A hétvégén két dolog foglalkoztatott jobban, mint mások, máskor.
Szeretem a humort, alapjában jókedvű vagyok. Arról nem tehetek, hogy nem ugyanazon a dolgokon mosolyodok el, mint mások. Van, akinek néhány téma szent, és sérthetetlen. Tiszteletben tartom! Még akkor is, ha vannak fenntartásaim a Szent Bibliával kapcsolatban is. Az Ószövetség rendben. Az bizonyos szempontból legenda. Minden népcsoportnak vannak sajátjai, nekünk a Csodaszarvas. És ne felejtsük el, hogy Héber legenda. Már Krisztus előtt 4 évszázaddal ismert volt. Az Újszövetséget viszont különféle írások alapján, papok állították össze. Egyfajta válogatás mások műveiből, aszerint, hogy az összeállítóknak éppen mi tetszett, mit tartottak fontosnak maguk igazolására. Ami nem tetszett, kimaradt belőle! Így maradt ki belőle az egyik legfontosabb rész, Jézus evangéliuma! Bizonyított, hogy létezik, és furcsállom, hogy épp annak a személynek, a témához fűződő véleményét nem ismerhetjük meg, akiről a válogatás szól. Garantálom, nagy meglepik lennének, ha egyszer kiderülne, milyen titkok rejtőznek a vatikáni levéltár legrejtettebb zugaiban! És azt se felejtsük el, hogy ez az összeállítás Jézus után több száz évvel készült. (a 382-ben lezárult római zsinat eredménye volt létrejötte) Napjainkban is tapasztaljuk, hogy néhány tíz év távlatából is egészen másként lehet magyarázni a történelmet. Pedig most több írásos, és egyéb emlék is rendelkezésünkre áll. Több évszázaddal később pedig... Hogy is van ez? Nem tagadom, szkeptikus vagyok! Ennek ellenére tisztában tartom sokak hitét, még ha esetleg hamis (hamisított) tényeken nyugszik is!!! Azt viszont furcsállom, hogy ugyanaz az ember, aki egy szójátékon felháborodik, egy cigányos, vagy egy zsidós viccen jót mulat. Emlékszem, mikor néhány éve Salman Rushdie fejére vérdíjat tűzött ki az iszlám. Egy kötet miatt. A tolerancia hiánya! Vagy azóta már bebizonyosodott, igazolt, valós tények miatt, ezreket küldtek máglyára. (és mégis mozog a föld!) Saját hatalmuk megőrzése miatt. Kik voltak, és miért? Tudjátok kik! Remélem, én nem járok így egy ártatlan szójáték miatt. Nem! Nem vagyok mérges, sőt bizonyos szinten meg is értem a felháborodókat. Viszont én ilyen maradok. Szeretem a viccet, és értem is. Ha magamba fordult ember lennék, nem épültem volna fel súlyos betegségem után. Műtétem utáni első telefonban, már saját problémámon humorizáltam. És a papokkal sincs különösebb problémám. Többségük becsületes, jóindulatú ember. Néhánnyal, még vitázni is lehet. Találkoztam viszont olyannal, aki mindenáron bizonyítani akarta hatalmát. Észrevételeimet nem vitaindítónak szántam, tekintsétek egyszerűen monológnak véleményemről!
A másik: Közeleg a választás, és ki vagyok már a sok ígérettel! A leendő képviselők, és polgármesterek egymással versengenek. Ígéreti szinten. Akár akarom, akár nem tele van az üzenőfalam velük. Meg másom is, de azon megint felháborodnának néhányan, ha leírnám mim van tele. Igen az! Amiből ma kora hajnalban, főzeléket készítettek a szakácsok. Kedves leendő, és regnáló politikusok! Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! Megint az az időszak jön, hogy minden nap átadnak valamit, van ahol öten vágják át a szalagot, (csoda, hogy egymás kezét nem vágják el) ha pedig nincs mit átadni, alapkövet raknak le. Lehet ígérni tizedik lyukat a hortobágyi hídra, vagy elterelni a Nílust, de ne rugaszkodjunk el a valóságtól! Kérem!!! Ezzel a gondolattal zárom le eszmefuttatásomat, és remélem nem is térek rá erre a témára a közeljövőben. Amiket ígérnek, a mi adóforintjaink terhére teszik. Ha valamit megvalósítanak, azt más rovására teszik. Ha valamire van pénz, az onnan van, hogy máshonnan elveszik. Jobb esetben felesleges beruházásoktól, de én sajnos mást tapasztalok. Úgy látom, nagyon fontos dolgokra nincs pénz, sok számomra teljesen feleslegesnek tűnőre viszont van. És még egy! Nagyon ritkán tapasztalom, hogy egy politikus a saját vagyonából ígérget. (eszembe jutott a csalánverés hasonlata) Mert az van neki. Az is amivel a csalánt veri, meg vagyona is. Ha pedig eddig nem volt, majd lesz. Azt látom, hogy politikusnak lenni a legjobb üzlet. Ennyi! Nem láttam még kishazánkban szegény politikust!
Ezek piszkálták a csőrömet, és leírtam. Jobb, mint magamban tartani, és csak bosszantani velük magam!
Biztos pont az életemben a napi ebéd. Erre lehet számítani, a minőségével is csak ritkán vannak problémák, és ha vannak, azok is minimálisak. A napokban beszéltem az étterem főnökével, és hamarosan ismét látogatást tervezek a konyhán. Olyat, mint egy éve. Akkor az egész főzés folyamatát végigkísértem, és dokumentáltam. Most is szeretném ha így lenne, de megvárom, mikor olyan ételek készülnek, amik a leglátványosabbak.
Én viszont mint mindig igyekszem a tálalással látványossá tenni a kaját. Két év alatt én is rengeteget fejlődtem. Az ételeket ugyanúgy kapom mint régebben, de elétek már nem úgy kerül mint két éve. Bevallom, én is jól szórakozok. Ez a napi feladatom, igyekszem minél jobban teljesíteni. Ezzel szereztem nagy gyakorlatot saját ételeink megjelenítésére is. A dicsekvésről már majdnem leszoktam, de mostanában is sűrűn kapok díjakat receptjeimért, szép tálalásaimért.
Ma viszonylag könnyű dolgom van, mert szép levest kell fotóznom. A vegyes zöldségleves ilyen. Színkavalkád, ami jól mutat a képen. Receptet pedig olyat mellékelek hozzá, ami a Kezdők Konyhája oldalamon az elsők közt volt. Ebben az írásban a legegyszerűbb levesekkel foglalkozom, köztük a vegyes zöldséglevessel. Ma a levesbe a mexikói keverék mellett karikára vágott zöldségek is kerültek, ami nem csak tartalmasságát, hanem kinézetét is jelentősen javítja. Az ízével sincs semmi baj!
Sűrűn kapunk különféle tokányokat a konyháról. A tokány egyfajta pörkölt, a lényeges különbség viszont az, hogy míg a pörkölt nagyobb darab, a tokány kisebb csíkokra vágott húsból készül. A tokány legtöbbször tejfölös, vagy tejszínes, a pörkölt viszont paprikás szafttal rendelkezik. A tokányokba sokszor más alapanyagok is kerülnek, mint a hentes tokányba a csemege uborka, ami a pikantériáját adja. Ezeket a különbségeket, és más fontos dolgokat is leírtam már a különféle tokányokról, így itt elolvashatók. Ma nagyon finoman, jó fokhagymásan jött a hentes tokány. Pont az én ízlésem szerint.
Legutóbb mikor a konyhán figyeltem az ételkészítést, éppen tökfőzelék készült fasírttal. Ma is ezt kapunk, lecsókolbásszal. Gyerekkoromban ki nem álltam, most egyik legkedvesebb ételem. Nejem is profi a tökfőzelék készítésében, így nem meglepő, ha sokszor túl is eszem vele magam. Amikor megírtam a következő eszmefuttatást a tökfőzelékről, ugyanígy történt. A tökfőzelék majdnem tökéletes, nekem legalábbis jól esett az az egy falat, amit kóstoltam.
Hétfőnként desszert van írva az étlapra, ami sok mindent takarhat. Desszert nem csak süti lehet, bár többnyire minket ezzel ajándékoznak meg hétfőnként, és szerdánként. Ma mákos rétest kaptunk. Egyik kedvenc sütim volt még évekkel ezelőtt, de minden süti fogyasztását korlátoztam. Nem ehetem cukorproblémáim miatt őket, bár inzulinnal kordában tudom tartani akár ezt is. Ha megkívánom a sütit, több inzulint adok be a megszokottnál. Ezért normálisak az értékeim évek óta.
Jó volt kibeszélni magamból azt, ami foglalkoztatott. Bevallom, kicsit meg is nyugodtam. Nagyon szeretném, ha végre békében élhetne együtt hívő, és nem hívő, politikus, és választópolgár! Nem rajtam múlik!
Szeretem a humort, alapjában jókedvű vagyok. Arról nem tehetek, hogy nem ugyanazon a dolgokon mosolyodok el, mint mások. Van, akinek néhány téma szent, és sérthetetlen. Tiszteletben tartom! Még akkor is, ha vannak fenntartásaim a Szent Bibliával kapcsolatban is. Az Ószövetség rendben. Az bizonyos szempontból legenda. Minden népcsoportnak vannak sajátjai, nekünk a Csodaszarvas. És ne felejtsük el, hogy Héber legenda. Már Krisztus előtt 4 évszázaddal ismert volt. Az Újszövetséget viszont különféle írások alapján, papok állították össze. Egyfajta válogatás mások műveiből, aszerint, hogy az összeállítóknak éppen mi tetszett, mit tartottak fontosnak maguk igazolására. Ami nem tetszett, kimaradt belőle! Így maradt ki belőle az egyik legfontosabb rész, Jézus evangéliuma! Bizonyított, hogy létezik, és furcsállom, hogy épp annak a személynek, a témához fűződő véleményét nem ismerhetjük meg, akiről a válogatás szól. Garantálom, nagy meglepik lennének, ha egyszer kiderülne, milyen titkok rejtőznek a vatikáni levéltár legrejtettebb zugaiban! És azt se felejtsük el, hogy ez az összeállítás Jézus után több száz évvel készült. (a 382-ben lezárult római zsinat eredménye volt létrejötte) Napjainkban is tapasztaljuk, hogy néhány tíz év távlatából is egészen másként lehet magyarázni a történelmet. Pedig most több írásos, és egyéb emlék is rendelkezésünkre áll. Több évszázaddal később pedig... Hogy is van ez? Nem tagadom, szkeptikus vagyok! Ennek ellenére tisztában tartom sokak hitét, még ha esetleg hamis (hamisított) tényeken nyugszik is!!! Azt viszont furcsállom, hogy ugyanaz az ember, aki egy szójátékon felháborodik, egy cigányos, vagy egy zsidós viccen jót mulat. Emlékszem, mikor néhány éve Salman Rushdie fejére vérdíjat tűzött ki az iszlám. Egy kötet miatt. A tolerancia hiánya! Vagy azóta már bebizonyosodott, igazolt, valós tények miatt, ezreket küldtek máglyára. (és mégis mozog a föld!) Saját hatalmuk megőrzése miatt. Kik voltak, és miért? Tudjátok kik! Remélem, én nem járok így egy ártatlan szójáték miatt. Nem! Nem vagyok mérges, sőt bizonyos szinten meg is értem a felháborodókat. Viszont én ilyen maradok. Szeretem a viccet, és értem is. Ha magamba fordult ember lennék, nem épültem volna fel súlyos betegségem után. Műtétem utáni első telefonban, már saját problémámon humorizáltam. És a papokkal sincs különösebb problémám. Többségük becsületes, jóindulatú ember. Néhánnyal, még vitázni is lehet. Találkoztam viszont olyannal, aki mindenáron bizonyítani akarta hatalmát. Észrevételeimet nem vitaindítónak szántam, tekintsétek egyszerűen monológnak véleményemről!
A másik: Közeleg a választás, és ki vagyok már a sok ígérettel! A leendő képviselők, és polgármesterek egymással versengenek. Ígéreti szinten. Akár akarom, akár nem tele van az üzenőfalam velük. Meg másom is, de azon megint felháborodnának néhányan, ha leírnám mim van tele. Igen az! Amiből ma kora hajnalban, főzeléket készítettek a szakácsok. Kedves leendő, és regnáló politikusok! Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó! Megint az az időszak jön, hogy minden nap átadnak valamit, van ahol öten vágják át a szalagot, (csoda, hogy egymás kezét nem vágják el) ha pedig nincs mit átadni, alapkövet raknak le. Lehet ígérni tizedik lyukat a hortobágyi hídra, vagy elterelni a Nílust, de ne rugaszkodjunk el a valóságtól! Kérem!!! Ezzel a gondolattal zárom le eszmefuttatásomat, és remélem nem is térek rá erre a témára a közeljövőben. Amiket ígérnek, a mi adóforintjaink terhére teszik. Ha valamit megvalósítanak, azt más rovására teszik. Ha valamire van pénz, az onnan van, hogy máshonnan elveszik. Jobb esetben felesleges beruházásoktól, de én sajnos mást tapasztalok. Úgy látom, nagyon fontos dolgokra nincs pénz, sok számomra teljesen feleslegesnek tűnőre viszont van. És még egy! Nagyon ritkán tapasztalom, hogy egy politikus a saját vagyonából ígérget. (eszembe jutott a csalánverés hasonlata) Mert az van neki. Az is amivel a csalánt veri, meg vagyona is. Ha pedig eddig nem volt, majd lesz. Azt látom, hogy politikusnak lenni a legjobb üzlet. Ennyi! Nem láttam még kishazánkban szegény politikust!
Ezek piszkálták a csőrömet, és leírtam. Jobb, mint magamban tartani, és csak bosszantani velük magam!
Biztos pont az életemben a napi ebéd. Erre lehet számítani, a minőségével is csak ritkán vannak problémák, és ha vannak, azok is minimálisak. A napokban beszéltem az étterem főnökével, és hamarosan ismét látogatást tervezek a konyhán. Olyat, mint egy éve. Akkor az egész főzés folyamatát végigkísértem, és dokumentáltam. Most is szeretném ha így lenne, de megvárom, mikor olyan ételek készülnek, amik a leglátványosabbak.
Én viszont mint mindig igyekszem a tálalással látványossá tenni a kaját. Két év alatt én is rengeteget fejlődtem. Az ételeket ugyanúgy kapom mint régebben, de elétek már nem úgy kerül mint két éve. Bevallom, én is jól szórakozok. Ez a napi feladatom, igyekszem minél jobban teljesíteni. Ezzel szereztem nagy gyakorlatot saját ételeink megjelenítésére is. A dicsekvésről már majdnem leszoktam, de mostanában is sűrűn kapok díjakat receptjeimért, szép tálalásaimért.
Jó volt kibeszélni magamból azt, ami foglalkoztatott. Bevallom, kicsit meg is nyugodtam. Nagyon szeretném, ha végre békében élhetne együtt hívő, és nem hívő, politikus, és választópolgár! Nem rajtam múlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése