2014. június 16., hétfő

2014.06.16. Lebbencsleves, mexikói aprópecsenye, fehérbab főzelék.

Biztosan velem van baj! Napok óta mindenki VB lázban ég, de én tegnap jutottam csak odáig, hogy megnéztem egy fél meccset. Ennyire köt le. Pedig még nejem is meccset néz vasalás közben. Most akkor én beteg vagyok? Szerintem nem. Egyszerűen, csak kiábrándított a hazai realitás, a nézhetetlen magyar futball. Az pedig, hogy látom, ezt így kellene csinálni nálunk is, sajnos nem vigasztal. Inkább bosszant, és feleslegesen nem szeretek bosszankodni. Árt a szépségemnek! A kaja az nem! Azon is bosszankodom időnként, szerencsére keveset. Furcsa, de ha megkóstolom más főztjét, rögtön véleményt mondok róla. ŐSZINTÉT! Annak nincs értelme, hogy púderozzak, és mivel én is azt várom el, hogy az én kajámról is őszinte véleményt mondjanak, én is azt teszem mások főztjeinek kóstolása után. Most éppen egy éttermi étket kóstoltam meg, és egyáltalán nem meglepő módon, teljesen azonos megállapításaink voltak nejemmel. És nem csak azért, mert az eltelt sok év alatt összeszoktunk. Ha valami finom, akkor dicséretre méltó. Ha nem, akkor minek áradozzak róla. Elhatároztam, ha ezentúl bárhol, vendéglátással foglalkozó helyen járok, látni fogjátok a véleményemet a kajáról. 

Továbbra is így lesz a mindennapos menüvel kapcsolatban. A múlt héten észrevettem valamit, de egyenlőre csak sejtéseim vannak. Az viszont biztos, hogy olyan ételek is kerültek az étlapra, melyek eddig nem szerepeltek rajta. Gondolom, rajtam kívül más is örül ha változatosabb az étrend, bár eddig sem volt ezzel probléma. 
Azért vannak megszokott dolgok. A lebbencsleves eddig általában hétfői napon volt az étlapon, és ez nem változik most sem. Egyszerű, magyaros, tápláló, akár önmagában is jóllakat. Sok recepttel vagyok még elmaradva, de erről már korábban írtam egyet, és most ide is biggyesztem.  A recept mindent elmond a lebbencs készítéséről, így nincs értelme többet hozzáfűzni. Talán csak annyit, hogy ma is a megszokott, jó minőségben érkezett a leves. Meglepő módon, nem a hagyományos lebbencstésztával főzték, hanem a legalább annyira kitűnő, fodros nagykockával.
A mexikói aprópecsenye is eddig egyszer szerepelt étlapon a saját dokumentációim szerint, így nem meglepő, hogy nem írtam receptet róla. Most sem fogom elkészíteni, mert én nem ezt tartom mexikói aprópecsenyének. Az érkezett kaja egyébként nagyon finom, de csak abban mexikói, hogy a fagyasztott zöldség - amiből készült - tasakjára mexikói zöldségkeverék van írva. Egyedül ennyi adja mexikói jellegét. A kukorica, és semmi más. Bevallom, kedvet kaptam, egy igazi mexikói ragu elkészítéséhez, úgy ahogyan azt valóban csinálják. Csilivel, ami nem feltétlenül csípős, és nem feltétlenül babbal. Érdekes, ha valami csípős, és babos, valamint kukorica van benne, már rá lehet sütni, hogy mexikói. A mostani étel tényleg felkavarta fantáziámat, és gondolkodom az én autentikusabb mexikói ragumon.
A babfőzeléket többféleképpen lehet csinálni. A múlt héten is volt étlapon szárazbab főzelék. A különbség a bab milyenségében van. A múlt heti a nagyobb szemű tarkababból, a mai az apró szemű fehérbabból készült. A főzelék készítése hasonló, mert mindkét esetben előtte be kell áztatni a babot. A fehérbabot viszont én sosem rántom, csak habarom. Így a főzelék színe is fehér marad, míg a szárazbab főzeléké barnás, enyhén paprikás színű. Jól elmagyaráztam. Ahelyett, hogy magyarázkodom, itt a recept is. Én a babos ételekbe sűrűn teszek csombort. (borsikafű) Ez az erdélyi fűszer kitűnő káposztás, babos ételekhez, mert a puffasztó hatást ellensúlyozza. Íze nagyon markáns, így mérsékletre intek mindenkit használatával kapcsolatban. Ősi fűszernövényünk, és mielőtt a ma használt fűszereinket megismertük volna, fő ízesítőink közé tartozott. Még kolbász ízesítésére is használták! Kár, hogy a mai főzelékben több az általános ételízesítő, mint a csombor. Egyébként finom a főzelék!
Mivel hétfő sütis nap, nem lepődtem meg a leveles tésztából készült sajtos rúd érkezésén. Finom süti, a megszokott nagyüzemi körülmények közt készített vajas, leveles tésztából darabolt, majd sajttal szórva megsütött étvágygerjesztő formában. Úgy tűnik a hétvége jót tett nekem, mert kivételesen szinte semmim nem fáj, és szinte észrevétlenül, sokkal többet írtam a megszokottnál. Így aztán gyorsan el is búcsúzom, jó étvágyat kívánva!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése