Biztonság kedvéért tegnap este is bevettem egy algopirynt, tudniillik megszállt egy kisebb nyavalya néhány napja, de úgy tűnik legyőztem. Szerencsére nem élek gyógyszereken, és bár állandó fájdalmaim vannak - különösen front idején - fájdalomcsillapítót sem szedek, mert minden gyógyszernek hatása mellett, van ellenhatása is. Ha fájdalomcsillapítót használok, az időlegesen csillapítja, de aztán ha a hatás elmúlik, jobban fáj mint előtte. Így inkább nem szedek gyógyszert. Nem tudom azok, akik altatót szednek hogyan alszanak, de én az egy szem algopiryntől, mint akit fejbe vágtak. De reggel frissen, üdén, és kívánatosan ébredtem. És éhesen. Ritkán reggelizek, hiszen az érkező ételek kóstolásával is kibírom ebédig, de az is előfordul, hogy a levest kikanalazom. Minek melegítsem még egyszer?!!! Megnézve az étlapot, lehet, hogy megint így lesz.
Már a leves neve is fantáziálások sorát indítja el az emberben. Legényfogás? A jó anyuka azt mondja kislányának: Tudod lányom, a férfit a hasán keresztül lehet megfogni. Azt nem mondja neki, hogy ha húsz centivel lejjebb próbálod, könnyebb dolgod lesz! Látszik! Jó a hangulatom. Pedig két napja dögrováson voltam. Látom magamban a képet, ahogyan a legény kergetőzik a konyhában, nyomában a harcias menyecskével, aki mindenáron fogást akar találni rajta. De a lényeg az, hogy igenis kevesen tudnak jól főzni a mai fiatal lányok közül. Baráti körömben viszont van néhány, akiből kitűnő háziasszony lesz. Látom, néha meg is kóstolom produkcióikat, és amit a távolság miatt nem tudok kóstolni, arról is meg tudom állapítani, hogy érdemes volt próbálkozni. Annak a kedves lánynak is, aki elköltözött, mert tanul, és bár a mekiben dolgozik, hogy kiegészítse a tanulmányi költségeket, esténként kitűnőket főzőcskézik. Magának, vagy barátainak. Így is kell. Nyáron kicsit hanyagoltam a Kezdők Konyhája oldalamat, de most ismét kezelésbe veszem. Új recepteket írok fiataloknak, kezdő háziasszonyoknak, lányoknak, fiúknak. Mert főzni jó!
Egyetlen TV műsor van, amit mostanában igyekszek megnézni, ez pedig a Konyhafőnök. Eredetijét is néztem, az amerikai Mesterszakács címűt Gordon Ramsay-vel, de vannak különbségek. A mi műsorunk az ottanihoz képest látványosan szegényesebb, és most nem csak a díjak közti jelentős különbségre gondolok. A showelemek viszont hasonlóak. Nem lepődtem meg, amikor a tegnapi műsorban egy hölgy bejelentette kiszáll. Jönnek majd a cikkek a kérdéssel: mi a fenének jelentkezett, ha nem bírja a nyomást? The show must go on! Mondja az angélus, és így van. Ezeknek a műsoroknak életszerűnek kell lennie, és az életben nem csak sikerek vannak, hanem mint néhányan már tudjuk, kudarcok is. A műsor nézettsége kedvéért előre megírt forgatókönyv szerint, ennek is be kellett következnie előbb - utóbb. Ennek ellenére én is tapadok a képernyőre, mert sokat tanulok. Újszerű konyhai eljárásokat, eddig ismeretlen fogásokat, kitűnő ételeket, és látványos tálalást. Csak azt az irdatlan pazarlást nem bírom. A főzés során az alapanyagok nagyobb része nem az ételbe, hanem a kukába megy. Fáj a szívem, mert én a maradékból is csodákra lennék képes. Nem tudom honnan szerzik be az alapanyagokat, de biztosan nem a gyulai piacon vásárolnak.
A legényfogó leveshez viszont akár itt is be lehet vásárolni. És a többi ételhez is, amit ma ehetünk. A legényfogó egyébként egy kitűnő raguleves, amit akár egyszerűen nevezhetnénk így is. De mennyivel jobban hangzik: legényfogó leves. Én is leírtam már régebben saját receptemet, és tudom, volt aki el is készítette, és jól sikerült neki. Ha kedvetek van hozzá itt a recept. A legényfogást nem garantálom, de biztos jól lehet lakni vele.
Van néhány étel, amit szívesen kihagyok az étrendemből de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnám elkészíteni. Ilyen a rizskoch is, amit rizsfelfújtként is ismerünk. Mi sem természetesebb, hogy receptet is tudok produkálni róla. Ennyit erről mára. Ma biztosan nem ez lesz az ebédem, bár akár lehetne ez is, hiszen kitálaltam, és ínycsiklandozóan néz ki.
De van másik amit szeretek, mert túrós csusza is jött. Ezt lényegesen jobban csípem mint a rizskochot. Tudom, nem vagyok egyedül. Míg el nem felejtem, ezt a receptet is idehozom. Jó párosítás a legényfogó leves, meg a túrós csusza. Sajnos nincs itthon füstölt szalonna, mert biztosan sütöttem volna hozzá egy kis tepertőt a tetejére. Most, hogy Áron fiam meglátta kitálalva, eldöntötte, hogy Ő ezt válassza. Érdekes, eddig nem szerette. Mi ez a hirtelen változás? Örülök neki, mert úgy látszik lassan mindenevő lesz.
Megint érkezett gyümölcs is az ebédhez, de nálam már kezd szokássá válni, hogy beillesztem az étrendbe. Most is gondolkozok, milyen módon használom fel a hétvégi ebédhez a két szép zöldalmát, mert még nincs eldöntve mit főzünk itthon. Jó dolgom lesz, mert megint megyünk vendégségbe is, így más konyhájával is ismerkedek. Tudom, megint el leszünk látva minden földi jóval. Csak itthon ne felejtsem a fényképezőgépemet. A múltkor itthon hagytam, mert nejem hozta az övét, csak az akkut hagyta itthon. A telefonos képeket, pedig inkább nem osztottam meg.
Ha elértem már egy bizonyos nívót az ételfotók terén, nem szívesen lépnék vissza minőségben. Igazam van?
Már a leves neve is fantáziálások sorát indítja el az emberben. Legényfogás? A jó anyuka azt mondja kislányának: Tudod lányom, a férfit a hasán keresztül lehet megfogni. Azt nem mondja neki, hogy ha húsz centivel lejjebb próbálod, könnyebb dolgod lesz! Látszik! Jó a hangulatom. Pedig két napja dögrováson voltam. Látom magamban a képet, ahogyan a legény kergetőzik a konyhában, nyomában a harcias menyecskével, aki mindenáron fogást akar találni rajta. De a lényeg az, hogy igenis kevesen tudnak jól főzni a mai fiatal lányok közül. Baráti körömben viszont van néhány, akiből kitűnő háziasszony lesz. Látom, néha meg is kóstolom produkcióikat, és amit a távolság miatt nem tudok kóstolni, arról is meg tudom állapítani, hogy érdemes volt próbálkozni. Annak a kedves lánynak is, aki elköltözött, mert tanul, és bár a mekiben dolgozik, hogy kiegészítse a tanulmányi költségeket, esténként kitűnőket főzőcskézik. Magának, vagy barátainak. Így is kell. Nyáron kicsit hanyagoltam a Kezdők Konyhája oldalamat, de most ismét kezelésbe veszem. Új recepteket írok fiataloknak, kezdő háziasszonyoknak, lányoknak, fiúknak. Mert főzni jó!
Egyetlen TV műsor van, amit mostanában igyekszek megnézni, ez pedig a Konyhafőnök. Eredetijét is néztem, az amerikai Mesterszakács címűt Gordon Ramsay-vel, de vannak különbségek. A mi műsorunk az ottanihoz képest látványosan szegényesebb, és most nem csak a díjak közti jelentős különbségre gondolok. A showelemek viszont hasonlóak. Nem lepődtem meg, amikor a tegnapi műsorban egy hölgy bejelentette kiszáll. Jönnek majd a cikkek a kérdéssel: mi a fenének jelentkezett, ha nem bírja a nyomást? The show must go on! Mondja az angélus, és így van. Ezeknek a műsoroknak életszerűnek kell lennie, és az életben nem csak sikerek vannak, hanem mint néhányan már tudjuk, kudarcok is. A műsor nézettsége kedvéért előre megírt forgatókönyv szerint, ennek is be kellett következnie előbb - utóbb. Ennek ellenére én is tapadok a képernyőre, mert sokat tanulok. Újszerű konyhai eljárásokat, eddig ismeretlen fogásokat, kitűnő ételeket, és látványos tálalást. Csak azt az irdatlan pazarlást nem bírom. A főzés során az alapanyagok nagyobb része nem az ételbe, hanem a kukába megy. Fáj a szívem, mert én a maradékból is csodákra lennék képes. Nem tudom honnan szerzik be az alapanyagokat, de biztosan nem a gyulai piacon vásárolnak.
Ha elértem már egy bizonyos nívót az ételfotók terén, nem szívesen lépnék vissza minőségben. Igazam van?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése