2014.10.02. Karfiolleves, rizses kacsa, vadas sertésszelet.

Eszembe jutott iskolás korom, amikor a "tanár úr, én készültem" mondatot igen sűrűn használtam. Általánosban nem, mert megéltem abból, amit az órán hallottam. A gimiben már nem. Ott már előfordult, hogy mentegettem magam. Most is készültem. Már régebben elhatároztam, hogy elkészítem saját karfiollevesemet, mert nem ettem még igazán jót. A karfiolt pedig szeretem. Szeretem roppanósságát, a számban szétomló rózsáit. A karfiolt úgy szeretem, ha ress marad. Ezért szeretem savanyúságként is. Évekkel ezelőtt megadtam a receptet Drága Anyósomnak, és azóta is úgy készíti a csemege karfiolt. Csípősen, csemege ízesítéssel. Most sem fogok megállni csak a karfiollevesnél, mert ha már beszereztem egy kisebb darab karfiolt, a maradékot is fel fogom dolgozni. Nem vagyok "Konyhafőnök" bár a műsort szívesen nézem. Tegnap is bosszantott a pocsékolás. Ráadásul, egy hihetetlen drága alapanyagot, a homárt dobták a szemétbe, úgy, hogy mindössze néhány pogácsányi ételt készítettek belőle. Amit irigylek a műsorban, azok az alapanyagok. Utoljára homárt, tán a Metro katalógusában láttam januárban, szerény 10 rugóért. Nem féltem volna dolgozni vele, bár őszintén bevallom, soha nem készítettem eddig. Nem is fogok, mivel nekem nincs rá pénzem. Ezért maradok az egyszerű, olcsó alapanyagoknál, mert azokból is kitűnő ételt lehet készíteni. Bebizonyítottam már többször is. Bár mindent megtettem, hogy mindenki értesüljön róla (emberi tulajdonság a dicsekvés) még egyszer megteszem: Tegnap megint értesítettek, hogy nyertem. Receptemmel, amit egy versenyre küldtem. Olyan ételekkel, amikre mindössze 2000 Ft-ot költöttem. Ennyiből háromféle kaját csináltam. Lehet tehát olcsón is jót főzni. 

Ma tehát én is jelentkezek saját karfiollevesemmel, de mégis illik szót ejteni arról is, amit a konyháról kaptunk. A karfiollal az a legnagyobb probléma, hogy nagyon gyorsan szét lehet főzni. Különösen akkor, ha fagyasztott karfiolt használunk. Mivel a konyhán a fagyasztott nyersanyagot használják, nem meglepő a leves állaga. puha a karfiol, amit én nem csípek. Már említettem, szeretem a roppanós karfiolt, így saját levesem érthetően jobban ízlik. De én kis adagban készítettem, saját konyhámban, ráadásul ráértem vele bíbelődni, így nincs oka reklamálnom. Nem is teszem! Ezt a fajta levest viszont továbbra sem szeretem. A sajátom viszont igen finom lett. Itt a receptje:  

Utánanéztem, és egészen biztos, hogy rizses kacsát még soha nem kaptunk ebédre. Eddig. Ma ez érkezett, és kíváncsi lettem rá. Mint minden mást, ezt is rögtön megkóstoltam, és rájöttem ez tulajdonképpen rizses hús, ezúttal kacsából. Nem is így van, mert kacsanyak pörköltöt kaptunk, amihez főtt rizst adtak, Egész jó párosítás. meg is kóstoltam, mert így illik. A szaftja jó, sűrű, bőséges. Legjobban mégis Kimi kutyám örül neki a sok csont miatt. Gyanús volt, amikor leemeltem az edény tetejét, mert azonnal ott volt égnek emel orral. Természetes, hogy megérezte az ételben a csont illatát. Hogyan képes rá?

Másik főételünk ma a vadas. Mindenféle húsból el lehet készíteni, ma épp sertésre esett a választás. Mi itthon marha szegyoldalasból csináltuk már többször, úgy, hogy mellette készítettünk egy finom levest is. Itthon így érdemes. Egyszerű módon, de így spórolhatunk a legjobban. A húst megfőzzük, így készül belőle egy erőleves, a zöldségek pedig mennek a vadas szószba, és máris megvan a második fogás is. Hozom a receptet is, míg el nem felejtem.  A konyhán nem úgy készítik a vadast mint mi, hanem a zöldségféléket csak a mártás kedvéért főzik meg külön. A mártást sem keverik simára, de talán jobb is így. Én szeretem a rusztikus dolgokat, így a darabos mártást is.

Ma este pedig kíváncsian várom a Konyhafőnök utolsó előtti részét, mivel eddig minden bejött a jóslataimból. Nem is annyira jóslatok voltak, hanem inkább az, hogy néhány perces műsorból is le lehet szűrni, ki mennyire jó szakács. Akik bent maradtak, mind nagyon jó. Természetesen, nekem is van kedvencem, aki mind lexikális tudásban, mind főzésben, mind tálalásban a legjobb. Szerintem, mert lehet, hogy másoknak más a véleménye. 
Drukkolok tehát az egyetlen hölgynek a mezőnyben! Bárki nyer megérdemli!