2014.05.29. Paradicsomleves, rántott sajt, körömpörkölt.

Tegnap, meglepő módon megugrott a hétfőn közzétett kovászos uborka receptem nézettsége. Már régen rájöttem, hogy az egyszerű receptek egyben, a  legnépszerűbbek is. (Kivéve a sütik, mert mindenhol, azokra kíváncsiak legtöbben.) Most viszont egész másra is rájöttem. Vannak oldalak, amik abból élnek, (szerintem egész jól) hogy mások receptjeit, fotóit, és szinte mindent összegyűjtenek, és közzéteszik. Az oldalon, mások cuccai mellett természetesen reklámok jelennek meg, és ez hozza nekik a bevételt. Eddig nincs probléma! Ebben az esetben úgy történt, hogy nem is tudtam róla. Mindaddig, míg meg nem néztem a statisztikát, és kiderült, a forgalom forrása olyan oldalról származik, aminek nem vagyok tagja, soha, semmit nem töltöttem fel rá. Nyilván az oldal szerkesztője felfigyelt a blogomra, így szinte változtatás nélkül került fel receptem. Ráadásul ezzel a címmel "Kovászos uborka-Többször kipróbált, biztos receptemet írom le, amit szinte lehetetlen elrontani." A mondat szerepelt írásomban is, de így, címként egészen mást jelent. Azt sejteti, hogy nem az én receptemről van szó, hanem a megosztótól ered. Igaz, hogy a legvégén forrásként szerepel blogom linkje, de sokan nem jutnak el odáig. Megint morgolódhatnék, szerintem joggal. Igazság szerint örülhetnék, hogy megosztják a cuccaimat, mert ezek szerint nívósak! Most felveszem velük a kapcsolatot, és tisztázom a helyzetet. Szerintem így korrekt. Lehet, hogy egy gyümölcsöző kapcsolat kezdete. A Casablanca után szabadon: „Louis, I think this is the beginning of a beautiful friendship.” Most miért jutott eszembe a Macskajaj is?
De nem ez a fő tennivalóm most, mert azért vagyok itt, hogy a mai kajáról írjak.

Sokan tudnak paradicsomfüggőségemről. Arról viszont nem, hogy a paradicsomlevest, eddigi életem első felében nem szerettem. A paradicsomszószból készült levest most sem csípem annyira, de ha nyáron saját paradicsomjaim is rendelkezésre fognak állni, csinálok valami egész különlegest. Tervezési stádiumban van, és be fogok számolni róla, a maga idejében. 
Nagyon kíváncsi vagyok! Azon a két négyzetméteren, amit paradicsompalántáim elfoglalnak 6 féle paradicsom nő, és mindegyiknek meg lesz a funkciója. Tavaly legalább 50 kilónyit sikerült szüretelnem, és bízom benne, idén sem lesz gyengébb a termés. Tehát, életem első paradicsomleves receptjét időben közzé teszem, ha elkészült.  A mai leves biztosan konzerv (üveges) paradicsomszószból készült, kicsit fűszerezve, a már-már elengedhetetlen betűtésztával. Megkóstoltam, és biztosan nem fogom otthagyni!

A rántott sajtról sem írtam még receptet, bár finom ételnek tartom. Mit is tudnék írni, egy szelet sajtról, amit a szokásos eljárással panírozunk, majd forró, bő olajban kisütünk. A forró olaj, ebben az esetben nagyon fontos, mert a cél, hogy a panír gyorsabban süljön meg, mint a belsejében lévő sajt, és ne legyen lehetősége megolvadni, majd kifolyni a hirtelen sült kéregből. Ennek az ételnek ez a lényege. Meg az is, hogy általában, a rántott sajt mellé tartármártás is kerül, ami jelentősen feldobja a sajt, egyébként semleges ízét. Lehet különleges sajtokból is csinálni, de az már nem a tömegétkeztetés céljára való. Az érlelt sajtok igen drágák, így azok csak ínyencek asztalára kerülnek. A konyhán, általában trapista sajtot használnak, de jó erre a célra az ementáli, és más félkemény sajt is.

Az általam nagyra tartott körömpörkölttel más a helyzet. Ez is ínyencség azok számára, akik hozzám hasonlóan nagyon szeretik, de ennek fogyasztása nem illik a hagyományos éttermi etikettbe. Érdekes, hogy a civilizációnak az étkezési szokásokra is jelentős kihatásai voltak, hiszen a középkorig, az úri lakomákon is a kéznek - mint eszköznek - volt a legnagyobb szerepe. A körömpörkölt fogyasztásánál ismét előkerül ez a szerep. Ezt nem lehet késsel, villával enni, így aki finnyás, az ne egyen belőle. A jó körömpörkölt lényeges tulajdonsága, hogy ragad, ahová lecsöppen sűrű szaftja, gyönyörű, piros foltot hagy terítőn, ruhaneműn. Nem lehet hangtalanul enni, mert igenis illik cuppogni, szürcsölni fogyasztása közben. Én, ha olyan csontot találok, amiben még maradt némi velő, bizony ki is szívom belőle. A legolcsóbb ételek közé tartozik, többször csináltam már, így természetes, hogy receptet is írtam róla.  Igen finom a mai körömpörkölt, bár nem olyan sűrű a szaftja, mint ahogy nálam készül. Én jelentősen több hagymát szoktam bele tenni, mert az adja a sűrejét. 

Bár valószínű, csak a körömpörkölthöz jár az uborkasaláta, akkora adagot kaptam, ami mindkét főkajához elég lesz. Az adagok, egyébként is mindig bőségesek. a legegyszerűbb módon készített ubisaliról van szó egyébként, ami sóval, cukorral, ecettel készül. Én mindig teszek bele még fokhagymát, és kaprot is, de ma csak díszítésként tettem mellé. Ma sem volt könnyű dolgom a tálalásnál, mert az ételek, a hordozóból kivéve, újratálalva, nem mindig felelnem meg az esztétikai igényeimnek. Elég magasra tettem a lécet, és tartom magam hozzá!

Már az is biztos, hogy az új reklámújságokat is el tudom olvasni, mert legjobb barátom idehozta őket. Nektek is szép napot!