Tudjátok, hogy szinte mindennap hozzáfűzök valamit, még a kaja ismertetése előtt, csupa olyan dolgokat, amik éppen foglalkoztatnak. Néha olyan dolgokat, amik kifejezetten bosszantanak. Most éppen a facebookon folyó lájkolós játékok kapcsán. Ez a legolcsóbb marketing. Sokakhoz eljut, alig kerül pénzbe, mert csak néhány olcsó ajándékot kell adni, ami töredékébe kerül, mint más hirdetési költség. Sokakat megmozgat, mert már külön csoportok alakultak az ilyen játékokon való részvétel miatt, ahol egymásnak nyomják a lájkokat, szavikat. (ahogy ők nevezik) Honnan tudom? Onnan, hogy egyszer engem is hozzáadtak tévedésből egy ilyen csoporthoz, és pár percig tagja voltam. Amikor megláttam, hogy azok a tagok, akik minden ilyen jellegű szavazós versenyen indulnak, és legtöbbször nyernek is, azonnal kiléptem. Szerintem ki is zártak volna, ha észreveszik, én is köztük vagyok. Igyekeztem ugyanis minden fórumon, hangot adni annak, hogy ezek az emberek csalnak! Akár egy villanyos rovarirtóért, de a világító fakanálon keresztül, komolyabb nyereményekért is. (utazás, háztartási gép, telefon, stb.) Őket nevezem megélhetési lájkolóknak. Ha véletlenül idővonalukra tévedek, semmi mást nem lehet rajta látni, csak ilyen játékokat. Mindent lájkolnak, és megosztanak. Naponta akár több százat.
De nem csak a lájkolók a sárosak! A nyeremények reményében a feltöltők is. Lopják a képeket, és azokat töltik fel. Idegen furulyával verik a csalánt. A játékszervezők pedig ezzel ritkán foglalkoznak. Nekik a promóció a fontos, hogy az minél több emberhez jusson el. És szabályokat hoznak a játékhoz. Igen különöseket. Azt például, hogy az általam feltöltött kép minden jogáról lemondok javukra. Minden ellenszolgáltatás nélkül! Sőt, még meg is fenyegetnek, ha valahol rajtuk kívül megjelentetem, akkor irgum-burgum. Na ehhez már pofa kell! Azt az ételt, amin esetleg napokig törtem a fejem, elkészítettem, jó minőségű fotót csináltam róla, adjam oda nékik ingyért, és ezután kussoljak. Aztán baj van az értelmezéssel is. Az, hogy salátás képpel lehet pályázni, és hússalátát kell feltölteni, nem azt jelenti, egy rántott hús sült krumplival, amin van egy kis zöld dísz, az hússaláta. Meg a kolbászos lecsó sem az! De az esetleges nyereményre ugyanúgy jogosultak lehetnek azok, akik ilyet töltöttek fel, mint mások, akik valóban megfelelnek a kiírásnak. A játékszervező is a lehető legritkábban teljesíti az általa hozott játékszabályokat. Pedig nem akartam, de mégis kimorgolódtam magam. Remélem, a héten utoljára!
Mivel már a kaja is itt van, ideje azzal foglalkozni. Levesként magyaros zöldborsóleves érkezett. Na ezt szeretem. Nem úgy készítik, mint mi itthon, de spongyát rá. Már eleve nem is lehetne, mert a konyhán, ahol 600 adagoz főznek, a minőség mellett, a mennyiség is fontos. Két hónapja, mikor elindítottam legutóbbi blogoldlamat kezdők számára, egyike volt első írásaimnak az, hogyan lehet egyszerűen, gyorsan, levest készíteni. A mai leveshez illik írásom. Most, hogy utánanéztem, zöldborsólevest készítettek legtöbbször a konyhán az elmúlt két év alatt. Nem csodálom. Én is imádom, bár a mai levest kicsit utána fogom fűszerezni.
Bár az iménti oldalon - ahonnan a levest leírását hoztam - van blogjaim történetének legnépszerűbb bejegyzése, ezen még nem írtam a tokányokról. Ami késik, nem múlik! Valószínű, hamarosan pótolom. A tokányok is népszerűek, és könnyen meg lehet csinálni őket. Más oldalamon már írtam róluk, így minden további magyarázkodás nélkül itt is van. A tálalás közben eszembe jutott a bájos ifjú hölgy a meséből, akinek a gonosz mostoha a buli helyett büntiből lencseválogatást talált ki program gyanánt. Hogy is hívták? Hamufehérke? Nekem ugyanúgy kell válogatnom legtöbbször a tálalásra alkalmas elemeket az ételhordóból, hogy jól mutasson a tányéron. A feladat ma is teljesítve! Az edényben összekeverednek a hozzávalók, és nekem legtöbbször darabonként kell a tányérra tenni az egymással nem szennyeződött húst, tésztát. Minek? Úgyis megeszem utána!
És bármennyire meglepődtem magam is, van a krumplifőzelékről is receptem. És miért ne lenne? A hétvégén is, - bár nem unatkoztam - írtam néhány újat. Mert nekem ez is szórakozás. Gondolkodásra ösztökél, és tényleg szívesen csinálom. Lassan minden, a konyháról érkezett ételt illusztrálni tudok recepttel is. Nekem is jó, mert gyorsan utána tudok nézni, és magamat elég megbízhatónak tartom. Kevés panasz érkezett még rám magamtól. Szinte semmi! Csak belenyaltam a főzelékbe, a szó átvitt értelmében természetesen, és jónak találom, bár kicsit ecetesebb, mint azt én szeretem.
A bukta viszont ma a végére marad. Lehet, hogy a nap végére, mert most biztosan nem vinne rá lelkiismeretem, hogy belerondítsak. Tudjátok! A gyereknek is azt mondjuk, ha megfogtad, edd is meg! Én egyenlőre hagyom, és valószínű csak este veszem elő újra. Tudjátok! Buktával dicsérd a napot! Na szervusztok!
De nem csak a lájkolók a sárosak! A nyeremények reményében a feltöltők is. Lopják a képeket, és azokat töltik fel. Idegen furulyával verik a csalánt. A játékszervezők pedig ezzel ritkán foglalkoznak. Nekik a promóció a fontos, hogy az minél több emberhez jusson el. És szabályokat hoznak a játékhoz. Igen különöseket. Azt például, hogy az általam feltöltött kép minden jogáról lemondok javukra. Minden ellenszolgáltatás nélkül! Sőt, még meg is fenyegetnek, ha valahol rajtuk kívül megjelentetem, akkor irgum-burgum. Na ehhez már pofa kell! Azt az ételt, amin esetleg napokig törtem a fejem, elkészítettem, jó minőségű fotót csináltam róla, adjam oda nékik ingyért, és ezután kussoljak. Aztán baj van az értelmezéssel is. Az, hogy salátás képpel lehet pályázni, és hússalátát kell feltölteni, nem azt jelenti, egy rántott hús sült krumplival, amin van egy kis zöld dísz, az hússaláta. Meg a kolbászos lecsó sem az! De az esetleges nyereményre ugyanúgy jogosultak lehetnek azok, akik ilyet töltöttek fel, mint mások, akik valóban megfelelnek a kiírásnak. A játékszervező is a lehető legritkábban teljesíti az általa hozott játékszabályokat. Pedig nem akartam, de mégis kimorgolódtam magam. Remélem, a héten utoljára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése