Szenvedélyemmé vált a sütés - fűzés, és mint rendesen, mindenről írok is, meghagyva az ételek elkészítési módját utódaimnak. Persze, mivel ezeket közkinccsé teszem, mindenki olvashatja, és így történt ez tegnap is a legutóbb leírt húsos tepertő elkészítési módjával kapcsolatban. Úgy érzem, elég érthető módon leírtam, hogyan csináltam, erre egy hivatásos kommentelő odalöki a képembe a szokásos kérdést: recept? Csak így egyszerűen, provokatíve, hogy lássam, ő aztán figyel. Minden másra, mert ha rákattintott volna a képre, vagy a linkre, már olvashatta volna. Annyit elért nálam a drága, hogy kb. 20 másodpercre felhívta magára a figyelmemet, és utánanéztem, ki is ez a kis kíváncsi. Azt előre lemertem volna fogadni, hogy az életben egy kajás posztot nem tett még fel a lelkem. Bingó! Azt viszont kifejezetten nehezményeztem, hogy rendszeresen fikázza mások bejegyzéseit. Na meg játszik. Mindennel, mindenhol. Látjátok, erre jó a Facebook. Nem kellett csak néhány másodperc, és máris lekádereztem a hölgyeményt. Bevallom, ezek után nem jelöltem ismerősnek. Ti viszont, akik szinte minden nap olvassátok bejegyzéseimet, szinte mind ismerősök vagytok. Ti már tudjátok, ezen a koradélelőtti órán, minden nap azzal foglalkozom, hogy véleményt írjak, a rendszeresen érkező ebédről, amit nem én készítek. Nem vagyok szakács, de műkedvelőként, megáldva egy különös ízérzékkel, veszem magamnak a bátorságot. Ma nem lesz nehéz dolgom. Már akkor megállapítottam, mikor megnéztem az étlapot, hiszen semmi különleges kaja, és mind, szinte elronthatatlan.
A zöldbabot, önmagában ritkán főzöm meg levesnek. Ha csinálok, inkább a sűrűbb ragulevesként készítem, mondjuk palóclevesként. Így aztán most leírom, a mai leves hogyan készült, és valószínű ezek alapján írok receptet is róla. nem volt nehéz dolga a szakácsnak, mert konyhakész zöldbabból csinálta, jelentős mennyiségű babérral, tejföllel habarva, ételízesítővel ízt adva neki. Most kicsit sótlannak találtam, de ezt lehet pótolni.
A rántott csirkemellről sincs még receptem. Olyan egyszerű, hogy még nem vetemedtem rá a megírására. Virtuális barátom most jön haza Amerikából, és tegnap feltett egy képet, amin egy stilizált bécsi szelet volt, valamint egy bécsi üdvözlet. Ezek szerint, már közel van. Tudjátok! A bécsi szelet, a közönséges rántott hús, ami ott borjúból van, és kevés citromlevet csepegtetnek rá. A mai rántott csirkemell hasonlóan jött, bár az eredeti bécsihez tört krumpli jár, most kukoricás rizzsel kaptuk. A citrom csepegtetésére semmi szükség, mert uborkasalátát kaptunk hozzá, ami csak javít élvezeti értékén.
A pincepörkölt, sem sűrűn szerepelt eddig az étlapon. Az elmúlt két évben, mindössze egyszer a main kívül. Így aztán, ebben az esetben is az objektív ízbeli, és esztétikai élményem dönt a mai étel megítéléséről. Főztem már olyan pörit, amit beskatulyázhattam volna a pincepörkölt fogalom alá. Ennek a jellemzője ugyanis az, hogy vegyes húsból készül. Sertés, marhahúsból, sőt belsőségekből is. ma is igen finoman érkezett, de semmi különleges nincs benne. Lehet, hogy hétvégén én is többféle húsból főzök bográcsban, és akkor megírom, az enyém hogy sikerült. Ma mindenkinek ajánlom, aki teheti kóstolja meg.
Mindkét főétel mellé jól esik a savanyúság, ami ma uborkasaláta. Na ez az! Ez igazán illik, mindkét főkaja mellé. A múltkor nehezményeztem, hogy száraz húsok mellé "száraz" kovászos ubi járt, de most nincs kifogás. Ráadásul, az adag mennyisége sem liliputi, hanem az én jelentős salátaszükségletemet is kielégíti.
Én pedig kicsit később nekiállok kísérletezni. Ázsiai hét van a Lidl-ben, és nem tudtam ellenállni néhány cuccnak, természetesen alkalmazkodva szerény lehetőségeimhez. A következő napokban, legalább négyféle ázsiai kaját fogok csinálni.
Én pedig kicsit később nekiállok kísérletezni. Ázsiai hét van a Lidl-ben, és nem tudtam ellenállni néhány cuccnak, természetesen alkalmazkodva szerény lehetőségeimhez. A következő napokban, legalább négyféle ázsiai kaját fogok csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése