2014. szeptember 10., szerda

2014.09.10. Májgaluska leves, zöldborsó főzelék, fokhagymás tarja roston.

Ma hivatalosan az internet lassulás napja van. Nálam már több mint egy hete. Ti persze egyikből sem vesztek észre semmit, mert az internet lassulás napja egy figyelemfelhívás, amit egyes szolgáltatók indítottak. A sebesség nem változik, csak egy letöltést jelző animáció szerepel egyes oldalakon. Nekem viszont napok óta, rendkívül lassú volt a gépem. Még mindig az, bár sokat segített rajta, hogy tegnap mérgemben szétkaptam, és kitakarítottam a ventilátort. Időnként érdemes megcsinálni, mert bár én félévente takarítom, most is televolt szöszökkel, mikroszkopikus porral. Hallható volt hangján, hogy erőlködik. Most is, mert az üzenet szerint 14 frissítés várakozik arra, hogy gépemre települjön akár jó, akár rossz szándékkal. Igen hosszan, mert már 1 órája ezen dolgozik. Úgy tűnik a hét, a javítások hete lesz. Hátra van még a TV, mert időnként arra is kíváncsi vagyok, és leginkább akkor döglik be, amikor valamit szeretnék látni. Mostanában a konyhafőnök című műsort nézem. Ez még új, máshol bárhova kapcsolok, mindenhol csak ismétlések vannak. Az ötlet nem eredeti, mert nagyon hasonlít az amerikai mesterszakács vetélkedőre. Tudom, hogy ez is részben kamu, a nézettség növelése érdekében minden eszköz be van vetve, de legalább új ételeket, érdekes trendeket ismerhetek meg. A tálalás, néha különösen tetszik. Én a napi kaja ismertetése közben ezt nem tudom megtenni, de nem is ez a cél. Egy nem általam főzött ételt nem is tudom úgy tálalni, mintha én csináltam volna. Már a főzés, az alapanyagok előkészítése, darabolása előtt végig kell gondolni a tálalást is, és annak függvényében készül az étel. Előre látnom kell, hogy fog megjelenni a tányéron. Bár kapacitáltak a versenyben való részvételre, örülök, hogy nem jelentkeztem. Amellett, hogy úgy érzem, nem vagyok képernyőképes, bizony a tudásom is hiányos. Akik képernyőre kerültek, többnyire jártasak az általam szinte soha nem használt alapanyagok feldolgozásában is. Erre nekem nincs lehetőségem. Sok mindent ettem már életemben, néha különlegességeket is, de nincs több tízezer forintom, hogy libamájjal, vagy királyrákkal, esetleg polippal kísérletezgessek. Egy drága étterem séfjének ezek mindennapos alapanyagok, ismerik őket. Márpedig ebben a műsorban sem amatőrök főznek. Így aztán a következő években sem kell attól tartani, hogy a megszokott napi beszámolómat elhanyagolom TV szereplés miatt. Szívesen írnék véleményt, kritikát a konyhából érkező homárról, vagy királyrákról például, de ez sem lehetséges. Bloggertársaim oldalai sem hemzsegnek ezektől a receptektől. Kíváncsiságból utánanéztem a neten milyen, általam ismert magyar nyelvű, különleges alapanyagból készített ételreceptet találok. Szinte semmit. Bezzeg paprikás krumplit! 
Viszont a tegnapi feladat szimpi volt. Konyhai maradékból, én is nagyon tudok főzni. A hétvégén is ez lesz, kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá!

Mivel ma sem az általam korábban említett különleges ételek lapulnak ételhordónkban, ideje végére járni, mit is eszünk.
Májgaluska levest, biztosan. Nagyon szeretem, ha jól van megcsinálva. Kár, hogy hosszú ideje ritkán ettem igazán jó májgaluskát. Nem az ízével van gond, mert azt különösen nagyobb tételek esetén, könnyű pontosan kimérni. Mármint a hozzávalókat. Mikor a konyhán jártam, láttam, a mérleg nem csak ott van a polcon, hanem használják is. Többet, mint én saját konyhámban. Ha én főznék több száz adagot, biztosan én is sűrűbben venném elő. Saját konyhámban, szinte csak megérzésre adom a hozzávalókat az ételbe. Kivéve, ha süti készül. Azt ki kell mérni! Na meg amit lehet, kóstolni kell. Akár a főzés minden fázisában. Természetes, hogy egyik kedvenc levesemről már írtam receptet, így idebiggyesztem.  Mivel már megkóstoltam a mai levest, nem hagyhatom vélemény nélkül ezt sem. Bujkált bennem a kis ördög, de a mai levesről, semmi rosszat nem tudok mondani. Mindig kritikus vagyok a galuskával szemben, de ma dicséret illeti a szakácsokat!
A  zöldborsófőzelék mint mindig most is finom. Többségében fasírtot adnak hozzá feltétként. A legjobb megoldások egyike, de jó hozzá bármi. Érdekes, hogy saját receptem illusztrációjaként is fasírt szerepel a képen. A fasírt alja kicsit pirultabb mint máskor, de így is finom. Ízleni fog Áronnak.  Szinte biztos, hogy fiam ezt válassza ebédre, mert főzelékes a srác. Nem is baj, mert egészséges étel. Érdekes, hogy más nemzetek ritkábban, vagy egyáltalán nem alkalmazzák a rántást, vagy habarást, hanem inkább pürésítenek. Ott úgy készül a főzelék. Nálunk így.
Amikor elolvasom, a fokhagymás roston tarját az étlapon, másra készülök. Én az igazán befokhagymázott, sózott, pácolt tarjaszeletre gondolok, ami valóban zúzott fokhagymával van együtt sütve. A konyhán viszont külön készül mellé fokhagymamártás, ami egyáltalán nem baj. Tán jobb is így. Nekem valamiért a tarjáról, mindig a grillezések jutnak eszembe, ahol előre pácolt tarjaszeleteket sütünk, és többféle salátát adunk mellé. Itt viszont tört krumpli a köret, amivel tökéletes összhangot hoz létre a fokhagymaszósz. Én is jól fogok lakni, és ez a lényeg.
A nyár emlékei, nap mint nap kísértenek. Fel kell pedig készülni arra, hogy jó pár hónapig nem lesz újra nyár. Tény, hogy a tarja a sertés egyik legfinomabb része, mert tele van zsírerekkel, ezzel a sütés után is lényegesen szaftosabb marad, mint a karaj. Ebből viszont soha nem csinálunk rántott húst. Szerencsére, már azt kapunk, amit szeretnénk venni. Eszembe jutott, hogy gyerekkoromban mindig én voltam elküldve a henteshez, mert nekem mindig szép húst adtak. Nem azt, amit szerettünk volna, hanem azt, ami jutott, de szépet. Így aztán többször volt az, hogy rántott hús volt a terv ebédre, de sült oldalas lett az eredmény. Ez közel ötven éve volt. Azóta változtak az idők.  ??? Biztos?
Szerdánként mindig jön süti is az ebédhez. Mostanában keringenek a facén a kórházi kajákat ábrázoló képek, amik eszembe juttatják saját élményeimet. Hosszú ott tartózkodásom alatt, tán egyszer kaptam piskótatekercset az ebédhez. Ma citromos roládot kaptunk, ami nejem kedvence. Meghagyom neki a saját adagomat, mert nekem meg nejem a kedvencem. Börtönben, még egyikünk sem volt, de ott állítólag sűrűn van desszert. Egy biztos. A kórházi kaja háromszorosa a tisztelt bűnöző urak ebédjére szánt összeg. Jól van ez így? Befejeztem. Nem idegesítem magam, mert úgysem tudom megváltoztatni a világot. Pedig sokszor szívesen megtenném!
Közben másfél óra után befejeződött a frissítés, és remélem, gépem frissen, üdén, és kívánatosan folytatja a munkát. Megérett már a nyugdíjra ő is, de egyenlőre marad szolgálatomban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése