2014.07.15. korhely leves, almával borított borda, rántott csirkemáj.

Nem mulattam át a tegnapi éjszakát, mégis jól esne a korhely leves, ami most érkezett. Kicsit később, mint máskor szokott. Mivel nem volt még eddig receptem róla, reggel pótoltam. Korábban keltem az átlagnál, nem volt nagy probléma. Úgy írtam le, ahogy legutóbb kaptuk, és mert emlékeim szerint igen finom volt, semmit nem változtattam az elkészítés módján. Én is így csinálnám most, ha éppen hozzákezdenék. De a konyhán a szakács, ma nem olvasta a receptemet, mert sima, savanyú káposztaleves jött. Nem erre számítottam! Azért, ha már leírtam megosztom a receptem. Bár nem olyan a leves,  mint amire számítottam, nem ronthatja el a napomat. Ez tehát az a leves lenne, amire számítottam.  Bevallom, mást nem is csinálhattam unalmamban, mint receptet írni, mert később jött a kaja. És ráadásul nem is az, mint amit vártam. Ja! És ilyenkor végiggondolom, miről is fogok írni. Legtöbbször leülök a monitor elé, csak ütöm a billentyűket, és ömlenek belőlem a gondolatok.
Tegnap délután viszont, nem unatkoztam. Kétféle salátát, valamint szarvaspörköltet csináltam. Az utóbbit bográcsban. Vendégeket várunk, így előre dolgoztam. Nem tudtuk, pontosan mikor érkeznek, így kellemetlen lett volna, ha készületlenül érnek bennünket. Évente egyszer találkozunk, és mivel nagyon kedvesek számunkra, igyekszünk mindketten Párommal. A pörkölt melegítve is jó, és mivel úgy csináltam, hogy még véletlenül se főjön szét a hús, biztosan jó lesz. Szerényen fűszerezve, mert gyerekek is jönnek. Barátomtól kaptam a húst, köszönet érte! 

Megjött a kaja, fotózni kellett, és annyira megszerettem a szülinapomra kapott edényeket, hogy ma is ebben tálaltam a teljes menüt. Ugye, hogy szépek. Nejem csináltatta!
Pikáns étel érkezett másodikként, aminek a receptjével szintén rendelkezek. Majd egy éve, amikor beszámoltam az almával borított bordáról, valaki kérte, hogy adjak receptet róla. Nem volt, így írtam egyet. Később egyeztettem a receptet a szakáccsal, és úgy tűnik, mindent pontosan írtam le. Kizárólag, szemrevételezés, és ízlelés után. Ezt teszi a rutin. Ennek köszönhetően, most is bátran teszem közzé a receptet, mert biztosan el lehet készíteni ez alapján. Nem dicsekszek, mert nem szeretek. Most apró névváltoztatás történt, mert az étlapon, almával halmozott borda szerepel. Különleges étel, viszonylag ritkán szerepel az étterem ajánlatai közt, de bevallom, ez sem az igazi ma.

A rántott csirkemáj sem érkezik sűrűn, és konkrétan erről nincs is receptem. Írtam viszont nemrégen átfogó cikket a rántott ételekről, a panírozásról. A rántott csirkemáj is ezek közé tartozik, így a kezdők számára írt receptemmel könnyen tudom szemléltetni a most érkezett ételt, ami szintén nem üti meg a várt szintet. Ejnye-bejnye!  Ebben az írásban, nem csak a csirkemájról van szó, hanem egy komplett hétvégi ebédről, ami tartalmaz levest, és rántott csirkét, beleértve a májat is. Másokkal ellentétben, én nem bontom meg receptjeimet, hanem ha valami történik a konyhánkban, úgy osztom meg, ahogyan volt. Így, ha valaki szombaton nekikezd csirkét feldolgozni, nem kell külön recepteket keresni, hanem nálam megtalálja a levest, a rántott húst, és még egy salátát is a husi mellé. Így praktikus. Amikor másfél éve nekikezdtem írni is receptjeimről, a konyhai munkánkról, nem felsorolást akartam, hanem egyfajta naplóként, mást is belefoglalni írásaimba. Azokat, amik éppen foglalkoztatnak. Örömöt, bánatot, aktuális eseményeket. Blogoldalaim közül, a menzáról szóló az, ami legjobban tükrözi célomat. Ma is így történt. Remélem, ma is sokan olvassátok! Látjátok? Nem csak ömlengek az ebédről, hanem azt is megírom, ha nem vagyok vele megelégedve. Ma bizony nem!