2014. szeptember 2., kedd

2014.09. 02. Lebbencsleves, Budapest sertésborda, rakott húsos penne.

Egy gondolat bánt engemet! Ebben az évben, minden gyönyörű lett piciny kertünkben. Csodálatos paradicsomaink vannak, szépek több fajta. Igaz, az egyik garnitúra már a kezdetek kezdetén kipusztult. A megmaradtak viszont így még bőségesebb terméssel ajándékoztak meg. Csilipaprikáim is gyönyörűek. Annak ellenére, hogy csak nagyobb cserépben, balkonládákban tengetik korlátok közé szorított életünket. A teraszunkat árnyékba borító babot, viszont idén hajnalkára cseréltük. Gondoltam, egész nyáron gyönyörű virágeső díszíti az előttem tárulkozó képet. Nem így van sajnos. Itt van szeptember eleje, és még egy kanyi virág nincs rajta. Pedig biztosan jól érzi magát, mert áthatolhatatlan szövevényt képez előttem. Napközben, ha leülök írni, épp rá látok. Lehet, idén nem is látom a szép kékes-lilás virágait? Az már biztos, hogy magokat nem fog hozni. Pedig számítottunk rá.
Legalább az ebéd az biztos. Erre mindig számíthatok. Meg kutyám szeretetére. Egy hete, nagyobbik fiamék is kutyanevelésbe vágták kisbaltájukat. Dobby, a pici pincser, akkora, hogy elfér a tenyerünkben. Úgy tűnik, gyorsan megszokta az új környezetet. Kíváncsi voltam, az én hűséges barátom, hogyan fogadja az új társat. Barátként, esetleg ellenfélként tekint-e rá. Egyenlőre közömbös. Tudja, hogy itt van, de mivel még nagyon pici, nem tud játszani vele. Lesz felfordulás később! Szerintem. Kimi, egyébként soha, semmilyen kárt nem csinált nálunk, egy USB kábel megrágásán kívül. Modern idők! Érdekli a számítástechnika. Meg is érthette, hogy róla írok, mert elfoglalta szokásos helyét a lábamnál. Időnként hozzám dugja az orrát is, hogy tudjam, teljesíti kötelességét. Őriz engem, és biztosít hűségéről.

Közben megjött a kaja is, így illik áttérni a lényegre.
Lebbencsleves érkezett, ami a legmagyarabb ételek egyike. Igazi, bográcsos pásztorétel, és könnyen magyarázható, miért szerették anno. Minden alapanyag volt hozzá a tarisznyában. A szalonna, aminek a zsírján indították a lebbencset, a tészta, és hagyma. Ma hátizsákot hordanának a pásztorok is, akiknek lehet, hogy a juhászokhoz hasonlóan beindítják az egyetemi képzést a közeljövőben. Azért azt megnézném, amikor ZH-t írnak a lebbencslevesről! Megkönnyítem a leendő pásztorok dolgát, idehozom saját receptemet, és felajánlom tanulmányi célra! Azért kíváncsi vagyok a többi tantárgyra is! Tűzrakás, bográcsforgatás, hagymapucolás, délibábelemzés, stb. Nekem ma ezekkel nem kell foglalkozni, mert itt a leves készen, finoman, még melegen.
Nem pásztorétel a Budapest sertésborda. Ez egy natúr sertésszelet, amire zöldborsós, csirkemájas ragut halmoznak. Nem tudom, mi köze Budapesthez az ételnek, de oly sok fantázianevet viselő kaja van ezen kívül is. Sokszor, elkezdek nyomozni, vajon mit jelent a név, és mit takar. Vannak éttermek, ahonnan érkezik a napi menükínálat, de nem úgy mint tőlem, hanem csak az étel képével, és nevével. Azért én jobb vagyok a szeren! Jobbak a fotóim is, sőt leírom az ételt, és többségében recepttel is szolgálok. A Budapest bordáról még nem írtam receptet, de oly könnyű, hogy hamarosan megteszem. A lényeg, hogy ez is finom étel.
Mivel közben háttértelevíziózás van, (írok, és hallgatom a híreket) megtudtam, 2018-ig az összes forgalomba lévő bankjegyet ki fogják cserélni. Nem úgy volt, hogy belátható időn belül bevezetjük az Eurót? Beszélek hülyeségeket! Majd Európa vezeti be a Forintot! A hanyatló nyugat. Már Hofi is megmondta!
Minek hallgatok híreket!? Máris felbosszantam! Foglalkozzak a kajával!
Rakott húsos tészta érkezett még főkajaként, amit a konyhán a legnagyobb tepsikben csinálnak. Úgy ahogy itthon csinálnám, csak ott lényegesen nagyobb mennyiségben. Rétegelve, és amikor megsült, kockákra vágva. Így egyenlő porciók jutnak minden étkezőnek. Abban is biztos vagyok, hogy kicsit korábban elkészült már, mert saját tapasztalataim szerint, nem lehet szeletelni a frissen készült rakott ételt. Kicsit pihennie kell, hogy jobban szeletelhető legyen. Van receptem a rakott pennéről, így azt hozom ide. 
Savanyúságot is kaptunk. Tulajdonképpen nem is savanyúság, hanem hordós káposzta. A lényeg, hogy illik mindkét ami főétel mellé.  De rögtön eszembe jutott a tegnapi salátám, ami kísérleti jelleggel, almából, paradicsomból készült teriyaki szósszal. Olyan jól sikerült, hogy az egészet meg is ettem. Csak úgy magában. Egy ültő helyben, pár perc alatt. Elég volt ebédre, vacsorára. Sajnos, hamarosan vége a jó világnak. Nyáron mindig fogyok egy-két kilót, amit karácsony tájára vissza is szedek. Nincs gond a súlyommal, mert több éve az átlag ugyanaz. Annyi mint húsz éve.
Azért csodálkozom, hogy sokan bevallottan súlyproblémával küzdenek, de minden nap egy szakasz katonának való kajával jelentkeznek, sütik, torták garmadával, és másokkal. Így nehéz fogyni. Nem akarok senkit megbántani, viszont lehet, hogy megint csinálok magamnak egy salátát vacsorára. Nekem az elég.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése