Kicsit ideges lettem kora reggel. Megnéztem az étlapot, és megláttam, mára bizony a tejbepapiból nem rendeltem. Ez azért okozott gondot, mert eddig soha nem kértem! Valahogy, a másik mindig jobb volt. Tudom, sokan megőrülnek érte, de ha lehet választani a milánói makaróni, és a tejbegríz közt, inkább az előzőt választom. Így képem sem volt róla, amivel a mait illusztrálhatnám. Megoldottam, de mindent a maga idejében!
Több dolog is foglalkoztat viszont. Ha valamit elrontok véletlenül, nem fogom rá az alapanyagra, és nem kürtölöm világgá, hogy hülye voltam. Ha úgy érzem, ételem nem tökéletes, (szerencsére ritkán van így) akkor nem teszek úgy, mintha az lenne. Ételeim, amiket le is fotózok, valamint írok is róluk, mind ehetőek. Ha úgy látom, valamit lehetne még javítani rajta, inkább elkészítem még egyszer, de inkább pontosítom a receptet. Annyira még soha nem sikerült elrontani, hogy ne tudtam volna kiköszörülni a csorbát. Ha valami nem úgy sikerül, mint gondoltam, nem fogom rá a génkezelt alapanyagra, vagy másra, esetleg a nyuszira. Hibáztam. Aztán mi van? Legközelebb jobban figyelek.
Más: Időnként követem a kommenteket is. Senkinek politikai hovatartozásával, nem foglalkoztam soha. Én, bármilyen oldalhoz tartozónak érzi magát, csak az embert, a barátot látom benne. Elég baj, hogy mások ezért megbélyegzik az embert. Van olyan ismert ember Gyulán, aki úgy érzi én nem ahhoz a táborhoz tartozok, le is tiltott. Előtte, természetesen tudatta velem, hogy büntiben vagyok, és megvet, mert szerinte nem az igaz oldalhoz tartozok.
Az is bosszant, ha valaki New Yorkból ossza az észt. Ő megtehette, így elment. A messzi távolba, a várható jólétbe, én meg itthon maradtam. Megtehettem volna ezelőtt jó harminc évvel, de nem tettem. Bár próbáltak kint tartani friss feleségemmel együtt, hazajöttem, mert itt voltak a barátaim, és bár furán hangzik szerettem ezt a kis országot. Úgy látom, mások is. Itthon terveztük a jövőt. Van olyan külföldön élő barátom, aki mindig örömmel jön haza. Előre rettegek attól a ponttól, amikor fiam úgy látja, itthon nincs biztosítva jövője. De felkészültem rá!
Látva a Konyhafőnök című főzőshow-t megint eszembe jutott. Hányszor fordult már elő velem az elmúlt két év során, hogy nyereményemet nem tudtam igénybe venni. Azt a hathetes mexikói főzőtanfolyamot, ami nekem kb. 150000 Ft.-ba került volna. (útiköltség, szállás) a hétvégi nyeremény tanfolyamok, amik miatt szállodába kellett volna mennem nejemmel együtt egy, esetleg több éjszakára, (nem mintha nem szeretnék vele lenni) de a többszöri vacsora utalványt is említhetem, amiért szintén Budapestre kellett volna utaznom sem tudtam élvezni. Meg azok a versenyek, amikor előre közlik velem, hogy nyereményemet egy bizonyos, budapesti fesztiválon vehetem át személyesen. Ennek ellenére mindig megmérettetem magam. Jól esik, ha elismernek, de nem a lájkolók. Ők külön csoportokat alkotnak, és egymást tetszikelik. Többnyire nyernek is. Én ritkán kérem erre barátaimat, akkor is egy méltányos határig, de azt is csak akkor, ha a szakértő zsűri elé csak akkor kerülhetek, ha bekerülök pl. az első húsz közé a közönségszavazatok alapján. Ezért fordul elő ritkán, hogy segítségeteket kérem. Arra is büszke vagyok, hogy legutóbb, pont a Ti segítségeteknek köszönhetően a beküldött 8 salátám közül 5 lett kiválasztva megjelenésre. Azokkal a rendkívül gyenge kajákkal együtt, amik hússzor annyi lájkot kaptak, mint én, vagy barátaim, akik És hogy rendszeressé vált receptjeim nyomtatott formában való megjelenése. Ez már havi rendszerességű. Kicsit dicsekedtem. Bocsi!
Jól elkeveredtem a mai kajától pedig még lenne miről írnom.
Viszont illik írni az ebédről, ami ma tárkonyos ragulevessel indul. Van tárkonyos raguleves receptem, még ha nem is pontosan olyan, mint a mai. Szárnyas raguról írtam akkor, de hasonló, mit az, amit az imént kóstoltam. Csak az alapanyagot kell kicserélni. Ma pulykahússal készült a leves, és igen jól esett a kóstoló. Lehet, hogy előbbre hozom az ebédet.
Ma a milánóiból kértünk. Egyszerű oka van: Mindannyian jobban szeretjük, mint a tejbegrízt. Tudom, van olyan, aki nem tud jobbat a tejbepapinál, de különbözünk. Szerencsére. Mivel kedvencünk főleg a bolognai spagetti, több receptem, írásom van róluk. A legnépszerűbb épp az, ami a kettő különbségét írja le. A konyháról, évek óta a leírt hibridet kapjuk, amiben darált hús is van. A lényeg, hogy finom! Írásom, saját toplistámon a hatodik helyen áll, inden nap többen kíváncsiak rá. Remélem, benneteket is érdekel!
És akkor elérkeztünk a mai nap meglepetéséhez, a tejbegrízhez. Látva az étlapot, hirtelen nem tudtam, mit tegyek. Vagy szégyenbe maradok, hogy még egy fotót sem tudok publikálni a mai tejbepapiról, vagy lopok egyet a netről, vagy gyorsan összedobok egyet. Mint láthatjátok, ez utóbbit választottam. Gyorsan le is fényképeztem több szögből, így van fotóm, életem hátralévő részére róla. Legközelebb valószínű leendő unokámnak fogok csinálni, ha kell. Nem kerestem én semmilyen receptet róla, egy adagot csináltam úgy ex has, és higgyétek el, jól sikerült. Saját főztjét csak megkóstolja az ember! Így aztán, gyorsan azt is leírom, hogyan csináltam, hogy el ne felejtsem. Tejet feltettem forralni, de nem vártam meg míg felforr. A grízt összekeverem cukorral, pici vaníliás cukorral, és hozzáadtam a meleg tejhez. Csipet sót is tettem bele, de csak azért hogy kiemeljem a cukros, vaníliás ízt. Állandó kevergetés mellett megvártam, míg besűrűsödik, majd a tányérba öntöttem. Cimetes (fahéjas) cukorral szórtam meg, bár másoknak kakaós cukorral érkezik ma. Nekem ez volt itthon bekeverve. Közben rájöttem, jobban dicsekszek egy tejbegrízzel, mint valami spéci kajával. Hiába, az ember már csak ilyen!
És mivel péntek van, gyümölcs is jön az ebédhez. A múltkor két almát kaptunk, ami pont elég volt egy kísérlethez. Ahelyett, hogy megettem volna, almás paradicsomsalátát csináltam vele, ami nagyon jól sikerült. Eszembe nem jutott volna, de észrevettem, blogoldalamon, valaki többször kereste ezt a receptet. Már megtalálhatja. Ma körtét kaptunk, és már gondolkozom, hogyan fogom felhasználni a hal mellé. Boros, körte chutney lesz belőle. Biztosan illik majd az ételhez.
Tegnap hal volt ebédre. Valószínű olvasta nejem is a beszámolót, és megkívánta. Salátát kívánt hozzá, és megnézte a kevert saláta árát. 125 g. 190 Ft. Pepipult, és vett 3 kilónyi alapanyagot hozzá 500-ért. Lesz mire rájárni. A mai ebéd is el fog fogyni gyorsan.
Több dolog is foglalkoztat viszont. Ha valamit elrontok véletlenül, nem fogom rá az alapanyagra, és nem kürtölöm világgá, hogy hülye voltam. Ha úgy érzem, ételem nem tökéletes, (szerencsére ritkán van így) akkor nem teszek úgy, mintha az lenne. Ételeim, amiket le is fotózok, valamint írok is róluk, mind ehetőek. Ha úgy látom, valamit lehetne még javítani rajta, inkább elkészítem még egyszer, de inkább pontosítom a receptet. Annyira még soha nem sikerült elrontani, hogy ne tudtam volna kiköszörülni a csorbát. Ha valami nem úgy sikerül, mint gondoltam, nem fogom rá a génkezelt alapanyagra, vagy másra, esetleg a nyuszira. Hibáztam. Aztán mi van? Legközelebb jobban figyelek.
Más: Időnként követem a kommenteket is. Senkinek politikai hovatartozásával, nem foglalkoztam soha. Én, bármilyen oldalhoz tartozónak érzi magát, csak az embert, a barátot látom benne. Elég baj, hogy mások ezért megbélyegzik az embert. Van olyan ismert ember Gyulán, aki úgy érzi én nem ahhoz a táborhoz tartozok, le is tiltott. Előtte, természetesen tudatta velem, hogy büntiben vagyok, és megvet, mert szerinte nem az igaz oldalhoz tartozok.
Az is bosszant, ha valaki New Yorkból ossza az észt. Ő megtehette, így elment. A messzi távolba, a várható jólétbe, én meg itthon maradtam. Megtehettem volna ezelőtt jó harminc évvel, de nem tettem. Bár próbáltak kint tartani friss feleségemmel együtt, hazajöttem, mert itt voltak a barátaim, és bár furán hangzik szerettem ezt a kis országot. Úgy látom, mások is. Itthon terveztük a jövőt. Van olyan külföldön élő barátom, aki mindig örömmel jön haza. Előre rettegek attól a ponttól, amikor fiam úgy látja, itthon nincs biztosítva jövője. De felkészültem rá!
Látva a Konyhafőnök című főzőshow-t megint eszembe jutott. Hányszor fordult már elő velem az elmúlt két év során, hogy nyereményemet nem tudtam igénybe venni. Azt a hathetes mexikói főzőtanfolyamot, ami nekem kb. 150000 Ft.-ba került volna. (útiköltség, szállás) a hétvégi nyeremény tanfolyamok, amik miatt szállodába kellett volna mennem nejemmel együtt egy, esetleg több éjszakára, (nem mintha nem szeretnék vele lenni) de a többszöri vacsora utalványt is említhetem, amiért szintén Budapestre kellett volna utaznom sem tudtam élvezni. Meg azok a versenyek, amikor előre közlik velem, hogy nyereményemet egy bizonyos, budapesti fesztiválon vehetem át személyesen. Ennek ellenére mindig megmérettetem magam. Jól esik, ha elismernek, de nem a lájkolók. Ők külön csoportokat alkotnak, és egymást tetszikelik. Többnyire nyernek is. Én ritkán kérem erre barátaimat, akkor is egy méltányos határig, de azt is csak akkor, ha a szakértő zsűri elé csak akkor kerülhetek, ha bekerülök pl. az első húsz közé a közönségszavazatok alapján. Ezért fordul elő ritkán, hogy segítségeteket kérem. Arra is büszke vagyok, hogy legutóbb, pont a Ti segítségeteknek köszönhetően a beküldött 8 salátám közül 5 lett kiválasztva megjelenésre. Azokkal a rendkívül gyenge kajákkal együtt, amik hússzor annyi lájkot kaptak, mint én, vagy barátaim, akik És hogy rendszeressé vált receptjeim nyomtatott formában való megjelenése. Ez már havi rendszerességű. Kicsit dicsekedtem. Bocsi!
Jól elkeveredtem a mai kajától pedig még lenne miről írnom.
Tegnap hal volt ebédre. Valószínű olvasta nejem is a beszámolót, és megkívánta. Salátát kívánt hozzá, és megnézte a kevert saláta árát. 125 g. 190 Ft. Pepipult, és vett 3 kilónyi alapanyagot hozzá 500-ért. Lesz mire rájárni. A mai ebéd is el fog fogyni gyorsan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése