2014.08.25. Karalábéleves, mexikói aprópecsenye, kelkáposzta főzelék.

Pont egy hete szerepeltem ezen az oldalon utoljára, de nem unatkoztam. Az életritmus, főleg az első két napon követelőzött, de legyűrtem a kényszert, és ágyban maradtam. Néha egész sokáig. Itthon is lehet nyaralni. Még pár órára vízpartot is látogattam. Bevallom, jól esett. Már az is, hogy a szabadban voltam, jó levegőn, szép környezetben. Ha már a közelben jártunk, meglátogattuk kedvenc zöldségesemet is. Tudom, sokan irigykednek ránk az olcsóság miatt, de tényleg kivételes helyzetben vagyunk. Most 2000-ből vásároltam be igen sok mindent. Feléért, mint egyébként.
Véget ért nejem számára is a Kánaán. Mától ismét dolgozik, és újraindul az éves ciklus. Szerintem kiskutyám is érzi, mert tegnap annyit hízelgett, mint még soha. Mivel én is visszatértem pár napos fizetés nélküli szabimról, jön a megszokott, önkéntes munka. Bár jó az idő, több hónap után először fordul elő, hogy csukott ajtó mellett ütöm a billentyűket. Azt hiszem, az eddig leírtak tükrözik a jelenlegi hangulatomat. 

Lássuk az ebédet. Szinte meg sem merem nézni a levest, mert az utóbbi időben mindig gond volt a karalábélevessel. Most is! Nem értem, ismerve a hűtőházak munkáját, hogyan lehet ennyi fás karalábét forgalomba hozni, mint az utóbbi időben történt. Mikor évekkel ezelőtt filmet készítettem náluk, büszkén mutatták a termelési tervet, amin egy évre előre, napra pontosan ott voltak a betakarítási, feldolgozási időpontok. Elnyújtott vetéssel biztosították például, hogy mindig a legmegfelelőbb állapotban érkezzenek lefagyasztásra, a tényleg legfrissebb zöldségek. Úgy tűnik kavics került a fogaskerekek közé, mert az utóbbi idők karalábélevesei mind hagytak maguk után kérdéseket. Ez nem a konyha sara, de a kritika mégis nekik szól ilyenkor. Ma is az első kanál levesben, már három nagyon fás karalábékockát találtam. A karalábélevesről még nem írtam receptet, de mint oly sok mindent, valószínű, ezt is pótolom hamarosan. Ezt megtettem a nyáron olyan más, eddig hiányzó receptekkel is, mint pl. a paradicsomleves. Nem abban a formában, mint az az étteremből érkezik, de nem is ez a cél. Szerintem, mindenki jobban örül, kevésbé ismert, új ételeknek, és eldönti meg szeretné kóstolni, vagy nem. Előre szólok, vannak még ötleteim! Meg van hozzá nyersanyag is. Egy nagyobb bevásárlást tervezek még, mivel saját paradicsomjaim mind elfogynak a napi étkezés folytán, 10 kiló paradicsomot szeretnék venni. A 99Ft.-os áron nem lesz nagy beruházás. Ráadásul kedvenc, Lucullus fajtámat lehet beszerezni ezért a pénzért. Csilim idén is van bőven, hála ismerősömnek, aki bőségesen ellátott különféle palántákkal. Így saját darált paprikám is lesz, különféle csípősséggel. 

És már észrevétlenül át is tértem a főkajára, ami mexikói aprópecsenye. A mexikói konyha alapja a csili. A mai aprópecsenye, egyáltalán nem csípős viszont. Sebaj, én azzá teszem. Elég egy enyhén csípős fajtát választanom, és hozzákeverni apróra vágva a raguhoz. A mexikói nevet, csak a kukoricát is tartalmazó zöldségkeverékről kapta, ami a húsos ragu alapját képezi. Mivel ma azzal a kivételes helyzettel szembesültem, hogy előzőleg egyik ételről sem írtam receptet, kizárólag az aktuális elemzésemet tudom leírni. Mint azt előre gondoltam, egyáltalán nem csípős, így a mellétett szép csili, biztosan bele lesz aprítva. Persze, ez attól függ, melyik jut nekem. Ez, vagy a kelkáposzta főzelék.

Ugyanígy nem írtam még receptet a kelkáposzta főzelékről sem. Vannak még elmaradásaim! Most hirtelen végignéztem az állandóan közelemben lévő heti étrendet, és látom a héten ez az utolsó ilyen alkalom. Azt viszont, még álmomból fölébresztve is tudom, a kelkáposzta főzelék, hasonlóan készül, mint többi társa. És nem csak kelkáposzta van benne, hanem hűséges társa, krumpli is. Általában, jól illenek egymáshoz. A frankfurti levesben is jól megférnek egymás mellett. A mai főzelék egyébként kitűnő!

Ha hétfő, akkor süti is jár a kaja mellé. Hétfőnként péksüti, szerdánként cukrászsüti. Ez a törvényszerűség, az elmúlt két év során, tán egyszer nem érvényesült, így meglepő, hogy ma is cukrászsüti érkezett, igen különleges formában. A tanulók, akik a szünidő utolsó napjait töltik, biztosan örülni fognak neki, mert egy mosolygós linzer jött ma. Semmi különleges nincs benne, csak a kiszúróforma más, és az, hogy kis ügyesség kell ahhoz, hogyan mártják csokiba. Mindenesetre aranyos!