2014. július 7., hétfő

2014.07.07. Köménymagleves, sertéspörkölt, meggyszósz sült csirkeszárnnyal.

Pénteken kidicsekedtem magam egész évre, de írásom befejezése után jött a hír, hogy megint nyertem. Mivel mással, mint receptjeimmel ismét. Mikor elkezdtem recepteket írni, megfogadtam, a lehető legérthetőbb módon, pontos mennyiségek megadásával, de mégis saját stílusomban írok ételeinkről. És mindent megírok. Azt talán nem, hogy kinyílott a pitypang, de ha valamit lehet főzni belőle, azt igen. Márpedig lehet! Szörpöt, de salátát is. A múltkor megkóstoltam a levelét, (kíváncsi voltam) és pikáns, kesernyés íze van. Kicsit hasonlít a rukkolához. A nyár a kedvenc évszakom, a sok zöld, és az azokból készíthető saláták miatt. Már el is képzeltem a pitypangsalátát mozzarellával, paradicsommal, tojással, olívával, pirított kenyérkockákkal. 

A pirított kenyérkockák a mai ebédről jutottak eszembe, mert az elsőként sorra kerülő köménymagleves tetejére én szoktam tenni. Tegnap este gyorsan írtam is egy receptet, mert ez az egyik legegyszerűbb alapleves. Régen, a szegények levese volt, de kicsit felturbózva, nagyon tartalmas étel dobható össze belőle. Csurgatott tojással, füstölt hússal, esetleg kolbásszal, felséges lakoma kezdete. Igaz, Brindás papa? Én rögtön felturbóztam kevés pirított kenyérkockával, mert én így szeretem a köménymaglevest.
Természetes, hogy van receptem a sertéspöriről is, hiszen a világon mindenhol ismerik. Csak tőlünk nyugatabbra gulashnak hívják. Arról fogalmuk nincs, hogy mi egészen mást értünk gulyás alatt. Lesz alkalmam hétvégén főzni Német vendégeknek igazi babgulyást, füstölt hússal, csipetkével. Pörköltet is hamarosan, mert néhány nap múlva ismét vénülök, és akkor valamilyen pöri készül. Biztosan nem disznóból, de lehet, hogy egy kis nyelvet, és más belsőséget teszek bele szaporításképpen. Ha valaki nem ismerné, hogyan készül a sertéspörkölt nálunk, itt a recept.  Sokan olvassák a világ minden táján is írásaimat, és lehet, hogy valakinek éppen ezzel segítek. A tálalásnál tettem mellé kevés friss tormalevelet, ami úgy tűnik, jól érzi magát nálunk, hiszen kiásta nejem egy hónapja, és frissen zölddel ismét. 
A meggyszószról még nem írtam, így csak egy rövid ismertetéssel szolgálok a mai kajáról, ízlelés, és más benyomások alapján. Ma csirkeszárnyat tettek rá feltétként, ami illik hozzá. Az édeskés, savanyú szószt, jól kiegészíti a sült csirkeszárny sós íze. Mind a szósz, mind a szárny, igen jól sikerült. A minap szó volt az ételek trükkös tálalásáról, és én bevallottam, időnként, megpróbálom szebbé tenni az érkező ételt. A csirkét és néhány szem meggyet megmostam most is, mert így egész más a megjelenése a képen. Soha olyan csúnyaságot nem csináltam még a tálalás kedvéért, amivel az étel élvezeti értékét, ízét tönkretettem volna. 
A süti is trükköknek lett alávetve ma. A nagy meleg miatt a csoki megolvadt rajta, így elég maszatosan érkezett. Pedig ez a mosolygós linzertészta direkt a megjelenésével próbál sikert aratni. Így aztán, jelentős retusálásnak esett alá, de csak a fotó. A maszatokat eltávolítottam, így már teljes pompájában látható. Legyen szép mosolygós napotok (egyik barátom szólásával) és jó étvágyat kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése