A mai nap megint bekerül a statisztikákba, mert 300. bejegyzés ebben a témában, blogoldalamon. Mivel már korábban is jelentkeztem a napi ebédről szóló írásokkal blogom beindítása előtt, igazság szerint 379 a valódi szám. Néhányan megjegyezték, hogy fő blogoldalamon, az utóbbi időben kevesebbet jelentkezek. Rajtam kívül sokan vannak úgy, hogy nincs pénzünk kísérletezni. Én nem főzök minden nap, és azért nem főzök, hogy blogot írjak róla. Azokról viszont írok, amit megfőztem. Ha hozzájutok véletlenül egy kis plusz pénzhez, rögtön a konyhára szükséges alapanyagokra költöm. Olyanokra, amiket családom is szívesen fogyaszt, mert nem a kukának, vagy csak magamnak főzök. Tegnap pl. kimentem a piacra, és a megmaradt 1400 forintomat eldorbézoltam. Célzatosan, mert a hétvégére kovászos uborkát szeretnék családom, barátaim elé rakni, így ahhoz is bevásároltam. Friss paprikát, paradicsomot is vettem, mert arra mindig szükség van. Majd, ha egy hónap múlva teremnek az én paradicsomjaim is, minden nap más salátát fogok csinálni. Akár azon is megélek! Nem vagyok vegán, de a nyár nekem a zöldségeké. Nyáron, akár 3-4 kilót is fogyok, mert a paradicsom kevés kalóriát, és sok rostot, vitamint tartalmaz.
Akár az itthon fellelhető zöldségekből is elkészíthetném a ma érkező kertészlevest. Megnéztem, ezzel a megnevezéssel még nem szerepelt leves az étlapon, amióta írok a kajákról. Nem ismeretlen számomra, mert tudom, a magyar minesztrone megfelelője. Most jutott eszembe, hogy arról sem írtam még receptet, így hamarosan pótolom. Legutóbb, valamikor az elmúlt nyáron csináltam, saját paradicsomjaimból, így kivárom az idejét, és leírom, hogyan csinálom. A mai levessel kapcsolatban, bevallom, másra számítottam. Az ízével kapcsolatban semmi baj, sőt nekem ízlik. Sima zöldségleves, mexikói zöldségekből, enyhe habarással, sok levestésztával. El fogom készíteni hamarosan az én verziómat, és beszámolok róla.
Tegnap, egy általam sűrűn látogatott receptoldalra feltöltöttem 150. receptemet, ami egy bográcsos vaddisznópörkölt. Ma egyszerű, háziasított sertésből készült pörkölt érkezett, ami hasonló módon készül, mint ahogyan én vad társából csináltam. Van, aki nem szereti a vadhúst. 1 hónap múlva nekem is kétfélét kell főznöm keresztlányom ballagásán, és az egyik vad, a másik sertés lesz. Majd akkor fotózom, és leírom, hogyan csinálom mindkettőt. Addig viszont a tegnap leírt receptet hozom, hiszen itt a nyár, sokan fognak bográcsban főzni, és hátha valaki hozzájut vadhúshoz, így használhatja receptemet. Ez, ugyanis nem csak vaddisznóhoz, hanem más vadhúshoz is használható. A mai sertéspörkölt kitűnő, szaftos, ízletes.
A krumplifőzelék is jól sikerült. Enyhén savanykásan, megfelelő sűrűséggel. Sokan azt hiszik, hogy könnyebb elkészíteni mint a pörköltet, de állítom, nem így van. Különösen a sűrűségét nehéz megfelelően beállítani. Ehhez nagy gyakorlat kell, mert el kell találni a rántás, habarás mennyiségét. A feltétként szolgáló csibetallérral nem foglalkozok külön, hiszen ez fagyasztott, megszokott minőségű termék. Nem meglepő, hogy erről is írtam már receptet, így idehozom.
A megszokott módon, a hétfői menü része egy kelt tészta, ami ma ízes bukta formájában érkezett asztalunkra. Így aztán megint, akár egész napra elegendő kaját kaptunk, amihez jó étvágyat kívánok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése