Tegnap búcsúban voltam, és jól éreztem magam. A forgatagba nem mentem ki, mert nem nekem való. Inkább a kulináris részét követtem nagy figyelemmel, mert ilyenkor mindig nagy a sütés-főzés. Anyósom, megint erőn felül teljesített.
Előtte viszont, szombaton becsajoztam! Aranyos volt a storry, és nem először fordult elő. Egy gyönyörű, csinos fiatal hölgy keresett meg chat formájában, hogy ismerkedne velem. Szerény Angol tudásommal, rögtön tisztáztam vele, hogy 34 éve élek gyönyörű feleségemmel, és nyomaték kedvéért el is küldtem neki friss fotóját. Annyit írt vissza: wow! Aztán megdumáltuk, nem én vagyok az, akivel kapcsolatba szeretne lépni. Nem vagyok gazdag, boldog vagyok, és sajnos korosztálybeli problémák is vannak köztünk. Bár ez utóbbira, számos ellenpéldát láttam az utóbbi időben. Mindegy! Barátok maradunk!
A búcsúval kapcsolatban viszont vannak gondolataim. Megértem, hogy drága az élet. Azt is, hogy ilyenkor a mutatványosoknak bérleti díjat, adót, és mást is kell fizetni. Épp ezért nem tartom soknak az 500 forintot, egy öt perces menetért a működő pónin. Az ezrest sem a bikán való lovaglásért. Igaz, hogy az ezresből két fő részére olyan kaját tudok csinálni, ami egész napra elég. A bajom csak az, hogy míg ezt az összeget szemrebbenés nélkül kifizetik, másfajta munka ellenértékét megkérdőjelezik. Velem is számtalanszor fordult elő, míg aktív voltam, hogy a munkám ráfordított költségeit sem ismerték el. Azt padig, hogy nekem is élni kell, adót, és egyebeket fizetni, semmiképpen. Azt még tudomásul vették, hogy az anyag, nekem is pénzbe kerül. Azt is, hogy annak is vannak postázási, és egyéb költségei. De én csak a munkám adom hozzá, és felháborító, hogy azért pénzt merek kérni! És többnyire azok okoskodtak így, akiknek volt mit aprítani a cápauszony-levesbe.
Lehet, hogy a semmitmondó időjárás miatt morgolódom hétfő reggel.
Pedig látszólag nincs okom rá, mert éhen már nem halok ma. Igaz, ha ma egyáltalán nem ennék, tán akkor sem lenne baj, a tegnapi lakoma után. Nem ettem sokat, de már a rengeteg kaja látványával is jól laktam. Ma viszont egy diétás leves jött. Mintha tudták volna a konyhán, hogy tegnap búcsúban jártam. Nagyanyám, sokszor készített köménymaglevest. A legolcsóbb volt, és mivel nagyapám teleaprította kenyérrel, elég is volt neki. Leírtam, hogyan készül, így itt a recept is. Ha megmelegítem ebédre, én is pirítok hozzá kenyérkockákat, amint a képen is látszik.
Az egyik főétel pulykacsíkok sajtszószban néven jött. Erről is van saját receptem, így rögtön hozom is. Mint mindig most is finom a kaja, és az utóbbi időben enyhe javulást véltem felfedezni az érkező ételek minőségén. Az okát nem ismerem, de a lényeg, hogy jók a kaják. Ilyen a mai sajtos pulyka is. Íze kellemesen lágy a sajt miatt, nekem legalábbis nagyon ízlik. Valószínű ez lesz az én ebédem, mert szerintem Áron a krumplifőzeléket válassza.
A krumplifőzelék is jó. Mint minden érkező ételbe, ebbe is belekóstoltam. Egyszer nem tettem meg, csak a vizuális élményre alapoztam véleményemet, és akkor épp nem volt tökéletes az étel. Mindenből egy-egy falat, pedig épp elég ebédig. Erről is írtam már receptet, így ma mindenről hoztam elkészítési leírást is. Az a falat, amit kóstoltam, szintén jól esett. Olyan volt, mint amire számítottam.
Hétfő van, így a megszokott módon, ma is jár süti az ebédhez. Ma brióst kaptunk. Mikor levettem az edények tetejét, és belekóstoltam az ételekbe, úgy döntöttem, régebbi képeimmel illusztrálom őket. Ma is úgy jöttek a kaják, ahogy szoktak, és a fotózást kicsit későbbre halasztottam. Tegnap sok fotó készült a búcsúban, töltenem kell az akkukat. Így az átlagosnál hamarabb jelentkezek az ebéd képeivel, mert a mairól csak később készülnek el a fotók. De el fognak készülni.
Előtte viszont, szombaton becsajoztam! Aranyos volt a storry, és nem először fordult elő. Egy gyönyörű, csinos fiatal hölgy keresett meg chat formájában, hogy ismerkedne velem. Szerény Angol tudásommal, rögtön tisztáztam vele, hogy 34 éve élek gyönyörű feleségemmel, és nyomaték kedvéért el is küldtem neki friss fotóját. Annyit írt vissza: wow! Aztán megdumáltuk, nem én vagyok az, akivel kapcsolatba szeretne lépni. Nem vagyok gazdag, boldog vagyok, és sajnos korosztálybeli problémák is vannak köztünk. Bár ez utóbbira, számos ellenpéldát láttam az utóbbi időben. Mindegy! Barátok maradunk!
A búcsúval kapcsolatban viszont vannak gondolataim. Megértem, hogy drága az élet. Azt is, hogy ilyenkor a mutatványosoknak bérleti díjat, adót, és mást is kell fizetni. Épp ezért nem tartom soknak az 500 forintot, egy öt perces menetért a működő pónin. Az ezrest sem a bikán való lovaglásért. Igaz, hogy az ezresből két fő részére olyan kaját tudok csinálni, ami egész napra elég. A bajom csak az, hogy míg ezt az összeget szemrebbenés nélkül kifizetik, másfajta munka ellenértékét megkérdőjelezik. Velem is számtalanszor fordult elő, míg aktív voltam, hogy a munkám ráfordított költségeit sem ismerték el. Azt padig, hogy nekem is élni kell, adót, és egyebeket fizetni, semmiképpen. Azt még tudomásul vették, hogy az anyag, nekem is pénzbe kerül. Azt is, hogy annak is vannak postázási, és egyéb költségei. De én csak a munkám adom hozzá, és felháborító, hogy azért pénzt merek kérni! És többnyire azok okoskodtak így, akiknek volt mit aprítani a cápauszony-levesbe.
Lehet, hogy a semmitmondó időjárás miatt morgolódom hétfő reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése