Tegnap, az átlagosnál jóval hosszabban írtam, de szükségem volt rá, saját magam megnyugtatása miatt. Mindkét, tegnapi témával kapcsolatos álláspontom fenntartom, sőt látva a tegnapi nap eseményeit, még meg is toldom azzal, hogy az ígérgetések folytatódnak. Komoly listával jelentkeznek a képviselőjelöltek, és úgy, hogy készpénznek veszik, ők ezeket teljesíteni is fogják. Úgy legyen! És pénzed honnan lesz rá? Zsebbe nyúlsz? Nyúlj, de csak a sajátodba!
Foglalkozzak inkább a kajával. Abban, kevesebbet csalódok mint másban. Én meg vagyok elégedve az ételekkel. Vannak időnként apró problémák, de hol nincsenek. Otthon sem minden úgy sikerül, mint azt előre eltervezi az ember. Évek alatt viszont mindössze egyszer fordult elő, hogy komoly gondjaim voltak a kiszállított étellel. Én valahol középen vagyok a kritika szempontjából. Megírom a hibákat, de nem ragadok le apróságoknál. Régen tudomásul vettem, hagy ami nekem jóízű, másnak sós, ami szerintem jól van fűszerezve, másnak nem ízlik. Az étterem vezetésének nagyon nehéz dolga van. Különböző ízlésű embereket kell kiszolgálni, sokszor beteg embereket, akik nem ehetnek olyan fűszeresen mint én. Furcsák a beidegződések is. Láttam már olyat, akinek a konyhájában són, és pirospaprikán kívül más fűszer nem volt. Nekem a polcon, legalább ötven fűszer sorakozik, és többségüket rendszeresen használom is. Olyanokat, amikről mások nem is hallottak. Egy éve, mikor az étterem konyháján elbeszélgettem az akkori főszakáccsal elpanaszolta, hogy van olyan fűszer, amit nem használhat, pedig szíven tenné. Volt olyan, aki a sült húson megérezte a rozmaring ízét, illatát, és reklamált azonnal. Ugyanígy történt a fokhagymával is. Az étlapra nem úgy volt írva az étel, hogy fokhagymás, és nem ízlett a vendégnek. Nem így terveztem, de azért ezt még leírom. Van egy ismerősöm, akivel régebben sűrűn ebédeltem együtt. Vele, és feleségével. Az asszony szinte minden alkalommal belekóstolt ismerősöm ebédjébe is, és ha jobban ízlett neki mint a sajátja, egyszerűen kicserélte a két tányért. Pedig Ő választotta. Náluk ez soha nem fordult elő, bár volt, mikor én ajánlottam fel - látva nejem csalódottságát a kapott étele kapcsán, - hogy szívesen cserélek vele. Az évek során mindenevővé váltam. Azok, amiket régen nem annyira szerettem kedvenceim közé tartoznak, sőt azokat is megkedveltem, amiket kifejezetten utáltam. A héten is lesz egy ilyen étel, és készülök rá. Csütörtökre megcsinálom saját karfiollevesemet, mert a karfiolt nagyon megszerettem, de nem ettem még, egy igazán jó karfiollevest. Természetesen, a tőlem megszokott csavar, most is lesz az ételben. De mindent a maga idejében!
Most a ma érkezett almalevessel foglalkozom inkább, mert ezzel kell, és fogok is jól lakni. Ezt is fogok csinálni hamarosan, mivel szeretném bebizonyítani, egyszerű ételeket is lehet különlegesen készíteni. Majdnem ugyanúgy fogom csinálni mint azt korábbi receptemben leírtam, de mégis más lesz kicsit. A receptet azért idehozom, hátha valaki el akarja készíteni a közeljövőben az almalevest. Sok sikert hozzá! Az almaleves nagyon finom ma. Rögtön több kanállal is ettem belőle, és most is érzem ízét. ha befejezem írásomat, meg is fogom enni azt, amit a tányérban hagytam.
Fokhagymás, sajtos csirkemellről még nem írtam receptet, de csirke igen sűrűn van asztalunkon. Mindenféle formában. Tudjátok mit?! Fél éve a legnépszerűbb írásom a következő. Egy blogmegosztó oldalon, ezt nézik meg a legtöbben. Ez is csirkemell recept, és még kicsit hasonlít is a maira. Sajt viszont nincs benne. Nejem készítette közel egy éve, amikor ketten dolgoztunk egymás mellett csirkemellel, és mindketten másképpen csináltuk. Nem versenyeztünk, egyszerűen örömünket leltük a főzésben. Én csípősen, citromos, pikáns új, ajándék fűszerrel készítettem, amit egy gasztromagazin küldött ajándékképpen, kipróbálásra. Párom lágyabb, tejszínes ízzel. Mindkettő nagyon jól sikerült, de mivel nejem étele volt a kevésbé kacifántos, ez lett a népszerűbb. Ez nejem receptje. Már az elején is említettem, hogy én lényegesen többféle fűszert használok mint mások. Vannak, akik ragaszkodnak a letisztult, hagyományos ízekhez, és úgy tűnik ők vannak többen. A mai kaja nagyon kellemes, pikáns ízű. Akik szeretik lágy, de mégis karakteres ízt, amit a fokhagymás mártás ad, azoknak biztosan nagyon fog tetszeni az íze. A salátaként érkezett hordós káposzta viszont egyáltalán nem illik hozzá. Ezért is, meg a szép tálalás miatt tettem mellé, a tegnapi vitaminsalátám maradékát.
Első blogbejegyzéseim közt írtam a rakott zöldségfélékről, köztük a rakott zöldbabról, és bár azóta sok új fotó készült ezekről, nem cseréltem ki a régebbieket újakra. Már majdnem két éve írtam, és azóta rengeteget fejlődtem. Így hagyom, mert számomra is jó látni, mennyivel másképpen csinálnám ma. Nagy változás most sem lenne, csak benne lennének a tapasztalataim. Ez az írás szól a rakott zöldségekről. Ahhoz, hogy megfelelő állapotban tudjam megjeleníteni a mai rakott zöldbabot, legóznom kellett. A szállítás közben darabokra hullott ételt össze kellett állítani, hogy nézzen is ki valahogyan. Egész jól sikerült. Még szerencse, hogy a tetejére sütött tejfölös réteg egyben maradt. Az étel íze egyébként tökéletes.
Az első hónapokban sokat foglalkoztam a statisztikákkal. Büszke voltam rá, milyen sokan olvassák írásaimat, de egy idő óta nem nagyon törődök vele. A hétvégén mégis győzött a kíváncsiságom, és örömmel tölt el, hogy blogjaimat összesen, már több mint háromszázezren olvasták eddig. Ez arra sarkal, hogy még jobban, érthetőbben, színesebben írjak. Nektek pedig köszönöm, hogy el is olvassátok! Van mit, mert több mint 800 írásom jelent meg eddig. Lassan nekikezdhetek a Háború, és béke új kötetnek. Nyomtatásban, már vastagabb lenne a kötetem, mint a leghosszabb regény.
Hirtelen, furcsa nyomást kezdtem érezni a lábamon. Egy ránehezedő, szőrös, puha test nyomását. Mivel kiskutyám úgy döntött ideje lenne kicsit vele is foglalkoznom, mára itt hagylak benneteket. Holnap újra jövök!
Foglalkozzak inkább a kajával. Abban, kevesebbet csalódok mint másban. Én meg vagyok elégedve az ételekkel. Vannak időnként apró problémák, de hol nincsenek. Otthon sem minden úgy sikerül, mint azt előre eltervezi az ember. Évek alatt viszont mindössze egyszer fordult elő, hogy komoly gondjaim voltak a kiszállított étellel. Én valahol középen vagyok a kritika szempontjából. Megírom a hibákat, de nem ragadok le apróságoknál. Régen tudomásul vettem, hagy ami nekem jóízű, másnak sós, ami szerintem jól van fűszerezve, másnak nem ízlik. Az étterem vezetésének nagyon nehéz dolga van. Különböző ízlésű embereket kell kiszolgálni, sokszor beteg embereket, akik nem ehetnek olyan fűszeresen mint én. Furcsák a beidegződések is. Láttam már olyat, akinek a konyhájában són, és pirospaprikán kívül más fűszer nem volt. Nekem a polcon, legalább ötven fűszer sorakozik, és többségüket rendszeresen használom is. Olyanokat, amikről mások nem is hallottak. Egy éve, mikor az étterem konyháján elbeszélgettem az akkori főszakáccsal elpanaszolta, hogy van olyan fűszer, amit nem használhat, pedig szíven tenné. Volt olyan, aki a sült húson megérezte a rozmaring ízét, illatát, és reklamált azonnal. Ugyanígy történt a fokhagymával is. Az étlapra nem úgy volt írva az étel, hogy fokhagymás, és nem ízlett a vendégnek. Nem így terveztem, de azért ezt még leírom. Van egy ismerősöm, akivel régebben sűrűn ebédeltem együtt. Vele, és feleségével. Az asszony szinte minden alkalommal belekóstolt ismerősöm ebédjébe is, és ha jobban ízlett neki mint a sajátja, egyszerűen kicserélte a két tányért. Pedig Ő választotta. Náluk ez soha nem fordult elő, bár volt, mikor én ajánlottam fel - látva nejem csalódottságát a kapott étele kapcsán, - hogy szívesen cserélek vele. Az évek során mindenevővé váltam. Azok, amiket régen nem annyira szerettem kedvenceim közé tartoznak, sőt azokat is megkedveltem, amiket kifejezetten utáltam. A héten is lesz egy ilyen étel, és készülök rá. Csütörtökre megcsinálom saját karfiollevesemet, mert a karfiolt nagyon megszerettem, de nem ettem még, egy igazán jó karfiollevest. Természetesen, a tőlem megszokott csavar, most is lesz az ételben. De mindent a maga idejében!
Az első hónapokban sokat foglalkoztam a statisztikákkal. Büszke voltam rá, milyen sokan olvassák írásaimat, de egy idő óta nem nagyon törődök vele. A hétvégén mégis győzött a kíváncsiságom, és örömmel tölt el, hogy blogjaimat összesen, már több mint háromszázezren olvasták eddig. Ez arra sarkal, hogy még jobban, érthetőbben, színesebben írjak. Nektek pedig köszönöm, hogy el is olvassátok! Van mit, mert több mint 800 írásom jelent meg eddig. Lassan nekikezdhetek a Háború, és béke új kötetnek. Nyomtatásban, már vastagabb lenne a kötetem, mint a leghosszabb regény.
Hirtelen, furcsa nyomást kezdtem érezni a lábamon. Egy ránehezedő, szőrös, puha test nyomását. Mivel kiskutyám úgy döntött ideje lenne kicsit vele is foglalkoznom, mára itt hagylak benneteket. Holnap újra jövök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése