"Itt van az ősz, itt van újra."
Sajnos, bármennyire tiltakozik az ember szervezete, hozzá kell szokni. Hónapok óta első alkalom, hogy csukott ajtónál aludtam, aminek egyenes következménye, hogy korábban keltem. Az ok: Kimi kutyámnak vannak bizonyos szükségletei. A következmény: mivel csukott ajtónál nem tudja kielégíteni szükségleteit, felkölt engem. És ez most már így fog menni. Én még csak elviselem valahogy, de a fiataloknak is jön a suli. Nekik nehezebb lesz. A nyári, viszonylagos rendszertelenség után, ismét rend jön. Időre kelni, iskola, menza, tanulás, különórák, stb. Van akinek ez felér egy kisebb traumával. Képzeljétek el azt a fiatalt, aki egész nyáron a Nagyi főztjét ette, aki esetleg minden kívánságát leste. Ha palacsintával álmodott, ebédre azt kapott, és így tovább... Nekem, még nincs unokám, de nálam is biztosan ez lenne a helyzet.
Tegnap olvastam, hogy bizony az iskolai menzákon, nem rózsás a helyzet. Nincs pénz. A kórházi kajákról hetek óta keringenek fotók a facén, és nekem is vannak lehangoló tapasztalataim. Lehet, hogy hamarosan az iskolai kaják fotói is felkerülnek?
Nekem nincs okom panaszra! Én két éve folyamatosan beszámolok napi ebédünkről, ami minden hétköznap megfelelő minőségben, és mennyiségben érkezik. Apró problémák itt is vannak, szerencsére ritkán, de ezek elenyészőek azokhoz képest, hogy vannak gyerekek, akik alig várják az iskolakezdést, amikor végre jóllakhatnak. Rájuk nem főz a Nagyi nyáron, hanem az iskolai menza biztosítja számukra a minőségi??? ételt. A helyzet, pedig nem javult, hanem csak romlott. A mintamenza program megálmodóit, személyesen ismerem, mondhatni, baráti a viszonyunk. Biztos vagyok benne, hogy Ők sem erre gondoltak, mikor belevágtak. Az akadályokra nem számítottak, másként gondolták az egészet. Azért szívesen elbeszélgetnék velük.
De végre foglalkozzak azzal, amiért minden reggel itt vagyok.
Ma vegyes gyümölcsleves az első, amiről rögtön a tegnapi dinnyesaláta, vagy leves jut eszembe. Aki olvassa írásaimat, már találkozhatott vele, hiszen reggel első dolgom volt közzétenni. Már elég sokan meg is nézték azóta. A gyümölcsleves előnye az, hogy jó hidegen, melegen, és a fagyasztónak, vagy a konzerves üvegeknek köszönhetően, bármikor elkészíthető. Persze, csak akkor, ha nyáron gondoskodtunk róla. Hozok egy receptet is. Jó?
Kedden, ünnepi ebéd? Régen a rántott csirke, és mindenféle rántott hús ünnepi, vasárnapi kaja volt. Van, aminél most is. Nálunk is többnyire hétvégén szerepel az asztalon, mert akárhogy is nézzük, a panírozáshoz idő, előkészület szükséges. Kevés gyakorlat is kell hozzá, így nem véletlen, hogy kezdőknek szóló oldalamon foglalkoztam a témával először. Jut eszembe! Ismét figyelmet kell fordítanom erre az oldalra is, mert újrakezdődik a suli. Addig is, itt a rántott húsokról, és a csirke hétvégén megszokott elkészítési módjáról szóló írásom.
A rakott ételek is nagyon kedveltek nálunk. Tény, hogy legjobban a rakott krumplit szeretjük, de más rakott ételek is szívesen látott vendégek asztalunkon. Sokáig nem szerettem a karfiolt, semmilyen formában. Egy idő óta kedvenceim közé tartozik, és a belőle készült leves kivételével minden formájában szeretem. Azt is, ha jól van elkészítve. A rántott karfiolt is, de a rakottat is csípem. Első cikkeim közt volt, amikor a rakott zöldségekről írtam, és azóta többször kiegészítettem már. A ma érkezett rakott karfiolra is igazak a benne foglaltak. A képen ugyan kicsit megtört kinézete, de annál finomabb.
A mai ételelemzés lezártnak tekinthető, hiszen mindenről beszámoltam amiről kellett, és szokásom szerint arról is, amiről nem kellett volna. Én már csak ilyen vagyok. Van aki számára szerethető, mások számára elviselhetetlen. De mindig őszinte!
Sajnos, bármennyire tiltakozik az ember szervezete, hozzá kell szokni. Hónapok óta első alkalom, hogy csukott ajtónál aludtam, aminek egyenes következménye, hogy korábban keltem. Az ok: Kimi kutyámnak vannak bizonyos szükségletei. A következmény: mivel csukott ajtónál nem tudja kielégíteni szükségleteit, felkölt engem. És ez most már így fog menni. Én még csak elviselem valahogy, de a fiataloknak is jön a suli. Nekik nehezebb lesz. A nyári, viszonylagos rendszertelenség után, ismét rend jön. Időre kelni, iskola, menza, tanulás, különórák, stb. Van akinek ez felér egy kisebb traumával. Képzeljétek el azt a fiatalt, aki egész nyáron a Nagyi főztjét ette, aki esetleg minden kívánságát leste. Ha palacsintával álmodott, ebédre azt kapott, és így tovább... Nekem, még nincs unokám, de nálam is biztosan ez lenne a helyzet.
Tegnap olvastam, hogy bizony az iskolai menzákon, nem rózsás a helyzet. Nincs pénz. A kórházi kajákról hetek óta keringenek fotók a facén, és nekem is vannak lehangoló tapasztalataim. Lehet, hogy hamarosan az iskolai kaják fotói is felkerülnek?
Nekem nincs okom panaszra! Én két éve folyamatosan beszámolok napi ebédünkről, ami minden hétköznap megfelelő minőségben, és mennyiségben érkezik. Apró problémák itt is vannak, szerencsére ritkán, de ezek elenyészőek azokhoz képest, hogy vannak gyerekek, akik alig várják az iskolakezdést, amikor végre jóllakhatnak. Rájuk nem főz a Nagyi nyáron, hanem az iskolai menza biztosítja számukra a minőségi??? ételt. A helyzet, pedig nem javult, hanem csak romlott. A mintamenza program megálmodóit, személyesen ismerem, mondhatni, baráti a viszonyunk. Biztos vagyok benne, hogy Ők sem erre gondoltak, mikor belevágtak. Az akadályokra nem számítottak, másként gondolták az egészet. Azért szívesen elbeszélgetnék velük.
Ma vegyes gyümölcsleves az első, amiről rögtön a tegnapi dinnyesaláta, vagy leves jut eszembe. Aki olvassa írásaimat, már találkozhatott vele, hiszen reggel első dolgom volt közzétenni. Már elég sokan meg is nézték azóta. A gyümölcsleves előnye az, hogy jó hidegen, melegen, és a fagyasztónak, vagy a konzerves üvegeknek köszönhetően, bármikor elkészíthető. Persze, csak akkor, ha nyáron gondoskodtunk róla. Hozok egy receptet is. Jó?
A mai ételelemzés lezártnak tekinthető, hiszen mindenről beszámoltam amiről kellett, és szokásom szerint arról is, amiről nem kellett volna. Én már csak ilyen vagyok. Van aki számára szerethető, mások számára elviselhetetlen. De mindig őszinte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése