2014.09.22. Karalábéleves, borsos tokány, zöldbabfőzelék.

Hétvégén két végén égettem a gyertyát. Szombaton, nem dolgoztuk halálra magunkat a konyhában, mert tudtuk, vasárnapra kicsit előre diétázni kell. Megint vendégségben voltunk, ezúttal Mária napon. Nejem nagy rokonsággal rendelkezik, és néhányukkal évek óta összejárunk, baráti társaságot alkotunk. Évente többször is találkozunk, ezek általában bizonyos névnapokon esedékesek. A szülinapomon is ez a csapat jött össze, amiről korábban írtam. Ilyenkor készülni kell! Arra mindenképpen, hogy éhen nem maradhatsz. Tagnap minden a kakas körül forgott, mert abból készült a leves, a pörkölt, de még rántott comb is lett belőle. Egyedül a sütiknek nem kakas volt az alapja. Lényeg, hogy jól éreztük magunkat, és nem utolsó sorban, jól is laktunk.
Arról, hogy ma is így történjen, már mások gondoskodnak. Kora délelőtt érkezik az ebéd, amiről minden hétköznap beszámolok. Minden nap fél kilenc - kilenc közt jön. Ennek köszönhető, hogy általában legkésőbb tízre már közzé is tudom tenni az ebédről szóló fényképes beszámolómat négy helyen is. Elsőként az étterem facebook oldalán, másodikként saját oldalamon már bővebben, majd blogomon, amit szintén tovább osztok. Ezzel kezdem minden napomat hétköznaponként. Hozzászoktam, szívesen csinálom.
Mivel most is megjött az ebéd, és már le is fotóztam, most is a véleményem következik, valamint néhány recept.

Elsőként a karalábélevesről. Arról nincs még receptem, de ígérem, hamarosan írok egyet. Szép friss karalábékat láttam a piacon, és csak a recept kedvéért készítek majd egy adagot. Már elképzeltem, hogyan csinálnám, és szokásomhoz híven, lesz benne egy kisebb csavar is. Nem olyan, amire ha véletlenül ráharapsz, beletörik a fogad, hanem az általam már megszokott nem szokványos főzés, vagy tálalás. Fejben már megvan.  Addig viszont be kell érnem azzal ami érkezett. Az utóbbi időben minden alkalommal problémát éreztem a karalábéleves kapcsán. Erről nem a szakácsok tehettek, hanem a rossz alapanyag, a fás karalábé. Ma szerencsére elenyésző mértékben találtam fás darabokat a levesben, ami egyébként igen finom.

A borsos tokányról viszont már van receptem is. Három napja írtam, bár több helyen már olvasható volt, de ott, ahol igazán kellett volna, ott eddig nem. Így aztán most nem átfogó írásomat tettem ide, ami általánosságban szól a tokányokról, hanem a konkrét receptet. A ma érkezett tokány, nem bír a tokányokra jellemző, vékony csíkokra vágott húsdarabokkal. Íze viszont jó, de inkább pörköltre jellemző a húsok nagysága.

A zöldbab főzelékkel ugyanaz a rizikó megvan, mint a karalábéval. Itt is az alapanyagon múlik a kész mű minősége, ami ebben az esetben is fagyasztott.  Magam tapasztaltam, hogy igyekeznek mindent a legoptimálisabb időben feldolgozni, mert éppen akkor készítettem filmet a békéscsabai Hűtőházban, amikor nagy munkában voltak. Nagyon tetszett a munkafolyamat, és láthattam, milyen tisztán, gyorsan kerül a tasakokba a kész áru. Nem kevés munka, előzetes tervezés, koordináció eredményeként. A mai főzelék alapanyaga nem szálkás, így a belőle készült főzelék is jó. Valahogy így készült. A mai főzelékkel semmi probléma nincs, mind ízre, mind állagra kitűnő.

Hétfőnként péksüti is szokott jönni az ebéd mellé. Ez azt jelenti, hogy valamilyen kelt, vagy leveles tésztából készült süti koronázza meg az ebédet. Nem vagyok nagy sütizabáló, és tegnap is visszafogtam magam. A két torta mellett francia krémes is volt terítéken, de én egy fél franciakrémessel beértem. Jól esett. Épp ezért lepődtem meg, hogy ma nem pék, hanem cukrászsütit kaptunk. Joguk van változtatni a megszokáson, sőt jobban örülök ennek. Lehet, hogy a most érkezett klasszikus krémest is begyűröm. Lehet, hogy a tegnapi fotók feldolgozása közben. Igaz, azokhoz egy tálca is kevés lenne, mert több mint száz készült.