2014.06.02. Köménymagleves, hentestokány, paradicsomos káposzta.

Péntek óta nem találkoztunk, de ezalatt a rövid idő alatt is történtek meglepetések. Az egyik pénteken, mert valaki alkalmasnak találta kovászos uborka receptemet, hogy kiemelje a startlapon, így a kezdőoldalon, mindenkinek kiverte a szemét, akár akarta, akár nem. Köszönöm! Így aztán, két nap alatt 25000 látogatóm volt erre a receptre, és mivel átjárhatók oldalaim, máshol is kb. 10000 kíváncsiskodott. Teccik!!!
Tegnap pedig főztünk Asszonypajtival, és egy barátommal, aki  ahogy felajánlottam a lehetőséget, rögtön csatlakozott hozzánk. Na meg más barátok is a kész paprikás krumpli elfogyasztására. Nagyon jó kezdeményezésnek tartom, hogy adott alapanyagból kellett főzni, így a feltételek azonosak voltak. Egyenlő mennyiségű krumplit, zsírt, kolbászt, hagymát kaptunk, a többi fantáziánkra volt bízva. Igen finomat főztünk, hamar elfogyott. Köszönöm, elsősorban a Gyulai Hentesek Hagyományőrző Egyesületének a lehetőséget. 

Most viszont áttérünk a másik hagyományőrzésre. A napi kajára. Levesként, egyszerű köménymaglevest kaptunk, ami diétás a tegnapi paprikás krumplihoz képest. A legegyszerűbb rántott leves, hiszen csak kömény, zsír, liszt, kevés pirospaprika, és víz kell hozzá. Időnként pirított kenyérkockákkal tuningoljuk, de nagyapám annak idején egyszerűen kenyeret aprított bele. 

A főételként érkező hentestokány a megszokott módon jött. Megszokott, hiszen a tokányok közös jellemzője a csíkokra vágott hús, a hentestokányé padig a savanyú uborka csíkok a szaftban. Én pulykahúsból szeretem a legjobban, így korábban receptem is jelent már meg róla, így most idehozom.  Mivel nagyon szaftos étel, olyan köret kell mellé, ami a szaftot magán tartja, így a különféle száraztészták kitűnően alkalmasok erre a célra. Most is így érkezett, és jól sikerült. 

Valószínű, saját ebédem mégis a paradicsomos káposzta lesz, mert a paradicsomot imádja Áron fiam, szósz formájában, de a káposzta nem jön be neki. Nekem igen. Két kedvenc alapanyagom egy ételben, így az én választásom ma erre esik. Korábban már leírtam, hogyan készül, így ezt is megosztom természetesen. Itt olvashatsz róla. 

Kicsit megtörve, de büszkén érkezett a klasszikus krémes, ami a mai desszert. Hétfőnként péksütit szoktunk kapni, de a mai cukrászsütit bevallom, jobban szeretem. Azt a sütit viszont, amit én tálaltam a tegnapi paprikás krumpli mellé, köré, mindenki nagyon szerette. Nem is csodálom, hiszen tényleg finom lett. Illett a paprikás krumpli ízéhez a kolbászos, mustáros tördelős, amiben a kolbász egy kelt, rozmaringos, fűszerezett tésztagolyóbis közepén, mustárosan lapult. Mindaddig, míg gyorsan meg nem ették! Így fog járni a mai ebéd is.