2014.09.04. Karfiol leves, rántott hal, székely káposzta

Tegnap én is átkapcsoltam az RTL-re. Kár, hogy nem tettem, meg már hétfőn, amikor elkezdődött a Konyhafőnök című műsor. Nem csalódtam! Ugyanolyan műbalhé, mint a többi hasonló vetélkedő, de legalább ötleteket ad, és lemérhetem saját kreativitásomat. Egész jó vagyok a szeren. Elárulom, mielőtt indult a játék, engem is megkerestek. Bloggeroldalamra érkezett a felhívás, de megköszöntem, és visszautasítottam. Nem érzem magam képernyőképesnek, és egyébként sem vágyom szereplésre. Egy adás után is van kedvencem, akit esélyesnek is tartok a győzelemre. Azt is látom, hogy ez is egy más korábbi műsor alapján készült, és sejtem, milyen fordulatok jönnek még. (valamelyik következő adásban baleset lesz!) Hiába. A műsor nézettségét növelni kell! Azon sem lepődtem meg, hogy mint minden gasztronómiai műsorban, ebben is van legalább egy, más nemzetiségű versenyző. Miközben a versenyt néztem, természetesen én is gondolkoztam, hogyan oldanám meg a feladatot. A tegnapi kettőt, érzésem szerint jól csináltam volna. Olyanokat olvastam előzetesen, hogy a zsűritől rettegni kell. Nekem igen szimpatikusak voltak. Csak nem életszerűek a megbeszélések az eredményhirdetés előtt. Nem tudom például, miért kell suttogni. De ez már televíziózás, műsorkészítés. A nézőnek a csillogást, a tökéletesen megépített, szépen világított díszletet kell látnia, de a paraván mögött a valós élet zajlik.
Mint ahogy nálam. Végszóra megérkezett az ebéd, így a műsor további részében azzal foglalkozok.

Karfiol leves érkezett, és bár legutóbb azt ígértem, legközelebb saját receptem is lesz hozzá, most mégsem így van. Meglepően gyorsan szerepelt ugyanis újra az étlapon. Kevesebb mint egy hónapja, amin bevallom, én is meglepődtem. Idén, már eddig is többször volt karfiolleves, mint tavaly egész évben. Már elhatároztam, hogyan fogom csinálni, és hamarosan tényleg nekiállok. Nem vagyok oda a karfiollevesért, de be akarom bizonyítani, azt is el lehet úgy készíteni úgy, hogy szerethető legyen. Úgy, hogy a benne lévő karfiol ne főjön szét, roppanós, ízletes maradjon. Ezért tetszett tegnap este a frankfurti leves interpretálása a TV-ben. Én is így csináltam volna. Nem utólag osztom az észt, hanem már az elején elmondtam nejemnek, én hogyan csinálnám. Aki nem látta az adást, semmit nem mond neki, de a rakott krumplira is igen jó elképzelésem volt.

Rántott halat sem csináltam még úgy, hogy csak a receptkészítés lett volna a célom. Én nagyon bírom a halat, de a családban, csak Gergő fiammal szeretjük, aki most önálló háztartásban él. Időnként rálátok Ők mit esznek otthon, és örülök, mert biztonságban látom jövőjét. Éhezni, biztosan nem fog. Én legutóbb blogldalamnra nem rántott, hanem citromos, borsos halfilé receptemet töltöttem fel. Ma viszont igazi panírozott halfilé érkezett, mint a képen is látszik.

Én a székelykáposztát, mint minden káposztás ételt is nagyon szeretem. Sajnos, Áron fiam nem. A halat sem, így ma kérdéses, mit eszik. Arra már nem vetemedek, hogy csináljak neki egy gyors lecsót, bár egy próbát megérne. Az elmúlt napokban, ugyanis minden lecsóra rárabolt. Néha úgy, hogy én meg sem kóstoltam szinte. A Székely káposztának semmi köze a népcsoporthoz. Keletkezéséről több hiedelem létezik, de a számomra leghihetőbbek Petőfi sorai: „Székely Jóska egyszer összeállott az Arany Sas gazdájával. Elmondta, hogy kigondolt valami jót: a paprikás, tejfölös lében főtt sertéshúsos káposzta valami felségesen nagyszerű lehetne! A gazda maga is jó szakács és qourmet, házisapkás fejével ráütött és azt mondta: Holnap!” Úgy érzem, a fentiek meg is magyarázzák az étel lényegét. Hasonlít a toros káposztára, amit viszont disznóvágáskor, a csontosabb húsokból készítünk. Ma még rizs is került a káposztába. A torosban profi vagyok, így azt a receptemet hozom ide, amit kovászolt káposztával készített torosomról írtam. Még videó is készült róla akkor.
Ezzel végeztem a kajákkal mára. Most azon fogok gondolkozni délig, mit csináljak Áron fiamnak. Ma nem szerencsés, mert egyik ételt sem szereti.