2014.07.09. Csontleves, töltött paprika, paprikás krumpli.

Már csak egyet kell aludnom! Ez a szemét fészbúk, úgyis ki fogja kotyogni, hogy holnap lesz a szülinapom, így teljesen mindegy, kitől tudjátok meg. Nem értem miért, de máskor egyáltalán nem gondoltam rá. Volt úgy, hogy el is felejtettem, mindaddig míg családom fel nem köszöntött. A fészbúk viszont figyelmeztet. Nekem nincs bajom vele, de vannak olyanok, akik nem örülnek neki. Vannak, akik igyekeznek eltitkolni korukat. Én vállalom. Ráadásul, minden évben nagyobb szám áll nevem mellett. Sokáig legyen így! Örülök, hogy megértem ezt a kort. Sajnos, rengeteg hasonló korú barátom, ismerősöm van, akik már régen elmentek. Most viszont napok óta gondolkozok, mi legyen majd az ünnepi menü. Persze! Min járna az eszem? Nem lesz nagy vendégjárás, de ilyenkor illik megadni a módját. Nem foglalkozok az ünnepelt státussal, hiszen nekem az a legnagyobb öröm, ha én készíthetem a kaját, rokonaimnak, barátaimnak. Szerény lehetőségeimhez mérten. Biztos lesz segítségem, amit előre köszönök. De ne szaladjunk előre! Még azt sem tudom, mikor sikerül összecsődíteni az érintetteket, így van még rövid időm gondolkozni. 
Ma viszont itt az ebéd, és azzal kell foglalkoznom. Holnap sem fog másképpen történni, mert az adott szó, amit nektek, és új csoportunk tagjainak adtam gondolatban, kötelez. Van viszont, ami aggaszt! Új csoportom gasztronómiai jellegű, ahol máris megtaláltam szóról-szóra blogomból kimásolt receptemet. Illett volna megjelölni a forrást. Egye fene! Most ünnepelnem kell! Meg a csapatépítéssel kell foglalkoznom. Mivel nyáron nincs tervezett szabadságom, számíthattok rám.
Néhány napja él az új facebook csoport, amit hasonló, gasztronómiai érdeklődésű barátaim, ismerőseim számára hoztam létre. Itt, a kekeckedést kizárva, minden gasztro témájú kép, írás megosztható, ha csatlakozol hozzánk. Megosztásra kerül a mai írásom is, ami az ebédről szól, így lássuk!

Csontleves érkezett, cérnametélttel. Megdöbbenve vettem észre tegnap, hogy nem írtam még róla receptet, pedig amióta kapjuk az ebédet, igen sokszor érkezett már. Pontosan, tizenkétszer, amióta fényképezem is az ebédet. Átlagban, tehát kéthavonta egyszer. Egész jó az arány, bizonyítja a széles választékot! A csontot, egyébként igen sűrűn használják a konyhán alaplé készítésére, így más levesek is sűrűn készülnek ezzel. Ma viszont csak a csont alaplé került használatra, amibe cérnametélt került. A receptem a zöldséges változat, de ma így főztek. Így is finom a leves. És ha már tegnap este megírtam a receptet hozzá, idehozom. 

A töltött paprikával kapcsolatban nincs receptgondom. Elsők közt írtam róla, mert az egész család nagyon szereti. Igaz, Áron a mai napig meghámozza, de sokáig így tettem én is mikor gyerek voltam. Már régóta nem teszem. Sőt! A héja hozzám kerül, mármint a tölteléké. Én szeretem ezt a főtt, de még enyhén roppanós TV paprikát. (sokáig azt sem tudtam mit jelent a TV paprika kifejezés) De mindegy akárhogy sikerül. Ha jobban megfőtt az is jöhet. És mivel a töltött paprikát nem érdemes két adagban elkészíteni, mindig a 12 literes fazék van befogva erre a célra. Ez mindig nejem dolga. Az Ő finom keze, nagyon rá van már állva a töltelék gyúrására, a paprika, vagy a káposztalevelek töltéséra. Ügyes a csajszi! 34 éve tölti nekem a paprikát. A receptemben is az szerepel, ahogyan Ő csinálja igaz hogy időnként vannak extra kéréseim. Legutóbb például krumplit is főztünk hozzá, ami akár az én ötletem is lehetett volna, de nem így volt. A mai töltött paprika szintén krumplival jött. 

És akkor eljutottunk a másik hungarikumhoz, ami asztalunkon landolt ma. A paprikás krumpliról  van szó, ami kezdő bográcsozók repertoárjában biztosan szerepel. Áron fiam is sűrűn kerül kapcsolatba a bográccsal az utóbbi időben, és nagyon örülök, hogy bátran áll a témához. Legutóbb hétvégén főzött baráti társaságnak paprikás krumplit. Az sem biztos, hogy nem nézte meg receptemet a neten, de ők már csak ilyenek. A mai kor követelményeinek megfelelően feltalálják magukat. Néhány napja elküldtük vajért, és visszaküldte a boltból fotón a vaj képét azzal a kérdéssel, hogy jó lesz-e ez a fajta? Más a világ, mint amikor én voltam gyerek. Az is lehet, hogy pont ezt a receptet puskázta főzés közben, amit direkt kezdő bográcsozóknak írtam. Azért írtam, hogy segítsek vele. A paprikás krumpliban egyébként tényleg profi vagyok. Legutóbb egy versenyen főztem, ahol a zsűrinek is ízlett. Ez a lényeg! Remélem, nem tűnök nagyképűnek, de a krumplipaprikás, ma olyan, mintha én csináltam volna.

Kíváncsian vártam a szerdánként érkező sütit, mert hétfőnként pék, szerdánként cukrászsüti van a palettán. Ez a trend hétfőn felborult, mert akkor cukrászsütit kaptunk. Ma pedig citromos rolád jött, ami ugye szintén cukrászsüti a javából. Nejem egyik kedvence, így valószínű neki ajándékozom. Szerencsére a többivel bőségesen jól lehet lakni.
A végére is tartogatok valamit! Verseny zajlik az egyik receptoldalon, ahova olyan konyhai praktikát kell beküldeni, ami egyedi, és senki nem használja. Na nekem is van egy! Utálom, ha az ágyas pálinka üvegében, benne ragad az aszalt gyümölcs. Beletenni könnyű, de amikor megszívja magát a nemes nedűvel megdagad, és az Isten sem tudja onnan kiszedni. Erre én feltaláltam az USB alapú, aszalt gyümölcs kiszedőt. Az eljárás lényege: Az üvegből csöpögtesd ki a pálinkát az utolsó cseppig, majd  fordítsd az üveg száját lefelé. Ekkor hajlítsd U alakra a fényképezőgépet, és a kompjútert összekötő USB kábelt, majd rázd a gyümölcsöt a kábel hurkába. Mikor ez megtörtént, óvatosan, de határozott mozdulattal, húzd ki megérdemelt jutalmad az üveg száján. Szerintetek beküldjem?
A praktika viszont, így szülinap előtt hasznos lehet!
Most pedig beindítom a salátagyárat. Nem birok ellenállni a kaporszagnak!