Ballagáson voltam. Jó hangulatú, családi esemény volt, keresztlányom ballagott. Elkezdhetnék filozofálni azon, miért nevezem keresztlányomnak, mivel nem volt keresztelő. Azért mennyivel szebb kifejezés, mint a névadó szülő! Meg jóval elfogadottabb is. Pedig a nagylány neve, tényleg tőlünk származik.
Áron fiamról, egészen születéséig úgy tudtuk, lány lesz. Semmit nem jelentett a többszöri ultrahang vizsgálat, bár utólag visszanézve a videót, kiveri a szemünket az érkező baba férfiassága. Ez legyen a doktor úr gondja! A lényeg, hogy lányt vártunk. A névvel is készültünk, és amikor közvetlen a szülés előtt megkérdezték, mi legyen a gyermek neve, nejem rögtön rávágta, Hajdu Hella Barbara. Mivel fiúnévvel nem is készültünk, de kötelező volt azt is megnevezni, csak úgy mellékesen jegyezte meg: Áron. Így aztán, a több évvel később született keresztlányunk megörökölte a szép keresztneveket. Remélem, örülsz neki Hella!
A ballagási esemény mint mindenhol, nagy kajálással is jár. Sógornőm, nem akarta bonyolítani a dolgokat, így ebédre Békéscsabára, a Halászcsárdába invitált bennünket. Olyan bőséges vendéglátásban volt részünk, hogy az ételek felét elcsomagoltattuk. Hétféle étel volt a fatálon, természetesen mindből négy adag, mert a tál ennyi főre volt kalibrálva. Meglehetősen finomakat ettünk, és később beszámolok élményeimről. Különösen ízlett a juhtúróval töltött borda. Kiélhettem gasztromán hajlamaimat is, mert mikor hazaérkeztünk, egy pörkölt elkészítését rám merték bízni. Segítséggel könnyen ment. Így a szombat, féktelen kajálással telt el. A vasárnap, meg pihenéssel. Még egy meccset is megnéztem, ami nálam nagy szó. A hétfő ismét visszazökkentett a hétköznapok megszokott történései közé, és már megjött az ebéd is.
A karalábélevest, nagy kíváncsisággal vártam. Az utóbbi idők legnagyobb kudarca a múltkor érkezett karalábéleveshez fűződik, hiszen az nem a legjobban sikerült. Számomra nagyon édes volt, és a karalábé hihetetlenül fás. Ez utóbbi tényért a beszállító tartozik felelősséggel, de nem is értem, hogy történhetett. Tudom, hogy fagyasztott alapanyagból csinálták, így azt nem értem, hogy dolgozhatták egyáltalán fel, a nem megfelelő minőségű, túlérett karalábét. Jártam a hűtőházban, láttam a folyamatot, és tudom, hogy egész szezonra le van papírozva, mikor kerül beszállításra az éppen legjobb állapotban lévő nyersanyag. Épp ezért vártam kíváncsian a mai levest, ami lényegesen jobb, mint a múltkori. Igaz, hogy most is találtam fás karalábédarabokat benne, de csak elenyésző mértékben. Az íze is lényegesen jobb, mint a múltkori.
A tokányokat szeretem. Ezek a pörkölthöz hasonló, de valamivel szaftosabb húsételek, kedvenceim közé tartoznak. Rengeteg változata van, attól függően, hogy mit tesznek a csíkokra vágott húsok mellé, vagy hogyan fűszerezik azt. Összefoglaló írásomban, minden a tokányokkal kapcsolatos kérdésre kitérek, így bátran ajánlom olvasásra. Ide kattints érte. Ma egyébként debreceni tokány érkezett, ami a benne lévő debreceni páros kolbászról kapta keresztnevét. Ma ez nagyon jól sikerült, és a fotó is jó lett.
Becsületből rendeltem egy adagot a főtt húsból, ami almaszósszal érkezett. A másik kaját jobban szeretem, de erről nem mondhattam volna véleményt, ha nem kóstolom meg. Miért jutott róla eszembe, a kórházban töltött, a kelleténél hosszabb idő? Tán azért, mert sűrűn kaptunk ebből a kímélő, diétás ételből. A most érkezett adag bizonyítja, hogy ezt is lehet jól csinálni. Egészen más, mint amit a kórházban ettem. Mint egyébként, bármelyik másik étel. Legnagyobb bajom viszont a fantázia hiányával volt. Volt, amikor a hét minden napján, sárgarépakockákból készített levest adtak elénk. Egyik napon, sikerült megspékelniük egy sárgarépa főzelékkel is. Nem hiszem el, hogy nem lehetett volna színesebbé tenni az ételválasztékot. Itt legalább erre is figyelnek. Tudom, nehéz a szűkös anyagi keretből gazdálkodni, de itt az ellenpélda. Itt legalább jóízű, bőséges, változatos kaják érkeznek. A saját almaszósz receptemet is idehozom, mert nekem ilyen is van. Ma nagyon szépen sikerült tálalnom is, bár ha tudnátok, milyen trükköket kell időnként bevetnem, meglepődnétek. Semmi olyat nem csinálok viszont, ami az étel fogyaszthatóságát befolyásolja!!!
Hétfőnként, valamilyen péksütemény szokott járni az ebédhez. Ma egy leveles tésztából készített, mákos patkó jött. Ezt kizárólag szemrevételezéssel állapítottam meg, mert mindent megkóstoltam, de ez már sok lett volna. Ez a megszokott minőség, a jól bevált beszállítótól. Mivel ma is bőséges, és finom minden kaja, jó étvágyat kívánok hozzájuk!
Áron fiamról, egészen születéséig úgy tudtuk, lány lesz. Semmit nem jelentett a többszöri ultrahang vizsgálat, bár utólag visszanézve a videót, kiveri a szemünket az érkező baba férfiassága. Ez legyen a doktor úr gondja! A lényeg, hogy lányt vártunk. A névvel is készültünk, és amikor közvetlen a szülés előtt megkérdezték, mi legyen a gyermek neve, nejem rögtön rávágta, Hajdu Hella Barbara. Mivel fiúnévvel nem is készültünk, de kötelező volt azt is megnevezni, csak úgy mellékesen jegyezte meg: Áron. Így aztán, a több évvel később született keresztlányunk megörökölte a szép keresztneveket. Remélem, örülsz neki Hella!
A ballagási esemény mint mindenhol, nagy kajálással is jár. Sógornőm, nem akarta bonyolítani a dolgokat, így ebédre Békéscsabára, a Halászcsárdába invitált bennünket. Olyan bőséges vendéglátásban volt részünk, hogy az ételek felét elcsomagoltattuk. Hétféle étel volt a fatálon, természetesen mindből négy adag, mert a tál ennyi főre volt kalibrálva. Meglehetősen finomakat ettünk, és később beszámolok élményeimről. Különösen ízlett a juhtúróval töltött borda. Kiélhettem gasztromán hajlamaimat is, mert mikor hazaérkeztünk, egy pörkölt elkészítését rám merték bízni. Segítséggel könnyen ment. Így a szombat, féktelen kajálással telt el. A vasárnap, meg pihenéssel. Még egy meccset is megnéztem, ami nálam nagy szó. A hétfő ismét visszazökkentett a hétköznapok megszokott történései közé, és már megjött az ebéd is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése