Soha nem tettem eddig ilyet, és valószínű ez lesz az utolsó. Mai bejegyzésem, egy ide illő idézettel kezdem.
"A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott."
"A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
„Ne válasszunk magunknak csillagot?”
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott."
Történt, hogy tegnap eset kimozdulánk itthonról, és elindultunk vala az éjszakában. Nem négy ökrös szekéren, hanem négyhengeres Szuzukival. A Perseida meteorraj éjszaka érte el a maximumot, így mivel világ életemben érdekelt a csillagászat, más szórakozás mellett, elmentünk hullócsillag nézőbe. Hogy mennyit láttam?!!! Egyet sem. Hogy egy mikroszkópikus porszem sem jutott nekem? Ennyit érek? Nejem tán látott kettőt, de... Igaz, hogy szuperhold volt, és a város fényes egét kémleltem, ahol még a csillagok is alig láthatóan pislákoltak, így túlzó reményeim nem voltak. De a szándék megvolt. Így aztán hiába szóltam ábrándozva Erzsikének, aki egyébként hites feleségem, ebben az éveben csillag nélkül maradok. És mikor a betonúton, a négyhengeres Szuzukival lassacskánt hazafelé ballagtunk, még meg is szórtak bennünket a szúnyogirtó szárazfüsttel. Mily szerencse, hogy a Perseidák csak egy év múlva jönnek legközelebb.
A kaja viszont már itt van. Vegyes zöldségleves, ami egyértelmű mibenlétét tekintve. A mindenki által jól ismert gyorsfagyasztott zöldségkeverékből készült, ami miatt semmi problémám nincs. Ma úgy tűnik, a mexikói keverék került sorra, ami kitűnő. A legegyszerűbb levesek egyike, és elsők közt szerepelt a kezdőknek ajánlott receptjeim közt. Valahol el kell kezdeni! Soha nem a legbonyolultabb étellel. Én, és mások sem mesterszakácsként kezdték. Nem szégyen tehát a legegyszerűbb módon indulni. A cél szentesíti az eszközt! Nem ragozom tovább, pedig az imént írtaknak van oka. Ennyi!
Van friss receptem a meggyszószról, mert látva a mai menüt, hétfőn megírtam, én hogyan készítem. Le is írtam, és pár perc múlva javaslatként az érkezett, hogy próbáljam ki rummal. Biztos jó lehet, de rá merem tenni a rosszabbik lábamat, hogy a konyhán az életben nem töltöttek sem rumot, sem aromát a meggyszószba. Én egyébként szeretem a rumot. Mást is, de csak módjával. Úgy tűnik a korral, a fogyasztható mennyiség is jelentősen csökken. Óvatos duhajnak kell lennem!
A rántott sajtról eddig nem írtam, egyszerűen azért, mert nem láttam még szükségét. Pedig, legalább egy dolog, amire illő lenne felhívnom a figyelmet. Azt, hogy a tökéletes rántott sajt titka, a bő, forró olaj, amiben sül. Ez biztosítja azt, hogy a panír gyorsan megszilárdul rajta, és nem engedi kiszivárogni az értékes sajtot. Ha hideg, és kevés az olaj, vagy más zsiradék, a sajt megolvad sütés közben, és kifolyik a panírból. Ez a lényeg.
Még egy lényeges dolog van a mai ebéddel kapcsolatban, mégpedig a süti ami ma is jár az ebédhez. Ma puncs szelet jött, ami rendkívül látványos, sokszínű süti. Állítólag a cukrászati nemes hulladékot erre használják fel. A divatos magyarázattal: a hírt sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Aki kitalálta, viszont nem volt buta. Én viszont elbúcsúzom, mert nem vagyok a csúcson, enyhén szólva. Az okát nem tudom, de bízom benne, hogy hamarosan változik a helyzet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése