Szervusztok!
Ma is rövidebb leszek az átlagosnál, mert annak kell lennem, hogy befejezzem elmaradt írásaimat, receptjeimet a hétvégén készített kilencféle ételről. Igen! Kilenc. Megszámoltam. Először csak nyolcat számoltam, de mivel a csirkecombot kétféle módon készítette el Párom, az is kettő, bár egy bejegyzést írtam róla. Aztán van az az egy darab fránya vegyes saláta, amit meglehetősen méltatlanul annyira ledegradáltam, hogy nem is jutott eszembe a receptírás róla. Aztán rájöttem, hogy nem a szokványos módon csináltam azt sem, így rövid, de frappáns írás lesz arról is. Így aztán, minden valószínűség szerint ma a végére érek az ujjaimat sem kímélő írásoknak. De önként vállaltam, hiszen a gasztroblogger nem saját magának, hanem közönségének ír. Azzal a világos szándékkal, hogy ételkészítési tanácsokkal lássa el azokat, akik esetleg kevésbé gyakorlottak, vagy csak egyszerűen kíváncsiak a mások által sütött-főzött ételekre.
Most viszont olyanok jönnek, amiket természetesen nem én csináltam. Merthogy az előbb érkezett ételek kerülnek sorra.
Elsőként a kacsanyak leves. Rögtön hozom is a receptet, de apró megjegyzést kell fűznöm hozzá. Ezen az oldalon, ez a harmadik legnépszerűbb receptem. Annak ellenére, hogy egy úr azután érdeklődött a múltkor, nyilván "jobbító szándékkal" hogy mennyi víz kell a leveshez. Ha levest főztök, Ti is decis pohárral méritek ki a vizet? Szóval ezt kekeckedésnek vettem. Lehet, hogy nem annak szánta, de gyanús. Egyébként eddig összes írásomhoz ez volt a második hasonló reakció. Nem rossz az arány. Inkább érdeklődéssel, vagy egyenesen örömmel fogadják írásaimat, és csak pozitív reakciók érkeznek. Kivéve ezt a kettőt. A majd 700 bejegyzéshez. A mai leves teljesen tükrözi a receptben foglaltakat, bár nem tudom a konyhán hány liter vizet tettek hozzá. 400, vagy 500 litert? Annyira szépen sikerült tálalnom a mai levest, hogy valószínű ki fogom cserélni a receptemben is a képet a maira.
Mindannyiunk nagy kedvence a paradicsomos húsgombóc. Családunkban biztosan. Én lakodalmakban szerettem meg, amikor a jaminai főzőasszonyok, a tyúkhúsleves másra nem használható melle, és combja húsát ledarálták, és ebből fasírtot, vagy paradicsomos húsgombócot készítettek. A fűszeres levesben, hosszú ideig főtt legöregebb tyúkokból. Istenien! Bátran be merem vallani, én sem tudnék jobbat csinálni, ami nem nagyarcosság, mert én sem főzök ám rosszul. De ezek az asszonyok egy összeszokott csapat volt, és ha őket hívták meg főzni, biztos volt a jó kaja. Sokat hívták őket! Volt, amikor minden hétvégén találkoztunk, mert ők főztek, én videóztam. Sok tapasztalatot szereztem egyénként ilyenkor, mert itt ismertem meg Pista Bátyámat, akitől a tökéletes birkapörkölt titkát is elleshettem. Na meg óriási emberismeretét is átadta részben, aminek később nagy hasznát vettem többször is. Azt is megtudtam, miért a legöregebb tyúkokból fő a leves. Az csak ürügy, hogy azokból van a legjobb leves. Faluhelyen, még mindig divat az, hogy a meghívott vendégek előzőleg a nászajándékkel együtt tojást, lisztet, tyúkot visznek a házigazdának. Milyen tyúkot? Nyilván azokat, amik már megélték életük javát, nem tojnak, így más hasznuk nincs, megérettek a vágásra. Ez a magyarázat. Annyit dumálok, hogy majd elfelejtettem a receptet!
Sokáig nem írtam semmilyen rántott ételről, és néhány hete pótoltam csak. Annyira egyszerűnek tartottam, annyira természetesnek, hogy nem láttam szükségesnek. Az, hogy kezdőknek szóló oldalamra került először az összefoglaló írás, nem véletlen. Nekik van legnagyobb szükségük az átfogó, képekkel illusztrált magyarázatra. Saját oldalaimon is, a legegyszerűbb receptek a nyerők. Sajnálom, hogy egyre kevesebben képesek arra, hogy átadják gyerekeiknek, unokáiknak a főzés sütés szeretetét, saját receptjeiket. Többek közt ezért vagyok gasztroblogger. Tíz oldalt tartok fent, és ezek közül egy, csak a kezdőknek szól. Igaz, ezt is sokan olvassák, nemcsak fiatalok, főleg az USA-ban. Ennek is szívből örülök! És nem csak Magyar anyanyelvűek látogatják oldalaimat, hanem a fordítóprogramoknak köszönhetően szinte mindenki. Most is üdvözlöm azokat, akik más nyelven olvassák ezt az írást is! Látjátok! Gyorsan akartam végezni, mert van dolgom, de én már csak ilyen vagyok. Lehet, hogy előző életemben, regényeket, de legalábbis novellákat írtam. De megint majdnem elmaradt az írás a rántott csirkéről!
Szerdánként valamilyen süti is jár az ebédhez. Ma csokis szelet. Már évek óta kicsi gond van ilyenkor a krémes, csokis sütikkel. Mire ideér, a melegtől széthullik, a krém, a csoki folyóssá válik. Így ma az archívumomból kerestem egy tavaszi képet, amin lényegesen szebb ez az egyébként finom süti. És most eszembe jutott, hogy ma meg kell írnom az utolsó, sütiről szóló bejegyzésemet, amit ezután rögtön el is kezdek. Szívesen teszem, mert figyeltek rám. Nem vagyok annyira sütis, de azt hiszem hónapokra elteltem velük a hétvégén. Megleptek egy tortával is, na meg a többi.
Tegnap egyébként megint az egekbe emelkedett oldalaim látogatottsága, amit köszönök mindenkinek. Jól esik, hogy kíváncsiak vagytok ránk!
Ma is rövidebb leszek az átlagosnál, mert annak kell lennem, hogy befejezzem elmaradt írásaimat, receptjeimet a hétvégén készített kilencféle ételről. Igen! Kilenc. Megszámoltam. Először csak nyolcat számoltam, de mivel a csirkecombot kétféle módon készítette el Párom, az is kettő, bár egy bejegyzést írtam róla. Aztán van az az egy darab fránya vegyes saláta, amit meglehetősen méltatlanul annyira ledegradáltam, hogy nem is jutott eszembe a receptírás róla. Aztán rájöttem, hogy nem a szokványos módon csináltam azt sem, így rövid, de frappáns írás lesz arról is. Így aztán, minden valószínűség szerint ma a végére érek az ujjaimat sem kímélő írásoknak. De önként vállaltam, hiszen a gasztroblogger nem saját magának, hanem közönségének ír. Azzal a világos szándékkal, hogy ételkészítési tanácsokkal lássa el azokat, akik esetleg kevésbé gyakorlottak, vagy csak egyszerűen kíváncsiak a mások által sütött-főzött ételekre.
Most viszont olyanok jönnek, amiket természetesen nem én csináltam. Merthogy az előbb érkezett ételek kerülnek sorra.
Tegnap egyébként megint az egekbe emelkedett oldalaim látogatottsága, amit köszönök mindenkinek. Jól esik, hogy kíváncsiak vagytok ránk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése