2014.08.18.Zöldborsóleves, kapros tejszínes pulykatokány, lencserfőzelék

Az ember azért megy vendégségbe, hogy jól érezze magát. Én meg azért, hogy lebetegedjek. Biztosan lappangóra vette a figurát a kór, mert ahogy jött el is ment. Szombat este viszont kínos íccakám volt. Azt álmodtam, hogy kúp voltam. Nem a feldugós, hanem a mértani alakzat. A fájdalom nem ment a kúpon kívül, és a csúcsban, (a fejemben) koncentrálódott. És ez több órán át visszatért! Hál'Istennek, amilyen gyorsan jött, úgy ment is. Reggel, frissen, üdén, kívánatosan keltem, és mehettem az újabb vendégségbe. Ez a jó! Nem kell főzni, mosogatni! Fiatal, csinos feleségem is ennek örül! (Ne áruljátok el senkinek! Tudom, hogy skubizza az írásaimat, és jól esik neki, ha dicsérem! Egyébként, meg is érdemli! A kupát is, amit tegnap nyert!) Az van ráírva: "A legjobb női versenyző" Büszke is az ember ilyenkor, de én tudom, hogy tényleg Ő a legjobb.
Szóval két, kemény nap áll mögöttem! Már ami a kajákat illeti. Semmit nem vittem túlzásba! Mindenből csak falatokat ettem, így maradt formás, filigrán alakom.

A hétvégi dőzsölés után, viszont ma visszatérünk a hétköznapok világába, mikor is gondoskodnak rólunk. Na nem úgy mint a hétvégén, hanem máshogy. Nem is várjuk el, mert a menza, akárhogy is nézzük, mégis csak menza. A múlt hét pénteki menü viszont csúcs volt! 

Gondolom, a mai sem lesz rosszabb, így lássuk sorban. Zöldborsóleves szerepel az étlapon, ami biztosan a megszokott módon készült. Úgy, ahogy már leírtam csak a recept oldalamon. 
Rendet teszek már! A hétvégén, már el is kezdtem. Összegyűjtök mindent egy helyre, hogy könnyebben tájékozódjak saját oldalaim labirintusában. Elfelejtettem reggel bevenni a gyógyszert! Ugye, a zöldborsóleves receptjének a linkjét, már feltettem? A mai leves magyaros kivitelben jött, igen finoman, bár én biztos kicsit sózok rajta.

Áttérve a főételek sorára, amik nem véget nemérőek, hanem igenis végesek. Minden nap kettő közül választhatunk, de nekem a kíváncsiságom határtalan, és imádok kóstolni, így kevés kivétellel, mindig mindkettőt mustrálom. Ma kapros, tejszínes pulykatokány jött, amit pont egy éve a Kifőztük magazinba készítettem el. Igaz, kicsit másként, mint a mai kaja, de ez sem rossz, higgyétek el. Egyébként, az általam készített pulykatokány készítését élvezem is. Olvassátok el receptemet, kiderül miért.

A lencsefőzelék, nem olyan látványos, mint az előző kaja. Semmi tüzeskedés, csak a konyha magánya. Szabad tűzön, mindig jobban szerettem főzni! A főzeléket, el lehet készíteni bográcsban is, bár sosem próbáltam. Egyébként, nekem teljesen mindegy! Ha egy asztal mellé leülök, ott is tudok főzni. Gondolatban. Igen! Végig tudok menni a fázisokon, egészen a végkifejletig. Szombaton, még betegen is, mikor a főzésről esett szó, meggyógyultam. Jó fél órán keresztül, több receptet kitárgyaltunk búcsúzás előtt. Ja a lencsefőzelékről se felejtkezzek meg!  Tudom, a gyógyszer!

Már szinte mindennel megvagyunk mára, de az étlapon még ott a desszert. Ma egy mákos patkó tölti be ezt a szerepet. Finom, leveles tésztából készített sütemény. 
Most viszont egy személyes dolog jön. Néhány nap szabit veszek ki. Rám fog férni! Meg tudom számolni kezeimen, hány alkalommal nem ismertettem a napi menüt idén, így mivel úgyis csonka hét van, biztosan megértetek! Köszönöm!