2014. április 24., csütörtök

2014.04.24. Salátaleves, tárkonyos csirkemell falatok, rántott csirkecomb.

Néhány napos dühöm kezd elszállni, és ez így marad addig, míg nem kezdenek ismét provokálni. Így aztán kezdek újra a régi önmagam lenni, és lehet, hogy reaktiváló infúzióra kötöm magam. 
A hétvégén bográcsoztam több helyen is, de nem mindenhol én főztem. Új ismeretségeket kötöttem, és régieket engedtem el. A következő hónap valószínű, hogy újabb felkérések teljesítésével telik el, mert sokan szeretnék, hogy főzzek, számukra nevezetes eseményeken. Én meg szívesen teszem. De mielőtt a NAV rám szállna elmondom, teljesen ingyen. Vigyázni kell! Van olyan ismerősöm, aki tortát készített esküvőre bagóért, de később mégis címlapra került. Nem receptújságban!!! Nekem elég a főzés öröme, meg a jó társaság. Utóbbi napokban, majd mindig jó társaságban voltam. Aki ismer tudja, hogy nem állok stabil lábakon, főleg ha a baráti társaság, a jó hangulat, és más tényezők is rontanak egyensúlyi helyzetemen, így maradjunk abban, a közeljövőben nem tervezek új igazolványképet csináltatni. Magyarul, akkorát takartam mint egy ólajtó, ráadásul ráestem a nyakamban lévő képítőmre, ami ugyan túlélte a néhány G-s gyorsulást, de jelentős külsérelmi nyomokat szerzett, úgy mint gazdája. 
Eddig sebeimet nyaldostam, de úgy tűnik megmaradok. Nem várok részvétnyilvánításokat, mert azok már húsvétkor megvoltak. Hű feleségem is meg lett gyanúsítva a külsérelmi nyomok okozójaként. Régebbi énem kezd visszatérni, és napi rendes tevékenységemet is rendben teljesítem. A napi rendes tevékenységeim közé tartozik a mindennapos kajamegmondó. Sokan kérdezték, miért csinálom. Nem is tudom már. Én ezzel indítom a napot, nem mással. Van, aki horoszkóppal, vagy azzal, hogy megjelöl, egy letöltött fényképen, többed magammal. Aztán egész nap kakukkol a gépem, minden hozzászólásnál. Azt is tudom sokan ötleteket merítenek beszámolómból a saját menüsorukhoz, sőt előfordul, hogy felkeresnek üzenetben, tanácsokért. Én meg szívesen adok, amig tőlem telik. A mai ételekhez, megnézve az étlapot, recepteket nem tudok mellékelni. Ez csak ideiglenes állapot, mert lehet, hogy később ezekről is lesz.

A savanyú káposztalevesnek a nevében benne van, miből készül. Ha humoránál lett volna az étlapfelelős, akkor keddre, közvetlen a húsvéti locsolkodás utáni napra tervezte volna a levest. Igaz, hogy nem mindenki másodnapos az ünnep után, így pl. én sem voltam az. Tény, hogy a savanyú levesek, így a káposztaleves, a korhely leves, de még a csorba is jót tesz ilyenkor. Segít a szervezetben felgyűlt tejsavat normalizálni. Ez viszont ma áprilisi tréfa volt. Nem kell hozzá komoly gasztronómiai gyakorlat, hogy lássam, salátaleves, és nem káposzta érkezett. A konyha időnként változtat az előre beharangozott menün, és jól teszi. A salátaleves pikáns, enyhén fokhagymás, tejszínes íze nekem bejön. Remélem, másoknak is, akik hozzám hasonlóan kanalazhatnak belőle.
A tárkonyos libamell falatokról azért nem írtam még receptet, mert én eddig nem készítettem ebben a formában. Egyáltalán, ritkán dolgozom libamellel, mert nem olcsó alapanyag, hacsak nincs valakinek valamilyen akciós forrása. (nem a madárinfluenzára gondoltam!!!) Így aztán ma csak érzékszerveimre voltam hagyatkoztatva, és a véleményem következik: Tulajdonképpen tokány, vagy apró pecsenye, igen szaftosan, amiben jól érezhető, de nem eltúlzott a tárkony különleges íze. Készülhetett volna más húsból, sertés, pulyka, de akár csirkehúsból is, így viszont a libamell állaga adja a különlegességét. A libamell, nem fő olyan könnyen szét mint akár a sertéshús, és a mellhús kicsit szárazabb mint a comb, így megfelelő mennyiségű szafttal illik pótolni, ami jól sikerült.
A rántott csirkecombról mit is írhatnék? Azt, hogy szeretjük. Egyik alap a konyhában a panírozás, így nemrég indult oldalamon ez lesz a következő írásom tárgya. A bundázott húsokat mindenhol ismerik a világon. Ez a módszer, nálunk rántott hús néven került a köztudatba, pedig tudomásom szerint nem rángatják. Valószínű köze van a rántás megnevezéséhez is, de nem találgatok. Az viszont biztos, hogy az e módon panírozott majd forró zsiradékban megsütött rántott szelet, wiener schnitzel (bécsi szelet) néven vonult be a nemzetközi gasztronómia fogalomtárába. Mint a mai étel bizonyítja, más alapanyagokat is el lehet készíteni ezzel a megoldással, így a borjúszelet (ez az eredeti bécsi) mellett sertés, csirke, más baromfi, és akár zöldségfélék is "ránthatók"
Mindkét főételhez jár savanyúság is, ami ma meglepetésemre kovászos uborka. Igaz, hogy a mai tartósítási eljárásokkal, nem ritka ilyenkor sem a kovászolt savanyúság. Na ebben profi vagyok! Mármint a kovászolásban, de nem a tartósításban. Tény, hogy alig várom az idejét annak, hogy különféle zöldségeket gyömöszöljek üvegeimbe, és kenyérrel, vagy krumplival erjesszem őket, ezzel finom csemegét biztosítva családomnak, és másoknak. Ebben már több évtizedes gyakorlatom van, így bátran ajánlom korábbi írásomat, amiben részletesen taglalom kovászolási tapasztalataimat.
Ezzel elbúcsúzom mára. Remélem, sikerült kimerítő leírással szolgálni a mai ételekről, melyekhez jó étvágyat kívánok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése