Gyorsan igyekszem lebonyolítani a napi kötelezőt, mert fiam megkért, holnapra csináljak valamit. Ünnep lesz a főiskolán, és ők felelnek a vendéglátásért. Jövőre őket látják vendégül. Igyekeztem egy rám jellemző, olcsó, finom sós sütit kitalálni. Maradok a legutóbb csinált kolbászos tördelősnél, de most pogácsának csinálom meg. Vagy majd meglátjuk. Legutóbb, nagy sikere volt, és remélem, most sem hoz haza belőle a gyerök! Nekem az lenne a legnagyobb elismerés. Én nem vagyok végzett szakács, ahonnan a mindennapi kaja érkezik, viszont többen is vannak. A főnök is, aki időnként szintén beáll főzni, tehát ért hozzá. Mikor szükség volt rá, napokon keresztül Ő főzött, de nem lehetett észrevenni. Az ételek ugyanabban a minőségben érkeztek mint előtte. Komoly felelősség van rajta. Ha betegség, egyéb probléma van, a főzés nem állhat meg, szakácsot pedig nem lehet elővenni a hűtőből. Eddig szerencsére, mégy ha volt is ilyen jellegű probléma, mi nem sokat éreztünk belőle. De lássuk azokat, amiket ma érezhetünk is. Ha máshol nem, ízlelőbimbóinkon.
Elolvastam reggel a menüt, és látva a magyaros zöldborsólevest az étlapon, rögtön a friss, zsenge zöldborsóból készült levesre asszociáltam, ami zöldséget, petrezselyemzöldet, és kevés galuskát is magában foglal. Rájöttem, az ebben a formában készült zöldborsólevesről sem írtam még recit, de hamarosan leírom, én hogyan csinálom. Annak meg nincs értelme, hogy egy sima zöldborsólevessel helyettesítsem, mert ez, amire én gondolok, most egészen más. A mai leves, meg mernék esküdni, valóban friss zöldborsóból készült. (ha nem, akkor nagyon jól dolgoznak a hűtőházban) Úgy, ahogy Nagyanyám csinálta anno. Vajon megdinsztelte a zsenge borsót, a petrezselyem zölddel együtt, felöntötte vízzel, fűszerezte, kis őrölt pirospaprikát is tett hozzá, (attól magyaros) majd tésztát főzött bele. Fodroskockát, vagy siplikét. Ma az előbbivel érkezett, nagyon finoman.
A szárazbab főzelék, ma sült lecsókolbásszal érkezett. Mint tudjátok, három fő kedvencem a paradicsom, a káposzta, és a bab. Ettől még nem biztos, hogy én eszem a babfőzeléket. Áronnal becsületesen megosztozunk. Én megkérdem, mit szeretnél enni, és a maradék jut nekem. Azt hiszem az én koromban, ez a természetes. Nagyanyám is a csontosat, a lábát vette ki a csirkéből először, mert tudta, én azt úgysem szeretem. Mai fejemmel úgy gondolom, lehet, hogy Ő járt jobban. Babfőzelék receptem van már, de az tejszínes. Épp ezért nem is hozom ide. Ma tejfölösen kaptuk, igen finoman, bár az ecetet kicsit eltúlzottnak éreztem benne. Ettől függetlenül bátran ajánlom.
A grillezett pulykamell falatok esetében másra számítottam. Semmi baj. A végeredmény a lényeg, ami megint jól sikerült. A hozzá készített mártás, különösen ízlik, ami nagyon harmonizál a pulykadarabokkal, és a rizzsel is. Enyhén majoránnás ízű, és ha már ma ez maradt nekem, jól fogok lakni. Még szerencse, hogy van a hűtőbe egy kis maradék saláta, amivel még jobban fel tudom turbózni a kaját.
Jár egy süti is az ebédhez, ami nem meglepő módon, olyan, ami nem olvad szét a meleg időben, a szállítás közben. Ha jól emlékszem, tavaly ilyenkor ischlert küldtek, ami mire megérkezett, elcsorgott a csokimáz rajta. Egy ideig lemondok a csoki élvezetéről, már csak azért is, mert egyre ritkábban fogyasztom. Nektek viszont mindenhez jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése