Pénteken nem láttam a Konyhafőnök műsorát, így tegnap megnéztem az ismétlést. Az eddigi legnehezebb feladat volt a desszert elkészítése, és ez látszott is a teljesítményen. Hiába! Nehéz a konyhafőnökök élete. Én viszont közben, már más feladatra koncentráltam. Saját főztjeimre, amik szintén versenyre készültek. Tegnap megkaptam az értesítést, hogy el is fogadták a nevezést. Ezek mellett, máshonnan is értesítettek, hogy megnyertem saját összeállítású receptkönyvemet egy versenyben. Kizárólag, saját receptjeim szerepelnek benne, de ennek feltétele az volt, hogy azokat először fel kellett töltenem a cég alkalmazásába, a versenybe. Úgy tudom, mások is sok ételemet tették saját receptkönyvükbe, aminek nagyon örülök. Vannak már saját receptkönyveim, olyanok is, amiket nyertem, de olyan is, amit magam készítettem. Erre vagyok a legbüszkébb, mert abban a tervezéstől a kivitelezésig, minden az én munkám. Karácsonyra megszületik az új kiadás is, mert néhány családtagnak, barátnak, ezt adom ajándékba. Remélem, örömöt szerzek vele! Mint ahogy valószínűsítem, nekem is örömöt akarnak szerezni azzal, hogy olimpiát akarnak rendezni Budapesten. Ritkán mozdulok ki itthonról, de látom, az utóbbi években az utak állapota csak romlott, és máshol sem rózsás a helyzet. Vajon itt is az lesz az első lépés, mint Rióban, hogy a Favelákat (szegénynegyedek) azonnal körbekerítik? Csak azért, hogy ne lássák őket a turisták. Én, már lehet, meg sem érem, és lehet, gyermekem is külföldön lesz büszke arra, hogy volt hazája olimpiát rendez. Az a több százezer gyerek pedig, akik naponta éheznek, ettől jól fog lakni? Szeretem a sportot, de szerintem vannak fontosabb dolgok! Lehet, hogy csak én vagyok a kelleténél morcosabb. Biztos az időjárás teszi!
Én ma már biztosan jól lakok. Az utóbbi időben, még apró probléma sem volt az érkező ebéddel kapcsolatban, így biztos pont lett életemben. Remélem, hosszú ideig így is marad. Amit viszont észrevettem, szinte nincs új étel az étlapon. Sűrűbben ismétlődnek mint régebben. Így is elfogadható időszakonként, de egy éve kéthavonta, most havonta kapjuk ugyanazt. Ha ez az ára annak, hogy jobbak legyenek a kaják, elfogadom. Mivel az étteremben nincs a'la carte főzés, csak az előre kiküldött étlapról lehet rendelni a napi kétféle főételt, a szakácsnak más a szerepe, mint egy nagyobb ételskálát produkáló étteremben. Így kisebb létszámmal is tökéletesen elvégezhető a munka. Tudom, mert láttam. Jártam már a konyhán többször is, és tudom, összehangolt munka zajlik. Nincs egy órájuk egy tányérnyi étel elkészítésére, mint a Konyhafőnök című műsorban, de nem is ez a cél. Itt nagy mennyiségben finomat, ott egy adagban finomat, és nagyon látványosat kell csinálni. A konyháról érkező ételeket is lehet látványosabban tálalni, amit minden nap meg is teszek. Nekem van időm gondolkozni, kiválasztani a legjobban hozzáillő díszítőelemet. Ez az, amit én hozzáteszek a mindennapi ebédhez. És közben, magam is gyarapítom tudásomat, tapasztalatomat. Egy idő óta már jegyzetelek is, ha eszembe jut valami, amit később használni tudok. Akár egy új étel ötlete, akár egy szép, ötletes tálalás. Legtöbbször viszont a rutinomat alkalmazom. Most is megjött az ebéd, így tálalok.
Először, a szilvalevest. Friss szilva már nincs a szomszédasszony szilvafáján, sőt a levelek is lehullottak. A múltkor könnyebb volt a dolgom, mert belecsempésztem egy friss szilvát a levesbe. Ezzel ehető maradt, sőt állítom, nekem nagyon jól esett benne a friss gyümölcs. Úgy készül, mint minden más gyümölcsleves, csak más alapanyagból. A konyhán az esetek nagy részében fagyasztottból, így a technika vívmányainak köszönhetően egész évben különféle gyümölcsleveseket. Írtam már recepteket is róluk, így egyiket idehoztam. Most inkább, a múltkori képet tettem a montázsba, mert az szebben sikerült mint a mai. A leves íze, és különösen a fahéjas illata kitűnő.
Főételeink egyike a búbos sertésborda, egyszerűbben búbos hús. Lehet, hogy a közeljövőben elkészítem, és akkor le is írom, hogyan csináltam. Addig viszont elemzem a mai búbos húst, és ezt próbálom leírni. Mielőtt levettem az edények tetejét, megírtam a mai poszt első részét. Azt írtam, hogy az utóbbi időben nagyon kevés hibával dolgoznak a konyhán.Vannak időnként kivételek. A kivételek viszont erősítik a szabályt. A mai köret a búbos húshoz nem úgy sikerült, mint azt elképzeltem. Inkább hasonlít krumplifőzelékhez, mint hagymás tört krumplihoz. Az íze viszont jó. Az állaga pedig megbocsájtható.
A rakott brokkoliról sincs önálló receptem, de van összefoglaló a különféle rakott zöldségekről. Szombaton én is hasonlót csináltam. A tészta közé francia lecsót (ratatouille) tettem. Receptjét később tehetem csak közzé, mert versenyre csináltam más kajákkal együtt. Már el is küldtem, sőt el is fogadták. Három ételt csináltam egyszerre, viszont ezek össze is kapcsolódtak, hiszen egy részüket együtt tálaltam. Akár önállóan is élvezhetőek viszont más köretekkel. A rakott zöldségek receptje is itt van, míg el nem felejtem.
Ezzel megint végeztem a leírással, de már feldolgoztam a százötven fotót, amit a búcsúban csináltunk hétvégén. Ma ezzel fogok foglalkozni. A beszámoló megírásával, és másokkal.
A holnapi viszlátásra.
Én ma már biztosan jól lakok. Az utóbbi időben, még apró probléma sem volt az érkező ebéddel kapcsolatban, így biztos pont lett életemben. Remélem, hosszú ideig így is marad. Amit viszont észrevettem, szinte nincs új étel az étlapon. Sűrűbben ismétlődnek mint régebben. Így is elfogadható időszakonként, de egy éve kéthavonta, most havonta kapjuk ugyanazt. Ha ez az ára annak, hogy jobbak legyenek a kaják, elfogadom. Mivel az étteremben nincs a'la carte főzés, csak az előre kiküldött étlapról lehet rendelni a napi kétféle főételt, a szakácsnak más a szerepe, mint egy nagyobb ételskálát produkáló étteremben. Így kisebb létszámmal is tökéletesen elvégezhető a munka. Tudom, mert láttam. Jártam már a konyhán többször is, és tudom, összehangolt munka zajlik. Nincs egy órájuk egy tányérnyi étel elkészítésére, mint a Konyhafőnök című műsorban, de nem is ez a cél. Itt nagy mennyiségben finomat, ott egy adagban finomat, és nagyon látványosat kell csinálni. A konyháról érkező ételeket is lehet látványosabban tálalni, amit minden nap meg is teszek. Nekem van időm gondolkozni, kiválasztani a legjobban hozzáillő díszítőelemet. Ez az, amit én hozzáteszek a mindennapi ebédhez. És közben, magam is gyarapítom tudásomat, tapasztalatomat. Egy idő óta már jegyzetelek is, ha eszembe jut valami, amit később használni tudok. Akár egy új étel ötlete, akár egy szép, ötletes tálalás. Legtöbbször viszont a rutinomat alkalmazom. Most is megjött az ebéd, így tálalok.
Ezzel megint végeztem a leírással, de már feldolgoztam a százötven fotót, amit a búcsúban csináltunk hétvégén. Ma ezzel fogok foglalkozni. A beszámoló megírásával, és másokkal.
A holnapi viszlátásra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése