot az étteremmel, mikor menjek hozzájuk látogatóba. Olyankor szeretnék viszont menni, amikor a leglátványosabb fotókat tudom készíteni a munkáról. Tehát az ételek készítését végig tudom követni fázisról, fázisra. Ezt csak úgy tudom megtenni, hogy egyik nap délután, másnap hajnalban megyek be a konyhára. Nem irigylem a szakácsokat. Minden tiszteletem az övék, mert kemény munkát végeznek. Naponta több mint 600 adagot készíteni nem semmi. Gyűjtöm az észrevételeket is, mert szeretném átadni a véleményeket. Hátha ezzel is segíteni tudom a munkájukat. Az étterem vezetése kifejezetten kérte is, hogy a véleményemet őszintén írjam meg. Ehhez viszont segítség kell. Ezért örülök, ha megosszák velem a vendégek is tapasztalatukat. Minden apróság számít! A közeljövőben tehát látogatást teszek a konyhán, amiről blogoldalamon be is fogok számolni.
Ma véget ér kedvenc műsorom, a Konyhafőnök. Nem a jóstehetségem miatt sejtettem azokat, amik eddig történtek, hanem tapasztalatomnak, éleslátásomnak, és annak is köszönhető, hogy néztem az eredeti műsort is. Na meg annak, hogy tudom, miként műsödik a média. Sajnos!


A megszokott kitérő után lássuk a kaját! Reggel receptet írtam. Ezzel kezdtem a napot, mivel eddig nem írtam le a lencsegulyás készítési módját. Azért írtam a receptet, mert láttam, ma lencsegulyást fogunk kapni. Ez időközben meg is érkezett, így már meg is kóstoltam. A megszokott, pénteki nagyon gazdag leves. Én, akár önmagában ezzel is jól lakok, akár mást nem is kellene ennem. Nejem, aki látta a tálalást szintén megjegyezte, hogy nagyon gazdag a leves.

Nem csak ezzel lakok jól, mert van más is. Kaptunk krumplis tésztát, amit grenadírmarsnak is nevezünk. Ehhez nem kellett receptet írnom, mert már van. Lassan mindent leírtam, ami a konyháról érkezik. Pont egy éve indítottam el ezt az oldalt, aminek a Csak a Recept nevet adtam. Ez tényleg csak receptgyűjtemény, az általam sokszor bő lére engedett köret nélkül.  Ezt könnyebb akár kinyomtatni, és rámágnesezni a hűtő elejére, ahogyan nejem szokta. Már gondolkoztam rajta, hogy kedvenc receptjeit újraírom, és kinyomtatom neki. Azokat, amiket megcsinált már, és saját ételének képével illusztrálom. Jól mutatnának a hűtőn, főzés közben.

Nincs receptem a diós nudliról, és egy darabig nem is lesz. annyira nem szeretjük, hogy itthon is elkészítsük. Bőségesen elég az, hogy időnként meglepnek bennünket a konyhán ezzel. Nem nagy ördöngösség az elkészítése, hisz lehet kapni kész nudlit is, amit csak meg kell főzni, és összekeverni a darált, cukrozott dióval. A mai nudlit is így csinálták. Azoknak, akik szeretik, biztosan ízleni fog.

Mivel ez pénteken megszokott, gyümölcsöt is kaptunk az ebéd mellé. Ma is zöldalma érkezett, mint az elmúlt hetekben. Bizonyos szempontból örülök is neki hallva a hírekben, hogy válságban van a magyar almatermesztés. Nem először, és nem utoljára. Meg kellene találni a módját, hogy a szemre is hibátlan, gyönyörű alma ne vesszen kárba, ne rohadjon meg a fán. Vannak nálam okosabbak is akiknek feladata lenne a probléma megoldása. Remélem, meg is teszik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése