Tegnap koncerten voltam. Az időjárás viszontagságai miatt, már egyszer elmaradt a tegnap megtartott koncert, de most úgy lett beharangozva, bármi történjék meglesz. Történt is! A Pernahajder Campbell együttes, épp azt énekelte: "vízözön után, majd gondolkodom, mi legyen a világgal" mikor leszakadt az ég. A szép számú közönség nem esett pánikba. Számítottak az Úr haragjára, hiszen hoztak esernyőt. Így aztán szakadó esőben, hihetetlenül jó hangulatú, magas színvonalú konceret láthattunk, sokan. Hogy miért kedves ez szívemnek? A csapat tagja Gergő fiam is, más rendkívül tehetséges zenészek mellett. Furcsa, de Gyula, egyébként is sok tehetséget adott a Magyar zenei életnek. Elég Erkel Ferencre, a Himnusz zeneszerzőjére gondolni, de sok más tehetség is innen származik. Az utóbbi idők egyik tehetségkutatójából sem hiányoztak a gyulai fiatalok. Én különösen szerencsés helyzetben vagyok, mert mindkét fiam zenél, és igen jól. Ha épp nem zenél, akkor a technikai hátteret biztosítja a másiknak. Szóval, tegnap, megint dagadt a mellem. És büszkék fiaikra a gyulaiak is, akik a rossz idő ellenére kitartottak hűségesen. Gyula, régóta fesztiválváros. a hétvégén is országos program lesz, Minden Magyarok Fesztiválja. Ez a Néptánc, a Népművészet köré szerveződött fesztivál, ahol szintén érdekelt vagyok családom révén. Nejem a Művészeti Iskolában iskolatitkár, és a tanítványaik fellépnek, Gergő pedig tánctanárként, és fellépőként szintén érdekelt. A hétvégén tehát nyüzsgés lesz.
De ideje szót ejtenem a kajáról, ami már megérkezett. Kivételesen, recepttel nem szolgálok, és tegnap elgondolkoztam, van-e értelme. Soha nem mondom azt, hogy az enyém a tuti, amit leírok, de előfordul, hogy valaki megkérdőjelezi, amit leírok, tényleg jó-e. Rögtön hozzá is fűzi, szerinte ez jobb. Vagy más jobban csinálja. Igen, így van. Az ételeket - én legalább is - nem saját szórakoztatásomra főzöm. Igyekszem másokat is jóllakatni velük. Az, hogy nem úgy csinálom, mint egy híres TV-s mesterszakács, még nem jelenti azt, hogy az rossz. Lehet, hogy jobb. Lehet tanácsot adni, de nem biztos, hogy én tudom csak a tutifrankót. A levesről egy szó nem esett, pedig egy gazdag ragu, ami normális esetben tele van minden földi jóval, mégis a lencse benne a főnök. Így van rendjén. A mai leves, egyébként kiugróan finom. Jár a dicséret érte!
A carbonara spagettit igen sűrűn készítik a konyhán, de előfordult, hogy én is készítettem már. Legutóbb akkor írtam róla, amikor a maradék húsvéti sonkát dolgoztam fel. Itt a recept. Olyan sok a blogoldalam, hogy nehéz fejben tartani, mi, melyik oldalamon szerepel. Néha én sem tudom. Ma nem csak a szénégetők, hanem mindenki megnyalhatja ujjait, aki ebből rendelt.
A pozsonyi kockát nem is kerestem, mert én még soha nem csináltam. Nem tartozik kedvenceim közé, bár rendeltem belőle. Mivel megkóstolom amiről írok, most is megtettem. Kitűnő! Kár, hogy édeskés, ami nem áll közel az ízvilágomhoz. De a pozsonyi kocka milyen lehet? Pont ilyennek kell lennie. Főtt metélttel elkevert cukrozott mák, mazsolával, enyhén vaníliásan, szóval inkább desszert jellege van. Aki ebből rendelt, biztosan jó étvággyal fogyasztja.
Minden pénteken jár valamilyen gyümölcs az ebédhez, ami ma alma. Ezt még nem kóstoltam, de gyanítom, hogy az a bizonyos nyári piros alma, ami bobobobobrízű. Mindegy, mert el fog fogyni.
Én viszont hétvégére búcsút veszek, mert ezzel a rovattal nem jelentkezek már a héten! Gyulán fesztivál lesz, de mindenkinek jó szórakozást, és kellemes időtöltést kívánok! Mindehhez, jó időt is!
Én viszont hétvégére búcsút veszek, mert ezzel a rovattal nem jelentkezek már a héten! Gyulán fesztivál lesz, de mindenkinek jó szórakozást, és kellemes időtöltést kívánok! Mindehhez, jó időt is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése