Kedves Naplóm!
Így kezdődtek régen, a díszkötésű füzetek naponta ismétlődő bejegyzései, a szende ifjú kisasszonyok féltve őrzött naplóiban, sűrű pislogások közepette. Én viszont, kvázi, naplót írok minden hétköznap. Teszem ezt két éve, minden különösebb rituálé nélkül, csak magam szórakoztatására. Digitális formában, mert a technika lehetőséget ad rá. A különbség csak annyi, hogy az én naplóm, nem valamelyik leányszoba titkos rejtekében bújik meg a vizslató szemek elől, hanem teljesen nyilvános. Így tehát minden hétköznap találkozhattok néhány, számomra is fontos, vagy éppen bugyuta történettel. De egy napló, már csak ilyen. Kisasszony sosem voltam, de még csak meleg sem, naplóim nagy részében viszont melegekkel foglalkozok. Meleg ételekkel, amik minden hétköznap rendben megérkeznek hozzánk. Azért, hogy jóllakassanak engem, és családom ifjabb tagját. Kétféléből választhatok ami a főkajákat illeti, de egy ideje direkt a Ti kedvetekért mindkettőből rendelek. Ezt azért teszem, hogy mindkét választható főételt be tudjam mutatni szubjektív elemzés alapján. Azért, hogy elemzésem, receptjeim alapján, néha ötletet adjak ebédetekhez. Tudom, volt olyan, aki írásom alapján kapott kedvet valamelyik ételhez, és rohant elkészíteni.
És mint mindig mással is foglalkozom. Azzal, ami éppen aktuális számomra. Amiben örömöt, vagy bosszúságot lelek.
Mozgalmas napom volt tegnap, mondhatom, sokkal mozgalmasabb az átlagnál. Mások számára is megnyugtató módon elintéztem egy problémásnak látszó állapotot. Ezért jó előtte meggyőződni arról, hogy amit leírunk, annak van-e valami alapja, vagy már esetleg idejétmúlt. Örülök, mert nagyon úgy tűnik, sok ismerőst szereztem hobbimmal, akik barátaim lettek. Ez az elmúlt két évre vonatkozik. Én így látom, és a tegnapi megnyilvánulásaitokból meg is bizonyosodtam róla. Úgy érzem, soha nem nyomultam! Ennek ellenére elismerik munkámat. Vannak persze ritka kivételek, amikor nem, de ezeken gyorsan túlteszem magam. Most viszont újra megtiszteltek valamivel, és igyekszem az elvárásnak megfelelően helyt állni. Nem mások várnak el tőlem valamit, hanem én, saját magamtól. Magammal szemben, sokkal nagyobbak a követelményeim, mint másokkal kapcsolatban. Ezért van az, hogy sokat csalódtam már másokban. Magamban is, de ezt most hagyjuk!
És ezért van az, hogy a kajákkal szemben is vannak elvárásaim. Elsősorban az, hogy finom legyen. A másik, hogy ne legyen csak úgy oda ........ a tányérra. Bár egyre nagyobb rutinom van, mégis minden nap fejtörés előzi meg a tálalást. Fő szempontok: jól nézzen ki, egységes legyen, a tál (tányér) színében is illeszkedjen az ételhez. Nem vagyok végzett vendéglátóipari szakember, de szépérzékem, és főleg rutinom, az van. Ma is igyekeztem. Ma legjobban, a szülinapomra kapott tálalókészlet illett a kajákhoz.
A szép színes gyümölcsleves is jól mutat benne. Most nem kellett tegnap este, vagy hajnalban receptet írnom, mert már korábban írtam a gyümölcslevesről. Bizonyítékom is van. Akár hideg, akár meleg. Bár ilyenkor nekem jobban esik hidegen, megkóstoltam, és a megszokott íz fogadott. Csipet fahéjjal, szegfűszeggel a csodás illattal. Azért inkább beteszem a hűtőbe, és megvárom míg kihűl. Megint az illat előzte meg az ebédet. Alig tudtam megállni, hogy ne zavarjam be azt a tányérnyi gyümölcslevest, amit kitálaltam.
A fűszeres sült csirkecomb sok mindent takarhat. Tudjátok mit?!!! Várjátok meg a hétvégét, mert készülünk! Akkor kaptok, egy vadiúj receptet! Nem maradt el a szülinapom, mert szűk családi körben megünnepeltük a maga napján, de a rokonságot a hétvégére sikerült összecsődíteni, és akkorra több különlegességet találtunk ki oldalbordámmal. A csirkecomb is köztük lesz. Ezt Párom vállalta magára, így egyenlőre félig titok. A mai kajához egyenlőre megint, az ízlelés alapján adok nagyon gyors, szubjektív élményem alapján írt véleményt. A csirkecomb pikáns, fokhagymás mártással érkezett, és az illatokra különösen Kimi kutyám kapta fel fejét. Beleszimatolt a levegőbe, és megnyugodva konstatálta, hogy ma megint finom csontot fog ebédelni. Őt csak ez érdekli a menüből.
A rakott karfiolról pedig tényleg nem tudok mit mondani, hacsak azt nem, hogy egy régi ismerősöm ételfotóján láttam néhány napja pagodakarfiolt. Ismeritek? Az egyik leglátványosabb zöldség a világon. Rögtön meg is kérdeztem, hol vette, de mint kiderült, fagyasztott termék volt. Ugyanúgy mint az, amiből a mai étel készült, hiszen tökéletes a rántott karfiolhoz a mélyhűtött alapanyag. Csak panírozni kell, majd forró olajban kirántani.
A rántott zöldségeknek elengedhetetlen tartozéka a tartármártás. Erről viszont fogok írni a közeljövőben. A múltkor, egy kitűnő, színvonalas ebéd kapcsán írtam épp a tartárról, ami nem úgy sikerült, mint a többi asztalra tett étel. Pedig ez is lényeges! Most még nincs receptem róla, bár többször készítettem már, hamarosan jelentkezek vele. Annyit előre elárulok, hogy nem nyers tojásból fogom csinálni, mert Drágám akkor nem enné meg, na meg Gordon Ramsay sem. Egyszer láttam, hogy amikor az ürge megtudta, nyers tojás van a kajába, azonnal elküldte készítőjét az ürgelyukba! Mint mindig most is a tartárt keveslem a karfiolhoz. Persze, mert nekem nem elég ami jár. Itt, a konyhán a tartárt nagyon jól készítik. Talán azért is ennék belőle sokkal többet.
Kedves Naplóm!
Úgy érzem, mindenről írtam már, ami ma foglalkoztatott. Ha most este lenne, úgy búcsúznék, hogy: én Istenem, Jó Istenem, lecsukódik már a szemem, stb. De egészen estig, nem lesz este, így csak simán becsuklak, és elmegyek dolgomra. Mert az lesz bőven, hiszen ma megyünk bevásárolni a szombati bulira. Ne kíváncsiskodj, aluggyá!
Így kezdődtek régen, a díszkötésű füzetek naponta ismétlődő bejegyzései, a szende ifjú kisasszonyok féltve őrzött naplóiban, sűrű pislogások közepette. Én viszont, kvázi, naplót írok minden hétköznap. Teszem ezt két éve, minden különösebb rituálé nélkül, csak magam szórakoztatására. Digitális formában, mert a technika lehetőséget ad rá. A különbség csak annyi, hogy az én naplóm, nem valamelyik leányszoba titkos rejtekében bújik meg a vizslató szemek elől, hanem teljesen nyilvános. Így tehát minden hétköznap találkozhattok néhány, számomra is fontos, vagy éppen bugyuta történettel. De egy napló, már csak ilyen. Kisasszony sosem voltam, de még csak meleg sem, naplóim nagy részében viszont melegekkel foglalkozok. Meleg ételekkel, amik minden hétköznap rendben megérkeznek hozzánk. Azért, hogy jóllakassanak engem, és családom ifjabb tagját. Kétféléből választhatok ami a főkajákat illeti, de egy ideje direkt a Ti kedvetekért mindkettőből rendelek. Ezt azért teszem, hogy mindkét választható főételt be tudjam mutatni szubjektív elemzés alapján. Azért, hogy elemzésem, receptjeim alapján, néha ötletet adjak ebédetekhez. Tudom, volt olyan, aki írásom alapján kapott kedvet valamelyik ételhez, és rohant elkészíteni.
És mint mindig mással is foglalkozom. Azzal, ami éppen aktuális számomra. Amiben örömöt, vagy bosszúságot lelek.
Mozgalmas napom volt tegnap, mondhatom, sokkal mozgalmasabb az átlagnál. Mások számára is megnyugtató módon elintéztem egy problémásnak látszó állapotot. Ezért jó előtte meggyőződni arról, hogy amit leírunk, annak van-e valami alapja, vagy már esetleg idejétmúlt. Örülök, mert nagyon úgy tűnik, sok ismerőst szereztem hobbimmal, akik barátaim lettek. Ez az elmúlt két évre vonatkozik. Én így látom, és a tegnapi megnyilvánulásaitokból meg is bizonyosodtam róla. Úgy érzem, soha nem nyomultam! Ennek ellenére elismerik munkámat. Vannak persze ritka kivételek, amikor nem, de ezeken gyorsan túlteszem magam. Most viszont újra megtiszteltek valamivel, és igyekszem az elvárásnak megfelelően helyt állni. Nem mások várnak el tőlem valamit, hanem én, saját magamtól. Magammal szemben, sokkal nagyobbak a követelményeim, mint másokkal kapcsolatban. Ezért van az, hogy sokat csalódtam már másokban. Magamban is, de ezt most hagyjuk!
És ezért van az, hogy a kajákkal szemben is vannak elvárásaim. Elsősorban az, hogy finom legyen. A másik, hogy ne legyen csak úgy oda ........ a tányérra. Bár egyre nagyobb rutinom van, mégis minden nap fejtörés előzi meg a tálalást. Fő szempontok: jól nézzen ki, egységes legyen, a tál (tányér) színében is illeszkedjen az ételhez. Nem vagyok végzett vendéglátóipari szakember, de szépérzékem, és főleg rutinom, az van. Ma is igyekeztem. Ma legjobban, a szülinapomra kapott tálalókészlet illett a kajákhoz.
A rántott zöldségeknek elengedhetetlen tartozéka a tartármártás. Erről viszont fogok írni a közeljövőben. A múltkor, egy kitűnő, színvonalas ebéd kapcsán írtam épp a tartárról, ami nem úgy sikerült, mint a többi asztalra tett étel. Pedig ez is lényeges! Most még nincs receptem róla, bár többször készítettem már, hamarosan jelentkezek vele. Annyit előre elárulok, hogy nem nyers tojásból fogom csinálni, mert Drágám akkor nem enné meg, na meg Gordon Ramsay sem. Egyszer láttam, hogy amikor az ürge megtudta, nyers tojás van a kajába, azonnal elküldte készítőjét az ürgelyukba! Mint mindig most is a tartárt keveslem a karfiolhoz. Persze, mert nekem nem elég ami jár. Itt, a konyhán a tartárt nagyon jól készítik. Talán azért is ennék belőle sokkal többet.
Kedves Naplóm!
Úgy érzem, mindenről írtam már, ami ma foglalkoztatott. Ha most este lenne, úgy búcsúznék, hogy: én Istenem, Jó Istenem, lecsukódik már a szemem, stb. De egészen estig, nem lesz este, így csak simán becsuklak, és elmegyek dolgomra. Mert az lesz bőven, hiszen ma megyünk bevásárolni a szombati bulira. Ne kíváncsiskodj, aluggyá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése