Kora reggel röhögéssel kezdem a napot. Megláttam a kacsanyak levest az étlapon, és rögtön fülig ért a szám. A jó múltkorában, egy úr, a kacsanyak leves receptem kapcsán, arra volt kíváncsi, hány deci víz kell hozzá. Ti is kiméritek? Vagy egyszerűen úgy, mint én, megsaccoljátok. Aztán kicsit elkomorodtam. Jó nekem, hogy egyáltalán írhatok az általam készített kajákról. Akár nevet is változtathatnék, mert én az Olcsójános kategóriába tartozok. Annyiból főzök, amennyim van. Mint látjátok, elég változatosan. Nem irigykedek senkire! Örülök, hogy másoknak, van mit aprítani a tejbe. Csak az nem tetszik, ha valaki rá is játszik erre! Fordult már elő velem is, hogy barátom meglepett két gyönyörű szarvasgombával, és persze ki is próbáltam, mit tudok kihozni belőle, de nem toltam mások orra alá: lássátok! én most ebből főzök, és ennyiből! Jó drágát, mert én megengedhetem magamnak. Nem is bosszantom magam, mert árt a szépségemnek. Azért pedig kár lenne! Annak viszont örülök, hogy sok barátom van. Ők időnként meglepnek valamivel, és nem várnak érte semmit. Én viszont szerény lehetőségeim függvényében, igyekszem meghálálni. Leginkább azzal, ami nem kerül pénzbe. Munkámmal, tapasztalatommal, tudásommal. Barátaim soha, de nagyon sokan visszaéltek már önzetlenségemmel. Jól kipanaszkodtam magam kora reggel. Időnként kell ez is. Megnyugszom, és minden megy tovább a maga útján.
Úgy ahogy a kaja is jön, a megszokott ritmusban. Az ételfutár minden nap ugyanazon az útvonalon szállítja az ebédet, így az elsők közt kapom meg sajátomat is. Ezért tudok, viszonylag gyorsan beszámolni róla. Dél körül van ebédidő, de én minden nap 9-10 közt már jelentkezem az aznapi menüvel. Kicsit büszke is vagyok, mert viszonylag jó minőségű ételfotókkal, leírással, sokszor receptekkel publikálom az aznapi választékot.
Elárulom, hogy csinálom. Az ebéd érkezése előtt valamennyi idővel leülök a gép elé, és elkezdek írni. Arról, ami éppen eszembe jut, vagy ami kiveri a szemem a facebookon. Az aktuális, és az előző napok dolgairól. Általában termékeny vagyok, mert mindig újabb témák foglalkoztatnak. És addig írok, ameddig a kaja meg nem jön. Ezért van, hogy időnként hosszabbra sikerül a kelleténél. Olyankor késik az ételfutár. És itt a végszó! Megjött a kaja, a süketelés befejezve!
A kacsanyak levest nem ragozom tovább, hanem inkább idehozom az ominózus receptet, a furcsa hozzászólással együtt. Vannak, akik ebben élik ki magukat. Perverz örömöt éreznek, ha valamiben felfedezni vélnek valami hibát, és hozzászólnak, felelősségre vonnak, hogy lássuk itt vannak, figyelnek, a köz érdekében. Már korábban kipanaszkodtam magam, így mára befejezve! De ezek tényleg mindenhol ott vannak, és figyelnek. Figyelj Pubi! Leselkedj kedvedre!
Nagy kedvenc jött, bár én nem biztos, hogy kapok belőle. Érdekes, hogy fiam a nyers paradicsomot egyenlőre meg nem eszi, de minden feldolgozott formáját imádja. A kecsupot is kecsuppal eszi! Így természetes, hogy a paradicsomos húsgombóc is kedvencei közé tartozik. Igyekeztem nyáron kedvébe járni, mert én is imádom a parit, és ha tudtam, olyan kaját csináltam, ami neki is ízlett. Ezt viszont tényleg nagyon csípi. Valóban finom, és erre az ételre még az elmúlt több év alatt, soha semmi kritikát nem tudtam mondani. Most sem. Biztosan jól fog lakni vele a gyerek! Ja! Itt a receptje.
Nem kell valószínűségszámítás, hogy kiderüljön, a maradékelv alapján, én eszem a másik főkaját. Magyaros, csirkemell filé a hangzatos neve az ételnek, és lássuk mit takar a szép név. Mondhatnám lecsós csirkemellnek is, mert paradicsomos szafttal érkezett. Nem különösen magyaros jellegű étel, de finom. Ez a lényeg. Én el vagyok még foglalva a tegnap készített Olasz lecsómmal, és elképzeltem a lecsós ragut is a csirkemellen. Biztos finom lenne úgy is, de akkor már másképp hívnák.
Egy finom süti is jár az ebédhez, mert szerda van. Hétfő, és szerda sütis nap. Ahhoz, hogy a tányérra tegyem, meg kellett fognom, és mivel krémes lett az ujjam lenyaltam. Szinte mindenki így csinálná. Életemben, igen sokat jártam lakodalomba, és mindössze egy menyasszonnyal találkoztam, aki nem nyalta meg ujját a torta szeletelés közben. Ő valószínű az Angolkisasszonyoknál nevelkedett, mert ki volt készítve egy kendő, amibe akkurátusan törölgette kezét. Én nem. Ha már lenyaltam ujjamat, gyorsan meg is bosszultam a sütin, hogy beszennyezte a kezem. Nem szoktam, de a kávé mellé megvolt a süti is.
Úgy ahogy a kaja is jön, a megszokott ritmusban. Az ételfutár minden nap ugyanazon az útvonalon szállítja az ebédet, így az elsők közt kapom meg sajátomat is. Ezért tudok, viszonylag gyorsan beszámolni róla. Dél körül van ebédidő, de én minden nap 9-10 közt már jelentkezem az aznapi menüvel. Kicsit büszke is vagyok, mert viszonylag jó minőségű ételfotókkal, leírással, sokszor receptekkel publikálom az aznapi választékot.
Elárulom, hogy csinálom. Az ebéd érkezése előtt valamennyi idővel leülök a gép elé, és elkezdek írni. Arról, ami éppen eszembe jut, vagy ami kiveri a szemem a facebookon. Az aktuális, és az előző napok dolgairól. Általában termékeny vagyok, mert mindig újabb témák foglalkoztatnak. És addig írok, ameddig a kaja meg nem jön. Ezért van, hogy időnként hosszabbra sikerül a kelleténél. Olyankor késik az ételfutár. És itt a végszó! Megjött a kaja, a süketelés befejezve!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése