Mivel értek hozzá, sokat fotózom. Nem csak a megszokott ételfotók kerülnek ki kezem alól, hanem ha jelentős esemény van, a mindig nálam lévő képítőmet használom, és így történt a Pálinkafesztivál főzőversenyén is. Itt kezdődik a gond! Az új törvény szerint, hozzájárulás kell a fotózott személytől, ha a képet nyilvánosságra akarom hozni. Furcsa dolog lett volna minden általam lefényképezettet papírral felkeresni, adatait felvenni, és aláíratni vele, hogy hozzájárul a róla készült kép nyilvánosságra hozásához. Áthidaló megoldást választottam. Ha valaki nem szeretne szerepelni a már megosztott albumban, a róla készített képet törlöm, vagy a médiából ismert eljárással, a szeme elé fekete csíkot teszek, esetleg elmozaikosítom az arcát. Mekkora baromság! Ha esetleg valaki kíváncsi a képekre, ITT megtalálhatja őket.
A következő képekhez viszont nem kell engedély. Ezek a mai kaják képei, igaz, kicsit hiányosan.
A betyárlevesről nem csak képem, hanem receptem is van. Előre bocsájtom, én nagyon másként csinálom, mint ahogy a konyháról érkezik. Már csak azért sem, mert ma nem betyárlevest kaptam, hanem valami egészen mást. És nem annyira finomat! Ahány ház, annyi szokás. Én azt a receptet írtam le, ahogy először megkóstoltam, egy másik gyulai étteremben. Akkor vált egyik kedvencemmé, és mivel megjegyeztem ízét, alkotórészeit, amikor tehettem, én is úgy készítettem el. Azt is tudom, hogy tavaly, egyik ismerősöm engedélyemmel, saját receptemet használta fel egy főzőversenyen, és nyert is vele csapatával. Ami számomra igazán pikánssá teszi ezt a levest, az a velő. Nem könnyű beszerezni, és nem is olcsó alapanyag, de nem kell belőle sok, és az eredmény megéri. Levesünk ízén ugyan nem változtat, de a szánkba kerülő apró velődarabok különleges kulináris élményt nyújtanak. A betyárleves, vagy ahogy én nevezem pandúrgulyás receptje ITT található. Mint említettem a mai leves, valami egészen más. Karfioldarabokat fedeztem fel benne, valamint tele van nagy galuskákkal, eltúlzott mértékben. Ha nem lenne behabarva, inkább gulyásleveshez hasonlítanám, vagy nem is tudom mihez. Mivel kedvenc leveseim egyike, nagyon csalódott vagyok!
Nem nyújt számomra élményt az étlapon szereplő, de általunk nem rendelt étel, a tejbegríz sem. Közel hatvan év kevés volt hozzá, hogy megszeressem, és tudom, sokan fel lesznek háborodva, mert szerintük a legfinomabb fellelhető étel a tejbepapi. Egy biztos! Nem hallottam még egyetlen szakácsversenyt sem, ahol valaki tejbegrízzel kísérletezett volna elnyerni a zsűri kegyét. Már gondolkoztam rajta, hogy egyszer csinálok egy kisebb mennyiséget, csak a fotó kedvéért, de nem egyezne elveimmel, miszerint: nem azért készítek ételt, hogy lefotózzam, hanem azt fényképezem le, amit megfőztem.
Talán legtöbb képpel a csirkepaprikáson kívül a bolognai spagettivel rendelkezem. Áron fiam kedvenc eledele, és a család többi tagja is nagyon szereti. Egyszerű, finom étel, saját konyhámban is többször elkészült már. Sokan keverik a milánói makarónival, és mikor először készítettem bő harminc éve, még én sem tudtam a két étel közti különbséget. Azóta sokat okosodtam, (mások szerint visszafejlődtem) és tisztában vagyok a két étel közti alapvető mássággal. A bolognai raguról egyébként is viták vannak, hiszen nem tradicionális étel, hanem olyan mint a Magyar nóta, ami nem népdal. A bőség zavarában, első bejegyzésemet hozom ide, amivel elkezdtem fő oldalamat. Mi így csináljuk a bolognait. Azóta számtalan bejegyzésben foglalkoztam ezzel az étellel, és elkészítettem már a tradicionális bolognai szószt is, de ez olyan, mint az első szerelem, ami egész életemen keresztül végigkísér. Ma viszont nem fogunk ezzel sem jól lakni. Ilyen gyenge minőségű bolognait még nem kaptam a konyháról! Darált húst szinte nem találtam benne, viszont tele van darával, vagy morzsával, ami állományjavítóképpen van benne. A méret meg is van, de a minőség rovására. Ritkán fordul elő, de a mai kajákkal nem vagyok megelégedve, és ez finom kifejezés!
Mivel péntek van, ilyenkor az a szokás, hogy gyümölcs érkezik a kaják mellé. Ma is így történt, így az étkezést egy alma egészíti ki, ami legalább nem mérges, mint ami a gonosz királynő adott Jófehérkének. Én viszont mérges vagyok!
Ui.: Nem szoktam megjegyzést fűzni írásaimhoz, de most mégis megteszem. Szívből remélem, hogy azok, akik a mai ételt megkóstolták, nem ez alapján mondanak véleményt a konyha működéséről! Én évek óta minden nap ezeket az ételeket fogyasztom, és biztosíthatok mindenkit, hogy ilyen lesújtó véleményem, még soha nem volt!
A következő képekhez viszont nem kell engedély. Ezek a mai kaják képei, igaz, kicsit hiányosan.
Mivel péntek van, ilyenkor az a szokás, hogy gyümölcs érkezik a kaják mellé. Ma is így történt, így az étkezést egy alma egészíti ki, ami legalább nem mérges, mint ami a gonosz királynő adott Jófehérkének. Én viszont mérges vagyok!
Ui.: Nem szoktam megjegyzést fűzni írásaimhoz, de most mégis megteszem. Szívből remélem, hogy azok, akik a mai ételt megkóstolták, nem ez alapján mondanak véleményt a konyha működéséről! Én évek óta minden nap ezeket az ételeket fogyasztom, és biztosíthatok mindenkit, hogy ilyen lesújtó véleményem, még soha nem volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése