2014. július 18., péntek

2014.07.18. Jókai bableves, káposztás kocka, grízes tészta.

Ha azt mondom, az elmúlt hét, nem az én hetem volt, nagyon közel járok az igazsághoz. A szülinapi nagy öröm után, csupa bosszúság ért a héten, néhány öröm, és egy igen várt rokoni látogatás mellett, de megpróbálok hétvégén relaxálni, és ha nem tudok rajta túljutni, hétfőn visszatérek problémáimra. Most viszont gondok elfeledve, és csak a kajára koncentrálok!

Lássuk először a Jókai bablevest! Azt hiszem, legegyszerűbb idehoznom a legutóbb készített babgulyásom leírását, mert ez hasonlít legjobban a Jókai nevével fémjelzett bablevesre. Szinte semmiben nem különbözik az én babgulyásomtól, hacsak annyiban nem, hogy én a füstölt csülök mellett lapockával is szaporítottam a levest. Nagyobb társaságnak főztem, köztük német vendégeknek, és mindenkinek ízlett. Ez a lényeg! Itt a recept. A ma érkezett leves annyiban hasonlít az én gulyásomhoz, hogy valóban van benne bab, (kevesebb, mint az enyémben) kolbász, és hús (nem füstölt) A csipetkét viszont galuskával helyettesítették, kicsit többel, mint azt szeretem.
Mi illik a bableveshez? Tudom, most rávágjátok: palacsinta! Az is, de valami szerényebbre gondoljatok. Illik hozzá például a káposztás cvekedli, és a konyhán is így gondolták. Jól gondolták! Én nem csak bableves után fogyasztom szívesen, hanem más kaják után is, egyáltalán nem foglalkozva azzal, illik, vagy nem. Egyszerűen, mert szeretem. Mindig gyanúsan kóstolom meg a konyha által főzött káposztás tésztát, mert egy időben cukrosan csinálták és ezt szóvá is tettem. Van, aki cukrosan szereti. Azt viszont otthon is tehet rá, levenni viszont már nem lehet róla. Mint én, az emberek másik fele is sósan, borsosan szereti. Én igen borsosan! Ma szerencsére kedvemre ízesíthettem, és igen jól esett az az egy falat, amit gyorsan benyomtam. Elkészítése egyszerű, hiszen a megfőtt kockatésztát, csak össze kell keverni párolt káposztával, és kész a cvekedli. Van sok párolt káposzta receptem, de mivel mindig máshogy csinálom, és általában valami gyümölcsöt is teszek bele, (almát, körtét, birset, vagy sárgarépát, mazsolát, és még oly sok mindent) ezek nem illenek a káposztás tésztához, bár ki tudja!
Nem tudom miért, de nem vagyok jóba a grízes tésztával. Bár évek óta próbál közeledni hozzám, eddig mindig kosarat kapott. Ezen a viszonyon, életem hátralévő részében, valószínű nem változtatok. Tudom! Most többen meg fognak róni, mert szerintük a grízes tészta a csúcs. Egyétek kedveseim! Én nem fogom elcserélni sem a cvekedliért, sem másik tésztaételért. Ez van. Akkor sem, ha a világ legjobb lekvárját kenik rá. Remélem, nem gázoltam bele azok lelkébe, akik imádják a grízes tésztát! Én nem szeretem, így lezártnak tekintem a konfliktust! A kitálalt mennyiség, biztosan nem vész kárba, de nem én leszek a pusztító!
Egy szelet finom sárgadinnye is jött az ebédhez. Elérkeztünk végre a szezonális gyümölcsökhöz? A pénteki napokon, mindig valamilyen gyümölccsel végződik a napi menü. most erre esett a választás, hiszen aktuális. Már megfelelő áron beszerezhető, biztosan Magyar sárgadinnye. Furcsa, hogy hiába ajánlják fel olcsón közeli termelők portékájukat az étteremnek, nem vehetik át, mert törvény tiltja, és ha mégis megtennék, jönne azonnal a NAV. Pedig jó lenne, ha megtehetnék. Mi finom zöldségeket gyümölcsöket ehetnénk helyi, környékbeli árusoktól, Ők el tudnák adni a portékájukat, és az étterem is olcsóbban tudna vásárolni. Hátha egyszer valamelyik nálam okosabbnak is eszébe jut ez! Az a baj, hogy csak okosabbnak tartják magukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése