2014.08.28. Gombaleves, vadas sertésszelet, pacalpörkölt.

Tegnap felhívták figyelmemet, megint látták a receptemet más kiadásban. Tévedések elkerülése végett: én örülök, ha mások is kipróbálják azokat az ételeket, amiket én készítettem. Azokra meg különösen büszke vagyok, amiket én találtam ki. Bizonyítva látom, hogy érdemes törni a fejecskémet, és újakat alkotni. Az más kérdés, hogy valaki saját produkciójaként állítja be receptemet. Annyit talán megérdemlek, hogy odabiggyessze, ki az ötletgazda. Ennél nagyobb csúfság már csak az, ha arra sem veszi a fáradságot, hogy saját szavaival átírja a receptemet. Az a szemét Ctrl gomb tette! Rossz helyen volt. Időnként előfordul. De legalább figyelhetne az illető. Ne ott dicsekedjen vele, ahol én is előfordulok. Az viszont, hogy látom, receptjeim gondolkodásra serkentenek másokat, és átdolgozzák saját fantáziájuk alapján ételeimet, örömmel tölt el. Észreveszem, ki az, akinek én voltam a múzsája. Egy biztos! Ha valaki tanácsért fordult hozzám, soha nem hagytam válasz nélkül. Volt mikor kevésbé, volt viszont, amikor hasznos tanácsokat tudtam adni. Ezért érdemes csinálni, amit csinálok. Jó ez így!

Mielőtt megint abba a hibába esem, hogy túl sok köretet teszek a kajáról szóló beszámolóm mellé, rátérek az ételekre. A gombaleves mellé, úgysem illik köret.

Én szeretem a gombás ételeket, így a levest is. Volt egy időszak, amikor rengeteg friss gombát szedtem, és mindegyikből mást csináltam. Ilyenkor ősszel, sok lila pereszkét, és őzlábgombát találtam a környékbeli erdőkben. A levest viszont, legjobban szegfűgombából szerettem. Ma már nem járok gombászni, akkor pedig még nem írtam főztjeimről, de lehet, hogy ha látok a piacon ebből az illatos finomságból veszek egy főzetre valót. Bár magam is értek a gombákhoz, csak megbízható forrásból. Majd minden gombának megvan a hozzá nagyon hasonlító mérges alteregója is, így mindenkit óvatosságra intek. Az ősz ugyanis a gombák kedvenc évszaka. Nyirkos az idő, és ilyenkor gombamódra szaporodnak a gombák. (ezt jól elmagyaráztam!) Biztatok mindenkit tehát, hogy csak bevizsgált gombát fogyasszon, mert egy darab mérges is komoly problémát okozhat! A szegfűgombára pl. nagyon hasonlít a parlagi tölcsérgomba. A kerti susulyka is, de azt mindenki ismeri. A mai leves biztosan friss, ehető gombából készült, mégpedig a leggyakrabban használt termesztett csiperkéből. Hasonlóan, mint azt már egyszer leírtam. A különbség csak annyi, hogy az én receptemben galuska is szerepel. Megint túlbeszéltem kicsit a dolgot, de úgy érzem hasznos intelmeket írtam, és érdemes ebben a szezonban felhívni a figyelmet rá. A felelőtlen gombaszedés, az elfogadott, bevizsgálatlan ajándék sokszor okozott tragédiát! A gyilkos galócából, egy is elég hozzá!

Ma csupa olyan étel van étlapon, amit szeretek, és nehéz választanom. A vadas mártást is nagyon kedvelem, pikáns, enyhén savanykás ízéért odavagyok. A mai ételről nincs ugyan receptem, de valami egészen hasonlóval rendelkezek. Ez is finom viszont! A különbség csak annyi, hogy receptemben főtt hús van. Ennek az a praktikus oka, hogy itthon mindig levessel együtt kerül asztalunkra a vadas. A hússal együtt főtt zöldségek adják ugyanis a mártás alapját. A konyhán kitűnően készítik a vadas mártást, és minden esetben makarónit adnak hozzá köretként. Talán, ez is illik hozzá legjobban. 

A most következő étel viszont az egyik legmegosztóbb hazánkban. A pacalpöriről van szó. Valószínű már a pacal kinézete is sokakat visszatart, hiszen tényleg elég bizarr látvány a marha gyomrának látványa. Valaki poliphoz hasonlította, és kicsit igaza is van. Érdemes leküzdeni az előítéletünket, és megkóstolni. Önmagában főve is tökéletes, de csülökkel, esetleg velővel... Köret nem is szükséges mellé, mert friss kenyérrel a legjobb. A finom, csípős szaftot illik tunkolni. Katonakoromban, a halasi FEK-ben tökéletesen csinálták. Ha kimenőre mentem, első utam oda vezetett. Nagyon értett hozzá a szakács! És ehhez akkoriban, valóban érteni kellett. Ma már könnyű dolgunk van, mert lehet konyhakész pacalt kapni, de a 70-es évek közepén, még nem volt forgalomban. Protekció kellett már a nyers pacal beszerzéséhez is. Nagy gyakorlat kellett a tisztításához, abálásához. Ha ezt nem jól csinálták, egy életre elvehette kedvét a gyanútlan kóstolónak ettől az egyébként finom ételtől. Szerencsére életemben egyszer fordult elő, hogy nagyon rossz pacalpörit kóstoltam, igaz azt az egy falatot sem fejeztem be. Ezt viszont elfeledtette velem a többi nagyon finom. Mint ahogy a most érkezett is jó. Érzik benne, hogy jó hagymásan készítették, igen szaftos lett. A hozzá tartozó csemege ubi is kitűnő mellé. Mi legutóbb bográcsban készítettünk csülkös pacalt, így megismerhetitek mi hogyan csináltuk. 
Tényleg ki kell találnom valamit, mert sokan vannak, akik először nálam keresnek rá arra a receptre, amit el szeretnének készíteni, de nem tudják melyik oldalamon található a lényeg. Úgy döntöttem, a legnépszerűbbeket változtatás nélkül áthozom fő oldalamra is.

Még valami eszembe jutott! Hallottatok már Bunolról, és a Tomatina fesztiválról? Tegnap volt Spanyolországban. Ez az az esemény, amikor több tonna paradicsomot vágnak egymás pofájába a jókedvű fesztiválozók. Mint paradicsomimádó, ott lenne a helyem. Lehet, hogy egy adag salátára valót megmentenék magamnak.
Most viszont holnapig elbúcsúzom. Mivel mára nem terveztem semmit, édes semmittevéssel töltöm a nap hátralévő részét. De holnap, frissen, üdén, kívánatosan újra itt leszek!