Tegnap, egész nap bulizott a szomszédasszony, a jó időt kihasználva. Mivel sorházban lakom, és mindössze egy kerítés válasz el bennünket, szinte mindent tudunk egymásról. Osztrák nyugdíjas, és bár több éve él a szomszédságomban, szinte egy szót sem tud magyarul. Nem érezte szükségét, hogy megtanulja nyelvünket. Minek is, hiszen a környéken elég sok németül beszélő vásárolt, vagy bérel magának ingatlant, időnként összejárnak, és egész nap cseverésznek. Jól teszik! Kb. 400 rugó a nyugdíja, és él belőle, mint Marci. Az egész évet itt tölti, csak ritkán látogat haza gyerekeihez. A házat is csak bérli, mert még így is jobban megéri neki, mint otthon lakni. Elgondolkoztam! Vajon, mi hol töltjük idős éveinket? Még egy gondolat szomszédasszonyom férjéről, aki már meghalt néhány éve. Kb. 20 éve, üzletembe beállított egy nagy szatyornyi gyerekzoknival. Akkor még nem voltunk szomszédok, csak óráit hozta többször javítani, innen volt ismeretségünk. Csak azért adta, mert szimpatikus voltam neki. Később, hozott még mást is ajándékba. Én munkámmal tudtam viszonozni a szívességét, bár nem várta el, sőt szabadkozott, mikor nem kértem pénzt egy apró javításért. Milyen különbözőek vagyunk!
Eszembe jutott a Freunbichler család is, akik minden év április végén jelentek meg nálam, és október végéig Gyulán laktak a kempingben. Salzburgból jöttek el lakókocsival, minden évben, és kitűnő baráti társaságuk volt a kempingben. Frau Freunbichler 87 évesen vezetett Gyulára, és vissza, és hozta magával az akkor 93 éves férjét, aki előtte való évben itt kapott agyvérzést. Az volt a kívánsága, hogy itt szeretné tölteni a nyarat, a megszokott baráti társaságban. Járni már akkor nem tudott, de idős barátnőm behozta hozzám üzletembe üdvözletét, a megszokott Mozart kugeln társaságában. Életre szóló barátság volt!
Megint sokat beszéltem mellé. Tegnap meg is változtattam blogoldalam impresszumát, mert a kajáról szóló beszámoló mellett, egyfajta naplóként működik.
De lássuk a kaját! Sárgaborsó gulyás érkezett, és mivel már írtam receptet is róla, ide is hoztam, én miképpen készítem. A sárgaborsó, a zöldborsó tartósított változata. Feles borsónak is nevezik, mert a szárítás közben a borsó két sziklevelére esik szét. Ugyanezt az ételt elkészíthetjük friss zöldborsóból is, de akkor nem kell beáztatni, és csak lényegesen később kell a levesbe tenni a borsót.
Az ízes derelyéről nincs, és nem is lesz receptem. Én még láttam, hogyan készül a lekváros derelye, de az idők során lényegesen megváltozott sok minden. Békéscsabán, a hűtőházban referenciafilmet csináltam, és akkor láttam a zöldborsó feldolgozása mellett a derelye készítését is. A házilag elég macerás folyamat, ott hihetetlenül egyszerűen, gyorsan zajlott. Természetesen, minden gépesítve. Mivel állandó minőségben, fagyasztva, elérhető áron, mindig kapható, nincs értelme vesződni vele, ha időnként kedvet kapunk hozzá.
A túrós csuszától viszont írtam már, ráadásul nagyon szeretem. Jó párosítás a gulyás, és a csusza. Bevallom, kicsit több tepertővel szeretem, így lehet, hogy előkapom a serpenyőt, és sütök hozzá még ebédig. Túrós csusza receptem szintén van, így máris ideteszem.
Közben apró problémám akadt! A ételfotózás alatt, egy ifjú veréb besétált a nappaliba, és most kétségbeesve keresi a kijáratot. Remélem, hamarosan megtalálja, mert megpróbáltam minden akadályt elhárítani előle. Most idegesen repked csillárról képkeretre, és nem találja helyét. Még szerencse, hogy Kimi kutyám nem foglalkozott vele, mert abból komolyabb gond származhatott volna. Szerintem, anyagi jellegű károk is.
A péntek olyan nap, amikor valamilyen gyümölcs is jár az ebédhez. Ma a kiwire esett a választás. Remélem, hamarosan jönnek a hazai, friss gyümölcsök is. Az étterem vezetőjével beszélgettem a múltkor. Sok termelő ajánlja fel neki portékáját, de mivel nem számlaképesek az őstermelők, nem vásárolhat tőlük. Érdemes lenne ezen is elgondolkozni. A hazai gyümölcsök is képviselnek olyan értéket, mint a pálinka. Ugye? Bár én a gyümölcsöt az előbb említett, folyékony formában is nagyon szeretem.
Közben nagy az örömujjongás a kertben. Kis verebem kitalált, és a család óriási hangzavart csinál az újratalálkozás örömére. Ma sem telt a nap kaland nélkül!
Eszembe jutott a Freunbichler család is, akik minden év április végén jelentek meg nálam, és október végéig Gyulán laktak a kempingben. Salzburgból jöttek el lakókocsival, minden évben, és kitűnő baráti társaságuk volt a kempingben. Frau Freunbichler 87 évesen vezetett Gyulára, és vissza, és hozta magával az akkor 93 éves férjét, aki előtte való évben itt kapott agyvérzést. Az volt a kívánsága, hogy itt szeretné tölteni a nyarat, a megszokott baráti társaságban. Járni már akkor nem tudott, de idős barátnőm behozta hozzám üzletembe üdvözletét, a megszokott Mozart kugeln társaságában. Életre szóló barátság volt!
Megint sokat beszéltem mellé. Tegnap meg is változtattam blogoldalam impresszumát, mert a kajáról szóló beszámoló mellett, egyfajta naplóként működik.
Közben apró problémám akadt! A ételfotózás alatt, egy ifjú veréb besétált a nappaliba, és most kétségbeesve keresi a kijáratot. Remélem, hamarosan megtalálja, mert megpróbáltam minden akadályt elhárítani előle. Most idegesen repked csillárról képkeretre, és nem találja helyét. Még szerencse, hogy Kimi kutyám nem foglalkozott vele, mert abból komolyabb gond származhatott volna. Szerintem, anyagi jellegű károk is.
Közben nagy az örömujjongás a kertben. Kis verebem kitalált, és a család óriási hangzavart csinál az újratalálkozás örömére. Ma sem telt a nap kaland nélkül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése