2014.07.16. tavaszi zöldségleves, tökfőzelék, fokhagymás tarja.

Nincs nagyon jó kedvem, de eszemben sincs morgolódni. Azt helyettem, megteszik mások. Pedig lenne miért. Megint láttam saját ételfotómat más neve alatt. Úgy tűnik, megint logóznom kell. Vagy többször kell tálalnom a szülinapi ajándékként kapott tálaló készletben. Addig nem is lenne baj, amíg odaírják mellé, hogy ki készítette. Nem csak velem fordul elő ugyanis. Más gasztrobloggerek képével, receptjeivel is sokan visszaélnek. És pofátlanul vesznek részt velük, különféle versenyeken is, ahol időnként kisebb-nagyobb díjakat is nyernek vele. Van, akinek semmi sem drága! A csúcs az volt, hogy egy olyan versenyen, ahol tagja voltam a zsűrinek, a saját receptemmel nevezett valaki. Ez már fél éve volt, szinte el is felejtettem. Azt írtam, nem morgolódok, mégis azt teszem. 

Foglalkozzunk a kajával! Tegnap voltak problémáim ezzel is, így akár folytathatnám a morcizást. Bízom benne, hogy ma más lesz a helyzet, miután leemelem az edények fedelét. 
Tavaszi zöldségleves jött, ami azért tavaszi, mert friss zöldségekből készült, de ez csak a látszat. Akár mexikóit is írhattak volna az étlapra, mert abból a keverékből készült, ami kukoricát is tartalmaz. Fagyasztott, vagy konzerv az alapanyagok nagyobbik része, de ezzel semmi baj. Nagyon könnyű velük dolgozni, így amikor elkezdtem írni kezdők részére a főzés rejtelmeiről, első írásaim közt volt a leves készítése. Egyszerűen, konzerv, vagy fagyasztott alapanyagokból. Pillanatokon belül népszerű lett ez az oldalam is. Apropó népszerűség!

Azon a blogoldalmon, ahol csak a receptek vannak, és semmi körítés, már régen tapasztaltam, az olvasók nagyobbik része a tengerentúlról látogat meg. Látom, sokan rendszeresen olvassák, és használják receptjeimet. Talán azért, mert lényegre törően, itt tényleg csak a recept olvasható. Mindig igyekeztem a legérthetőbben megfogalmazni mondanivalómat, és bár igaz, hogy néha elszalad velem a ló a lényeghez fűzött süket duma kapcsán, külön, kiemelve, mindenhol ott a lényeg is. Mint ahogy a most következő írásban is, amely a tökfőzelék dicsőségéről szól.

A tökfőzelék is fagyasztott tökből készül. Az év nagyon szűk részében jutunk hozzá friss tökhöz, és általában gyalulva, kaporral összecsomagolva a piacon. Most éppen kapható, bár az igazi szezonja kicsit később lesz. Egész évben beszerezhető viszont, és amikor jártam a konyhán, éppen ez készült, úgy 400 adagban. Meg is voltam lepődve a mennyiségeken. Én imádom, és amikor nejem rászánta magát a tökfőzelék készítésére, nagyon belaktam belőle. Így aztán éjszaka felriadtam álmomból a bőséges tökfőzelék fogyasztástól, és leírtam szerelmes ódámat a tökfőzelékhez. Itt olvasható. Talán, ez az írás tükrözi igazán, valódi énemet! Ma óvatos leszek, nehogy nagyon belakjak vele!

Erről a fajta tarjáról, még nem írtam receptet, mert mi mindig ettől eltérő módon készítjük. Mi általában egyben sütjük, fokhagymával tűzdelve, vagy ha grillen, szeletben, akkor több nappal előtte bepácoljuk. A ma érkezett tarjaszelet natúran, roston sült, és külön készült hozzá a fokhagymás mártás. Így is nagyon finom, mert a tarja, az általam legjobban kedvelt hús, ami a benne lévő zsírerek miatt jó szaftos nyersanyag. A mártás, amivel a tarja jött ma, igen finom lett. Kár, hogy már szinte mindenbe, így ebbe is, ételízesítő kerül már a só helyett is. Ez csak észrevétel! Én, szinte minden ételemből kiszorítottam a nátrium glutamátot jelentős mértékben tartalmazó ételízesítőt. 

És ha szerda, akkor süti. Ezen a napon cukrászsüti szokott lenni az ebéd koronája. Így van ez ma is, mivel piskótatekercs jött. Egyszer meglesem már, hogyan készül a cukrászüzemben nagy tételben. Egyáltalán, mindenre kíváncsi vagyok, ami egy cukrászatban történik. Most viszont mással kell foglalkoznom, így elbúcsúzom mára. Szervusztok!