2014. július 23., szerda

2014.07.21. Grízgaluska leves, zöldbabfőzelék, pincepörkölt.





A daragaluska levest, mindenki lánykori nevén ismeri. Tehát grízgaluska levesként. Igaz? Hiába aggatnak rá kevésbé ismert neveket, attól még grízgaluska marad. Én is így ismertem meg már gyerekkoromban, és tizenéves voltam, mikor először készítettem. Erről, még nem sokat írtam. Hárman vagyunk testvérek, így mivel szüleim dolgoztak, egy idő után, rám merték bízni tesóim ellátását. Nem volt apelláta, hogy tetszik, vagy nem tetszik, nem volt választásom. Persze, hogy egyszerű kajákkal kezdtem, és semmitől nem féltem. A bátrak vakmerőségével vágtam bele mindenbe, és állítólag nem sok kaját rontottam el. Később baráti társaságban is mindig rám bízták a fakanalat, így edződtem. Nejem is hasonlóképp nőtt fel. Neki is gondoskodni kellett egy idő után a húgairól, és Ő is korán megtanult főzni. Szerencsére családunk új tagja is, (aki még nem az, de annak tekintjük) szóval Ő is jól főz, így biztonságban látom fiam változatos igényeinek kielégítését. Sokszor nem szégyen egy fiataltól sem tanulni, ha valamit ügyesen csinál. 
A múltkor kicsit berágtam, a grízgaluskaleves kapcsán. Ha azt főznek a konyhán, állandó problémám, hogy nem vagyok megelégedve a galuskával. Most sem! Szóval kekeckedek? Á nem! Tudom, én korábban kapom meg mint mások, hisz a sor elején vagyok a kiszállításnál, de sűrűn keménynek találtam a galuskát. Nem is az anno általam használt módszerrel készül a leves és a galuska, hanem a nagy mennyiség igényei szerint nem kézzel szaggatják, mint régen én. Amikor legutóbb megérkezett a leves, fogtam magam, és nekiálltam megcsinálni a sajátomat. Pedig ott volt előttem az, ami a konyháról érkezett. Ez nem kritika a menzai koszt irányába, de eszembe jutottak gyerekkorom élményei, és az omlós grízgaluskák, amiket nagyon régen készítettem, és ettem. Így főztem magamnak két adagnyit, amit meg is ettem. Jól esett. Olyan volt, mint a régi szép időkben. Omlós, lágyan sós, és megfelelő állagú. Se nem kemény, se nem szétfőtt. A mai leves sajnos, megint nem csúcsminőségű. Igen hosszan értekeztem a grízgaluskáról, és már fel is tettem receptemet, hátha valakinek esetleg felcsigáztam volna érdeklődését.  A grízgaluskát használtam már köretként is. Annak is kitűnő, mert minden szaftos étel mellé illik. Én szalontüdő mellé tálalom zsemlegombóc helyett. 
Hosszú volt a bevezető, de ez is a kajáról szólt.
A mai írás következő fejezete már a főételek egyikét ismerteti. Ma zöldbabfőzeléket kaptunk, ami bár már gyönyörű, friss áru kapható, biztosan fagyasztott termékből készült. Könnyű vele dolgozni, de más oka is van, hogy ezt használják a konyhán. Sokszor ajánlják fel ugyanis helyi őstermelők portékáikat az étteremben. Nem vásárolhatnak belőle, bármilyen kedvező is lenne az ára, mert nem számlaképes az áru. Ha pedig az APEH, férjezett nevén NAV ezt észreveszi, akkor irgum-burgum! Elég a mellédumából, jöjjön a recept! Mivel eddig nem volt, tegnap írtam egyet. Úgy, ahogy én szeretem, tejfölös habarással.  Ez tehát az én receptem, de az előre írt receptek esetében mindig nyitva áll a kérdés, mennyire hasonlít, az aktuális ételhez. Nagyon! Szinte tökéletesen leírtam előre, hogyan csinálnák a konyhán, és mint látható azonos hullámhosszon jár agyunk, és ezért eszem szívesen az általuk készített ételeket. Igaz, ma kicsivel több ecet került a főzelékbe, de nekem így is ízlik. Lehet, hogy másnak kevésbé! Azért vigyázni kell a receptek írásával. Én többször átgondolom, átolvasom a már leírtakat, mert én is tévedhetek. Az előbb viszont jót röhögtem. Egy pizzareceptben úgy írja készítője, hogy két PÚPOS evőkanál olaj kell a pizzatésztába. Púpos? Tessék mondani, az milyen? Mert lisztből, cukorból OK. De olajból? noooormááális?
A pincepörköltről, még nem írtam, de majdnem biztos, hogy hétvégén megteszem. A hétvégén ünnepeljük családi körben korábbi szülinapomat, és ez is a lehetséges alternatívák közt van. Ha véletlenül mégsem ezt főznék bográcsomban, akkor is le fogom írni saját recimet. Biztos másképpen csinálom, és biztosan nem tarhonyával készítem, aminek ma nagyon enyhén égett íze van.
Nem vagyok átlagos pasi, és különösen, ha főzésről van szó, nagyon szabadjára engedem a fantáziámat. Meglátom, mit kapok kedvenc hentesemnél, és az alapján alakítom az étrendet. Már alig várom! Napok óta töröm a fejem, mert nem párszemélyes ebédre készülök. Olcsón, finomat! Ez a jelszó, amit magam elé tűztem. A múltkor kipróbáltam, mit lehet kihozni 2500 Ft.-ból. Nyolcféle kaját csináltam összesen 2500-ból, 2-4 adagban, igen változatosan. Jó gyakorlat volt. Most is tervezek, és már be van állítva a keret. Sok saláta lesz, malachoz olcsón hozzá tudok jutni, és csirke is biztosan lesz az étrenden. Gondolom, Párom is összehoz valamit, de így a jó. Teljesen fel vagyok villanyozva!
mai ebéd, mivel szerda van, desszerttel zárul. A tegnapi nap viszont számomra, és néhány Gasztropajti számára is örömmel zárt. Véget ért egy salátás játék.Voltak kétségeim, az ilyenkor mindig megjelenő üzletszerű lájkolások miatt. Mindig egy szűk csoport kerül előtérbe, és ők nyerik a szavazásokat, tetszikelések számát az ilyen játékokon. Viszont nem ők küldik be a legjobb, legszebb fotókat, recepteket. De nagyon szervezettek, és minden játékon ott vannak. Ezt jeleztem a lebonyolítóknak. Csoda történt! Úgy tűnik, figyelembe vették észrevételeimet, és felülvizsgálták a versenykiírást. Olyanok is kerültek a győztesek közé, akik véleményem szerint erre sokkal érdemesebbek voltak, mint akik egyébként az élen végeztek volna. Köszönöm a korrekt reakciót! Azóta többször is kerestek egyeztetés céljából. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy meghallgatnak. Úgy érzem, személyemmel kapcsolatban, kicsit túl is lihegték a megoldást. Tisztáztuk a szerzői-jogi kérdéseket is, ami nem csak az én számomra lett volna érdekes a játékkiírás ebben a formájában. Gratulálok barátaimnak, blogertársaimnak is! És akkor erre együnk! Együnk, mert itt a desszert, amit kár lenne itt hagyni. Inni még nem illik ilyen korán, bár elődeink, minden különösebb aggodalom nélkül bedobtak egy kupicával reggel. Este meg boroztak.
Én viszont most a krémessel koccintok barátaim egészségére. (de hülye vagyok, krémessel koccintani?!) Na meg a sajátomra is!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése