2014. szeptember 9., kedd

2014.09.09. Tarhonyaleves, Dubarry csirkemel, rakott káposzta

Szakmai ártalom? Eredeti szakmám órás, és régebben, mikor életvitel szerűen gyakoroltam, egy idő után nem hordtam órát. Bárhol jártam, tekintetem mindenhol az első órára esett, és egyébként is viszonylagos pontossággal meg tudtam mondani hány óra van. Kialakult bennem egy bizonyos időérzék, ami feleslegessé tette az óra használatát. Az óra pedig nálam nem divatcikk volt, hanem munkámnak a tárgya, egyszerű használati eszköz.
Most, hogy szakmámat, csak elvétve gyakorlom, (ez jelenlegi állapotomnak köszönhető, mert kezem nem alkalmas a precíz munkára) minden kis siker óriási örömöt okoz. Kedvenc képítőm, hónapok óta dögrováson van, de tegnap elhatároztam, megcsinálom. Hónapokig gondolkoztam rajta, hogy lesz a legtökéletesebb, és tegnap a nyerő megoldást választottam. Majdnem felkiáltottam örömömben, mert olyan jól sikerült. Ezen felbuzdulva, nekiestem a vakunak is, és azt is tökéletesítettem. 30 éves cucc, és jobb mint valaha. Most is megállja a helyét, de nem olyan, mint mai társai. Ehhez még kell a szaktudás is. A mai gépeken csak exponálni kell, de én most is manuális üzemmódban használom a gépem, így érvényre jut fotós vénám is.
Nincs szakács végzettségem, de ahhoz is konyítok valamit. Kialakult bennem egy bizonyos ízérzék, így fejben is tudok főzni. Ezért merek kritikát mondani, ha van hozzá alapom. Ha elolvasok egy receptet, tudom, az abból készített étel, jó lesz-e, vagy nem. Különösen érdekel, ha olyan bevezető után olvasom a receptet, hogy: "nagymamámtól tanultam a receptet, ami nagyapám kedvence volt" Gondolatban elképzeltem szegény nagyapát, akinek ilyen ételeken kellett tengetni nyomorúságos életét. Szóval! Ha a nagymama ezt az ételt rakta az asztalra, sűrűn lehetett családi perpatvar. Az is lehet, hogy a receptfeltöltő, rosszul emlékszik, és nagymamája igen jól főzött. Akkor viszont náluk van botrány mostanság. Mert a recept alapján készíthető étel, bizony nem jó. Ezt meg tudom állapítani már a hozzávalók felsorolásából, azok mennyiségéből. Ráadásul, én még elviselhető vagyok, mert többen nem rejtették véka alá véleményüket a recept kapcsán. Ezeket kendőzetlen formában, meg is írták. Szakmai ártalom? Én ezért igyekszek minél pontosabb, érthető recepteket írni ételeimről. Egy kritikára száz dicséret jut. Nem rossz arány. Már kipróbáltam azt is, hogy előre megírom a receptet az elképzelt ételről, és ez alapján csinálom meg később. Minden esetben sikerült. 
Ha beküldök egy receptet egy versenyre, a bírák, ott is a leírás alapján zsűriznek. Külön öröm, hogy időnként ki is próbálják receptjeimet. Néhány hónapja kaptam egy emailt, hogy az általam beküldött receptet főzették meg szakácstanulókkal, és tökéletes lett. Ezért, érdemes folytatnom! Meg azért, mert reggel is biztatást kaptam, hogy amit csinálok, jól csinálom.
Mivel közben megjött az ebéd, folytatom is, a megérkezett ételek bemutatásával. 

Tarhonyaleves jött, ami a lebbencs mellett, egy másik ősi pásztorétel. A tarisznyában lehetett reszelt száraztészta is a hagyma, krumpli, és szalonna mellett, és az alapok már megvoltak a tartalmas leveshez. Répa, zöldség volt a veremben, és ha nyár volt, akkor paprika, paradicsom is került a bográcsba, mert akkor még nem ismerték a konzerv lecsót. Most viszont igen, így bármikor főzhetünk magunknak nyárias tarhonyalevest. Akár receptem alapján is.  Ma szokás szerint öregesen érkezett a leves. Nagyanyám azt nevezte "öreg" levesnek, ami az átlagosnál sűrűbb volt. Ezzel is ki lehet bírni egy napszámot.
Ma mindhárom érkezett ételhez tudok szolgálni recepttel, így a Dubarry csirkemellhez is.  Sejtelmes neve, finom ételt takar. Nem is nagyon ragozom tovább, hiszen receptemben pontos leírást találtok. Nekem inkább a tálalásra kell koncentrálni minden alkalommal, mikor Dubarry jön. Most is igyekeztem a legszebben fotózni. Milyen jó, hogy tegnap megcsináltam a fényképező szerelékeimet. Kár, hogy a krumplipürén érzem a "bolti" ízt. De ez lehet, hogy csak nálam van így.
A rakott káposzta fényképezésével sűrűn van bajom. Nagy tepsiben sütik, amit aztán kockákban porcióznak ki, de mire megérkezik, többnyire szétesik. Ha szépen fotózható étel érkezik, akkor sok képet csinálok róla. Elfér a spájzban, és ha kell, csak leszedek egyet a polcról. Három év alatt 20000 ételfotót sikerült összegyűjtenem, ami mind sajátom. Ha véletlenül valamiről még nincs, akkor inkább csinálok egy adagnyi ételt, amit le tudok fényképezni, és nem idegen tollakkal ékeskedem. Így történt pénteken a tejbegríz esetében is. Most pénteken nem fogok főzőcskézni, mert bár grízes tésztát rendeltem, fotóm van már róla, és csak előkapok egyet a spájzból. Mire jó a konzerv fotó! Most viszont a mai étel képét látjátok, amit alig kellett retusálnom. A tányért viszont sűrűn töröltem. Nagyon jól is esett a káposzta savanyú íze. Nekem pont ez az ízlésem, bár lehet, mások kicsit savanyúnak találnák. De nekem nagyon bejött! Receptem, amolyan gyűjtőrecept, mert általában a rakott zöldségekről szól. De ez alapján elkészíthető a rakott káposzta is.
Most pedig édes semmittevés következik, minden előre eltervezett program nélkül, bár tervek nélkül is jönnek. Ha meg nem, akkor kitalálok valamit, hogy ne unatkozzak. Esetleg rendszerezem képeimet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése