2014.08.06. Májgaluskaleves, zöldborsófőzelék. mustáros, sült tarja.

Mostanában egész jól alszom, pedig az időjárás nem ad rá okot. Műtétem óta igen frontérzékeny vagyok, de most minden OK. Bő egy hónapja elhatároztam, hogy bármennyire is fáj valamim, nem veszek be fájdalomcsillapítót. Egy ideig fájt, majd még jobban fájt, majd elviselhető lett. Nem lettem függő, mert nem minden nap, csak akkor használtam, mikor már nagyon kellett, de most azt sem. Semmit! Mindennek megvannak a mellékhatásai, így ennek is. Így szebbek az éjszakáim is, mert nem ébredek fel hajnalban arra, hogy megint fáj valami. Kicsit mindig fáj, egész nap, főleg a műtött végtagjaim, de mindig ugyanannyira, így elviselhetően. Csak egy kis akarat kellett hozzá.
Van, aki nem rendelkezik ilyennel! Van egy korosabb hölgyismerősöm. Romantikus lélek, nem tehet róla. Minden reggel azzal kezdi, hogy letölt egy képet a netről, és azt az összes ismerősével megossza. Ráadásul, meg is jelöl rajta mindenkit. Ez azzal jár, hogy megjelenik az üzenőfalamon, és bárkinek tetszik, vagy hozzászól, nekem is jelzi a face. Így reggel, amikor felkeltem, már tele volt visszajelzésekkel az üzenőfalam. Már nem bosszant. Most is az volt az első, hogy elrejtettem, így a továbbiakban nem veszek tudomást róla. DE!!! Szegénykémet hosszabb - rövidebb időre mindig letiltja a Face! Ezért. Van aki megelégeli azt, hogy minden reggel virágos képekkel, békegalambokkal, őzikékkel ébredjen, így jelenti. Ha nem, a Face akkor is vizsgálódni kezd, a sok idegen tartalom miatt. Így aztán, megjósolom, hogy néhány nap után, ismét le lesz tiltva. Mindig, az előzőnél hosszabb időre, és egyszer tán végleg. És fogalma nincs miért. A múltkor panaszkodott, és megírtam neki, miért tiltják le. Nem értette. Most sem. Bevallom, kicsit sajnálom. Ő arra használja a Facét, hogy minden nap küld minden ismerősének egy képeslapot, mert csak ezt az előnyét ismeri a közösségi oldalnak. 
Én viszont, egész más előnyeit használom. Nem lehetne meg a napi kajabeszámolóm például nélküle. És mi lesz még!? Napról - napra változik a világ, ami nekünk most természetes, évtizedek múlva a múlté lesz. A technika új vívmányai észrevétlenül betörnek életünkbe, időnként nagyon hasznosan. Én például itt vezetem elektronikus naplómat, a napi kaja köré kanyarítva. És remélem, ezek is hosszú ideig fennmaradnak, mint más, írásos dokumentumok. Például, a mai kajáról.

Ma májgaluskaleves érkezett elsőnek, ami mindig kíváncsivá  tesz. Jól főznek a konyhán, de a májgaluska ritkán érkezett még úgy, ahogyan én szeretem. Tudom, hogy a nagy mennyiségek miatt, nem lehet az általam alkalmazott kisipari módszerekkel csinálni a galuskát. Akkor is ki kellene találni valamit, mert nekem mindig keménynek tűnik a galuska. Még azt is elfogadtam, hogy hozzám korábban érkezik, mint máshova, így mások esetében még fő, így puhul a forró lében. Kipróbáltam. Fazékba töltöttem, tovább melegítettem, sőt kevés vizet is kellett töltenem hozzá, mert elforrta a levét, de a galuska akkor is keményebb maradt, mint ahogy szeretem. Lehet, hogy nem zsemlemorzsát, hanem grízt tesznek bele? Ma sem tökéletes a leves. Kivételesen a galuska megfőtt, de összefőtt. A lé pedig sós, még az én edzett gyomromnak is! Jól kimorfondíroztam magam korán reggel, de máris itt a receptem, hátha van köztetek, aki hasznát veszi. 

Rögtön szolgálok egy másik recepttel is, ami az egyik főkaja készítéséről szól. Zöldborsófőzeléket kaptunk ugyanis, fasírttal. Akár a mai kép is szerepelhetne a receptemben, de nem az. A fasírt kiemelésével ugyanis, mindig meggyűlik a bajom, mert mire majdnem az edény szélére ér, mindig széttörik. Így aztán grafikus képességeim jönnek, és a fasírtot digitálisan összeillesztem.

Az a kép, ami a receptben van,  trükkmentes. A mai kép viszont nem. Jól éreztem, hogy szét fog esni a fasírt. Semmi baj, kezelésbe vettem digitálisan, és máris szép a kép. A főzelék, egyébként kitűnő, és a fasírt is.  És kivételesen olyat tettem, amit eddig soha. Az eredeti, és a javított kép is látható mai írásomban. Nem nagy a különbség, de mégis látható.
Nagy dilemma áll fiam előtt, mert szereti a főzelékeket is, na meg a tarját, ami szintén a válaszható főfogások közt van.

Nekem is egyik kedvenc húsom. A tarját átszövő zsírerek, nagyon szaftossá teszik ezt a húsfélét. Épp ezért kedvelt, a grillezésekkor. A mai tarjaszelet, nem faszénparázson készült, de a tarjaszeletet szinte elengedhetetlen mustáros ízesítésével készítették. Ha grillezek, mindig legalább egy nappal előtte bepácolom a húst, de még jobb, ha több nappal. A páclé, nem csak ízesít, hanem a hús rostjait fellazítja, így még puhább, omlósabb lesz a tarja. Sokan intenek, meg ne sózd a húst, mert kivonja a nedvet belőle sütés közben. Nekem más a véleményem, de nem ragaszkodok hozzá erőszakosan. Tegnap láttam egy receptoldalon, hogy egy ifjú szakácsnő meg merte kérdezni, hogyan olvassza a csokit, hogy gyümölcsöt tudjon bevonni vele. Mindenki más tanácsot adott. Nyolcvan hozzászólás jött legalább, és mind másképpen javasolta. Közben jól össze is vesztek egymással. Ment az anyázás rendesen. Van olyan, aki mindig jobban tudja. És vár arra, hogy oszthassa az észt. Így fontosnak érzi magát. De mindig kötözködik is. Régebben velem is mindaddig, míg nem bírta elviselni igazamat, és letiltott, hogy ne láthassam baromságait. Mégis tudom, hogy ő áll minden ilyen vita hátterében, mert nem látom ugyan kommentjeit, de azt igen, hogy más kommentelők reakciói rá mutatnak. Megemlítik név szerint. Ő már csak ilyen! Tőlem soha nem kapott még senki olyan tanácsot, ami nem a tökéletes megoldás lett volna. Csak azért, hogy nekem legyen igazam? Tudom, hogy fehér, mégis azt mondom fekete, hogy a másiknak ne legyen igaza, és én tűnjek okosabbnak.
Megint túlragoztam bizonyos dolgokat, de nem szabad elfelejtkezni a szerdánként járó sütiről.

Kíváncsi voltam nagyon, mert ilyenkor cukrászsüti jön. Az utóbbi időben, a nyári meleg hatására, egyik süti sem érkezett fotózható állapotban. Mindegyik viseletesebb volt annál, hogy képernyőre tegyem. Nem volt gond, mert óriási ételfotó archívummal rendelkezek, ami természetesen mind saját képem. Így aztán mindig kerestem olyan képet, ami azt a sütit ábrázolja ami aznap érkezett, de szebben nézett ki. Ma viszont egyedi képet csinálhattam. Nem emlékszem, hogy valaha is láttam már ilyen fotót, ami a piskótatekercs végét ábrázolná. Ez normális esetben megy a puncs szeletbe, vagy a somlóiba. Ez is a cukrászat nemes hulladéka, ami elvileg nem kerül ki a polcra. Ma én kaptam belőle!