Mozgalmas volt a hétvégém, de ezt szinte mindenki tudja már, mert nem rejtettem véka alá a készülődésemet. Pótszülinapot tartottunk, és igen jól sikerült. Minden étel finom volt, a vendégek meg voltak elégedve, és ez a lényeg. Nem fogok sokat mellédumálni, mert elvárják, hogy mihamarabb megjelenjenek az írások is a különféle kajákról, természetesen a receptekkel együtt. Így ezután, rögtön nekikezdek írni, és írni, és írni. Sokat kivett belőlem a hétvége, így tegnap csak kínoztam magam az 1 (azaz egy) gyümölcssaláta recepttel. Nem is recept, hanem az elkészítés pontos leírása szerepel blogbejegyzésemben. Erre futotta.
Jöjjön a mai ebéd, csak úgy megszokásból!
Lebbencslevessel kezdünk, aminél magyarosabb levest, keveset találunk. Egyre többször jönnek elő kora-gyerekkori emlékeim, és a múltkor leírtam, hogyan készítette nagymamám ezelőtt ötven évvel az öreg lebbencset. Pedig már volt róla korábbi receptem. Elfelejtettem bevenni a Cavintont. A lényeg, hogy a recept megvan, két változatban is, így idehozom azt, ahogyan én készítem a lebbencset.
Pulykatokányt is nem egyszer csináltam már, és talán ez hasonlít legjobban a mai ebédünkre. Ezt a receptet pont egy éve írtam, amikor a Kifőztük magazin felkérésére öt ételt készítettem el. Ez is köztük volt, és tényleg csak hasonlít a mai főételek egyikéhez, mert egész más főként a tálalása. A tálalás, egyébként rendkívül fontos, de nem annyira, hogy az étel íze ennek a rovására menjen. Esküszöm, soha olyan ételt nem fényképeztem életemben, amit ne lehetett volna megenni. Nálam az étel íze a legfontosabb szempont. Legtöbb barátomnál is. A barátokat gasztronómiai értelemben említettem meg. Van viszont olyan, aki úgy is áll neki, hogy majd lesz belőle valami. Neki csak egy fotó a lényeg, amit meg tud osztani a facebookon, de nemhogy receptet nem mellékel hozzá, de még azt is a legritkább esetben árulja el, mit takar a kép. Nem érdekelne, ha időnként nem osztaná az észt. Mások segítségével, azok kijátszásával, átverésével tör előre, de egyszer elfogynak azok, akiket be tud csapni. Na megint kitört belőlem egy év eleji sérelem.
A következő főétel a babfőzelék. Nagy dilemmám van. Sokan azt hiszik, Bud Spencer csilis babot kajált a filmjeiben. Óriási tévedés! Nem csilis, hanem hagymás sült babot evett. És itt a dilemma! Mint a filmekben látjuk, serpenyőben készíti a babot, szabad tűzön. Miből? Merthogy a babot, mint tudjuk előző este be kell áztatni, majd megfőzni. Nem hiszem, hogy a vadnyugaton, az út melletti supermarketben konzerv babot vett volna az öreg, majd azt megfelelő módon kibontva, abból csinálta volna a kedvenc kajáját. A stáb mennyi konzerv babot hurcolászhatott utána? Lehet, hogy nem is Ő csinálta, hanem szakácsok hada kísérte. Esetleg Gordon Ramsay, vagy Jamie Oliver, netán Nigella Lawson. A bab egyik kedvenc alapanyagom, a paradicsom, és a káposzta mellett, így nem csoda, hogy van receptem a babfőzelékről is. Igaz, ebből is kettő volt eredetileg, de mikor észrevettem átjavítottam az egyiket tarkababra, a másikat fehérbabra. Mindkettőt másképp csinálom ugyanis, igaz, nagyon kis különbséggel. A bab, mindkettőben előtte be van áztatva. Itt az aktuális recept. Ma igazán jól sikerült a babfőzelék, és tulajdonképpen minden. Egyik étel sem lógott ki a többi közül. Negatív értelemben semmiképpen. Mindegyik általam kóstolt kaja finom lett!
Akár be is fejezhetném, és mehetnék dolgomra, ami nem lesz más mint receptírás, és blogszerkesztés, de hétfő van, és ilyenkor jár még az ebéd mellé egy süti. Hétfőként péksütiket szoktak választani az ebéd mellé, és olyanra esett a választás, ami nélkül régebben elképzelhetetlen volt a reggelem. Ez úgy harminc éve lehetett, amikor a reggeli kávé ismeretlen volt számomra. Már ifjú házas voltam, amikor nejemmel délben az ebéd után először ittam kávét. Később reggel is egyet, de még később csak reggel ittam egyet. Most is ritkán fordul elő, hogy napi egy kávénál többet igyak. A sajtos rúd viszont most nosztalgiát ébresztett bennem, így ezt biztos hamarosan el is pusztítom.
Nektek is jó étvágyat kívánok! Nekem már biztosan meglesz.
Jöjjön a mai ebéd, csak úgy megszokásból!
Nektek is jó étvágyat kívánok! Nekem már biztosan meglesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése