2014. június 27., péntek

2014.06.27. Palócleves, spagetti carbonara, rizsfelfújt.

Hó vége van. Hétvége is, ami öröm, de a hó vége sokszor bosszúság. Ilyenkor spórolósan főzünk, és semmi pluszra nem jut pénz. Én viszont rég rájöttem, kevés pénzből is lehet finomakat készíteni. Minden dugipénzem, ami nem sok arra költöm, hogy különleges, finom kajákat csináljak. Tényleg fillérekből. Tegnap töltöttem fel legutóbbi kísérletem eredményét, egy tényleg szemrevaló tzatzikit, ami uborkatekercsben csábítja a gyanútlan szemlélődőt. Tegnap, és éjszaka felrobbant a gépem, a sok tetszésnyilvánítástól. Köszönöm! Megint érdemes volt kicsit törni a fejecskémet. Ez arra sarkal, hogy most is gondolkodjak valami csalafinta új kaján, ami nektek is tetszeni fog.

Most viszont visszatérek napi megszokott tevékenységemhez, hiszen megjött az ebéd.
Palócleves jött, ami ritkán szerepel az étlapon. Mivel péntek van, és ilyenkor valamilyen tartalmas leves érkezik, ez igazán annak mondható. Miért palóc? Azért mert a "nagy palócnak" Mikszáth Kálmánnak készítette Gundel János anno. Egy nagyon tartalmas ragulevesről van szó, aminek fő alkotóanyaga a zöldbab. Így aztán az is behatárolható, melyik évszakban készítette a híres szakács. Valamikor ilyen tájban, mivel akkor nem volt még fagyasztott zöldbab, csak friss alapanyagokat tudtak használni. Mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen akár télen is csinálhatunk palóclevest. Azt is megmutatom hogyan, hiszen egy éve barátommal, igen finom levest csináltunk, kicsit másként mint ahogy Gundel uram készítette. Mi meggyújtottuk a húst. (flambíroztunk)  
A következő kaját nem kell meggyújtani, bár akik eredetileg készítették, állandóan tüzeskedtek. az olasz szénégetőkről van szó, hiszen az étel, állítólag hozzájuk köthető. Azért carbonara. Igen. Arról a spagettiről van szó, ami carbonara spagetti néven vonult be a gasztro történelembe. Sonkás, tejszínes, sajtos, és minden további magyarázat helyett, itt a receptje.  
Bár annyira nem csípem, meglepő módon, mégis írtam receptet a másik választható főkajáról, a rizsfelfújtról. Leánykori nevén rizskoch, hiszen ez is az osztrák-magyar monarchia idején került hozzánk. Mielőtt elfelejteném (nem vettem be a Cavintont) hozom a receptet. Cavintont egyébként szerencsére még nem kell szednem!  Ezt a kaját most kihagyom, mert szerencsére van még a hűtőben az elmúlt napok eredményeiből, és jóllakok azokkal. 
Na milyen gyümölcsöt rejteget az edény? Merthogy pénteken mindig az érkezik az ebédhez. Fellebbentve a fátylat, két gyönyörű alma mosolygott vissza rám, melyekből egyik az enyém.
Most pedig visszazökkenek a Cavinton mentes világomba, és egész nap törni fogom a fejem, valami különleges kaján. Megköszönöm azonban egész heti figyelmeteket, és a sok köszöntést, ami a mai napon érkezett. Az az igazság, hogy nem vagyok halmozó típus, így névnapot is csak egyet ünneplek. Nincs pofám kétszer sorban állni ajándékért egyszerűen! Így aztán a László napi köszöntéseknek is örülök, de elhalasztom karácsonyra, amikor István napon valóban ünnepeltethetem magam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése