2014.05.12. Karalábé leves, csirkepaprikás, fehérbab főzelék.

Megkérdezték tőlem: miért csinálom? Mármint ezt, hogy naponta beszámolok az ebédről. Eleinte érdekesség volt, hogy véleményt, kritikát mondjak mások által főzött ételekről, később megszokássá vált. Még később kiegészítettem napi beszámolóimat, receptekkel is, mert voltak, akik kérték. Egyszerűen kedvet kaptak az ételek elkészítésére írásaim alapján. Beszámolóim természetesen szubjektívek, hiszen csak az én véleményemről írhatok. Lehet, hogy mások, egészen másként látják, érzik az ételeket, természetesen saját szemszögükből. Számomra ezzel kezdődik a nap, és hozzászoktam. Agytorna, mert elő kell készülni a tálalásra, fotózás, képszerkesztés, és utána leírni azt, ami éppen foglalkoztat, valamint véleményt adni írásaim tárgyáról, a kajáról. Szórakoztat, gondolkodásra késztet. Egyik barátom, minden nap a névnaposokat köszönti fotómontázzsal, versikével. Szerintem, Ő is hasonló okok miatt csinálja, mint én. Azért, mert szereti csinálni, és nem azért, mert annyira vágyik a rivaldafényre.

De lássuk azt, amiért itt vagyok. A mai ebédet, karalábélevessel kezdjük. Erről még nem írtam receptet, hasonlóan sok más ételhez. A konyhán olyan változatosan főznek, hogy sok ételt még nem csináltam meg saját konyhámban, így nem írhatom le, én hogyan készíteném. Nem mintha az íze alapján nem tudnám, mi is való bele, és hogyan kellene csinálni. A mai leves, kellemesen lágy fűszerezésű, tejszínes ízű, finom. Nyilvánvaló, fagyasztott alapanyagot használtak, bár gyönyörűt vettem tegnap a piacon is. 

A csirkepaprikás viszont sűrűn készül nálunk, sőt a hétvégén is ezt csináltam, bográcsban. Minden alkalommal másként csinálom, hiszen nem kell recept hozzá. Ezt teszi a gyakorlat. Minden alkalommal végigfotózom, és hamarosan le is fogom írni hogyan készült, de addig is itt a legutóbbi csirkepaprikás. Mivel előre tudtam, hogy szombaton mi is ezt főzünk, nem rendeltem mára a paprikásból, így ide is a szombaton, általam készített csibe fotóját tettem.
Tegnap voltam piacon, és rengeteg gyönyörű áru van, hamarosan már friss paprikával, paradicsommal is megéri készíteni a paprikást. Én pedig mindent megtettem a paradicsom iránt érzett szerelmem ápolására, hiszen bevásároltam paradicsompalántákból. A legjobban szeretett Lucullus fajtát is tudtam venni, darabját 20Ft.-ért. Szinte hihetetlen!!! Megint lesz mit felnevelni, feldolgozni.

Idén babot nem vetek. A teraszunk előtti árnyékot három éven keresztül futóbab biztosította, de soha nem termett annyit, hogy egy jó adag csilit főzzek belőle. Idén futóvirág lesz a helyén. Babot pedig veszek a piacon, vagy a boltban. Sokszor, mert ez is kedvenc alapanyagaim közt van. A babfőzeléket szintén szeretem, és van receptem róla több is. Legjobban talán a következő hasonlít a ma érkezett ételre. Ez az én babfőzelékem. Szokás szerint ma is megküzdöttem a Stefánia kiemelésével, majd élvezhető fotó készítésével, de egész jól sikerült.

Nem is lehet rossz képet csinálni az óriás pogácsáról, ami a mai ebéd mellé jött. Szemmel látható, hogy két réteg leveles tészta lett egymásra borítva, majd kiszaggatva a megfelelő méretre. Minden alkalommal megcsodálom, elsősorban a mérete miatt. Egyébként pedig nagyon finom süti, mint minden, ami leveles vajas tésztából készül.
Ennyi mára, mindenkinek jó étvágyat kívánok saját ebédjéhez!