2014.06.30. Tarhonyaleves, csikós tokány, kelkáposzta főzelék.

Tegnap kellemesen elfáradtam. Pénteken már elkotyogtam, hogy szerény pénzügyi lehetőségeimhez mérten bevásároltam. Elvertem 2000 Ft-ot. Tegnap egész délután a bevásárolt alapanyagokat dolgoztam fel, de még maradt belőle. Tág fantáziám termékeit készítettem el tegnap, és négyféle kaját csináltam, elsősorban salátákat. Csináltam még egy isteni májkrémet, mindenféle recept nélkül, csak úgy megérzésre. Készült tésztasaláta, és egy nagyon látványos salátát is csináltam még.

Most viszont a megint érkező ebédre kell koncentrálnom, hiszen közel két éve, önként vállalt feladatom a kajákról szóló beszámoló írása. 

Tarhonyaleves érkezett elsőként, amiből csak mintát veszek egyenlőre, mert tegnap elteltem. Pedig alig ettem. Én többnyire jól lakok a látvánnyal, a főzés örömével. Csak el ne rontsam a gyomromat! A tarhonyaleves elég laktató étel, amit most nem kívánok. Mivel gyakori étel, nem meglepő módon, receptet is írtam róla, amit a kíváncsiak már el is olvashatnak itt. Nagyon tartalmas leves érkezett ma, pont olyan formában, ahogyan leírtam.

Csikós tokány az egyik főétel, amit igen szeretek. Mindenféle tokányt, mert ha jól el van készítve, finom, szaftos étel. Írtam régebben egy átfogó írást a tokányfélékről, így azt hozom ide.  A csikóstokányról is szó esik benne, ami normális esetben füstölt szalonnával készül. A mai tokány nagyon finom, de a füstös ízt nem érzem benne.

A kelkáposzta olyan alapanyag, amit viszonylag ritkán használok. Salátának, frankfurti levesnek, de bevallom, főzeléket még nem csináltam belőle. Minek is, amikor időnként sorra kerül a konyhán, és a negyedéves kelkáposzta főzelék éhségem ezzel le van tudva. Ma is a megszokott módon érkezett, krumplival dúsítva, csibetallérral. Ma kissé eltúlzottnak érzem a köményt benne.

Desszert is jár a hétfői ebédhez, ami majd minden alkalommal kelt tésztából készült péksüti. Ritkábban leveles tésztát használnak hozzá, és ma is ezt választották alapanyagnak. Ifjú koromban nyári munkán, dolgoztam keveset egy pékségben, ahonnan rögtön a strandra mentem. Ez volt a kedvenc sütim. Lekváros táska, ami frissen, melegen a legfinomabb süti volt. De régen volt. Én csak raktári munkát végeztem, illetve a kiszállítandó árut számoltam ki, de láttam milyen kemény munkát végeztek a pékek. Akkoriban, még kevés dolog volt gépesítve, de már akkor kész leveles tésztát használtak. 
Mivel mindent leírtam, holnapig elbúcsúzom. Van még mit megfogalmaznom, mert a tegnap készített salátákról, és a májkrémről meg kell írni a recepteket. Megígértem!